Alberto Ricardo (XXI) - El Padrino Silencio de poder

Műalkotás professzionális vászonra készült, giclée nyomtatási technikával. Digitális művészet, amely kortárs médiákat és mesterséges intelligenciát használ.
Alberto Ricardo művész alkotása, giclée nyomtatási technikával, kiváló minőségű professzionális vászonra, 100% pamut, a manipulációval és külső hatásokkal szemben maximálisan ellenálló Eco Canvas Roma Glossy, satin felületű.
Hisszük, hogy egy tartós és vizuálisan minőségi terméket adunk el.
A festmény dimenziója 65 x 70 cm, mélysége 5 cm.
Limited edition: 2/5, kézzel aláírva a rész Front oldalán.
A darab hátoldalán megtalálhatóak a munkáról szóló adatok.
A szállítás az United Parcel Service (UPS) társaságon keresztül történik Spanyolországba és Európába, illetve a FedEx társasággal a világ többi részére.
A műt feltekerve szállítjuk, több réteg csomagolóanyaggal, buborékfóliával és strapabíró csőbe helyezve, amely megvédi.
A munka kifizetése után három nap szükséges a csomagolási és a szállító társasághoz való átadás folyamatához.
A mű tíz nap alatt érkezik meg a rendeltetési hely országától függően.

Vannak olyan képek, amelyeket nem hallanak, de csendet nyomnak a lelkükben. Ez az egyik közülük. A mítoszi Don Vito Corleone ábrázolásával szemben a szó hagyja el a teret a megpillantott tekintetnek, a füstnek, amely olyan, mintha egy pogány imádság lenne összegyűrődve, a láthatatlan súlynak egy hatalmanál, amelynek nem kell kinyilatkoztatnia magát. Ez a vászonra nyomtatott alkotás nem pusztán egy portré: egy hangulat. A bírálat előtti pillanat, egy szó kimondása előtti sóhaj, egy hallhatóvá váló, de nem kongatott hang visszhangja.
Technikai szempontból a kivitelezés olyan festői finomságú, amely a barokk portré nagy mestereire emlékeztet, ám a kortárs mozi esztétikájával. A bőr textúrája, a fény játéka a homlokon, az arcvonások gravitáció által hangsúlyozott redőzése mind egy olyan technikával épült, amely a mélypszichológiai súlyt ugyanúgy előtérbe helyezi, mint a vizuális hűséget. A fény meleg és lágy, tisztelettel formálja a karaktert, nem drámai eszközökkel, hagyva, hogy az erő a gesztusból fakadjon, ne a kiszámított hatásból.
A háttér azonban finom fogalmi fordulat. Ahol sötét, puritán környezet várható, ott szimbolikus graffiti-szövedék jelenik meg — olyan szavak, mint a „LOVE”, korona, csillagok — amelyek nem bontják meg az ünnepélyességet, hanem modern olvasatot adnak hozzá. Mintha a figura, amelyet a patriarchális hatalom és a maffia hagyományában alkottak meg, mostanra a városi nyelv által lenne elnyelve, a jelen vizuális kultúrája által válik pop ikonrá, az új generációk által újraértelmezett szimbólummá.
A cigaretta, nyugodt eleganciával tartva, többet jelent egy kiegészítőnél: a jellem kiterjesztése. Nincs mutogatás vagy idegesség a kezében, csak egy kontrollrítus. Minden ujj, minden redő, minden árnyék súllyal bír, történettel. A felfelé spirálisan emelkedő füst vizuális suttogásnak tűnik, egy meditációnak, amely képként létezik. A ruha — teljesen fekete, a fehér ing az egyetlen megtörés — a figurát a tisztaság, a fennköltség keretében fogja, aki nem igényel díszítést ahhoz, hogy hatalmat sugározzon.
Koncepcionálisan ez a vászonra nyomtatott kép túlmutat a sima filmes referencián. Inkább világi szanálás. Don Vito, akit Marlon Brando játszik, itt a férfi hatalom vallási figurájává válik, az a szó, amelyet nem pazarolnak el, az az ítélet, amely csak akkor hangzik el, ha szükséges. A háttérben megjelenő kortárs szimbólumok utalnak arra, hogy a mítosz már nem csak a moziban tartozik, hanem a kollektív vizuális memória újraértelmezésében.
A vászon mint hordozó kulcsfontosságú ahhoz, hogy ez a feszültség a klasszikus és a városi között működjön. A vászon durvasága anyagiságot kölcsönöz, amely alátámasztja a portré méltóságát, míg a háttérben látható ecsetvonások a mondd új olvasat spontaneitását ábrázolják. Egy falon ezt a képet nem lógatják fel: megalapozzák. Jelenlétet teremt, nyugalmat kényszerít, szemlélődésre hív.
Összefoglalva, ez az „A Padrino” portréja nem csupán egy híres karakter megidézése. Ez egy beszélgetés az időkről, a vizuális kódokról, a hagyományokról, amelyek együtt élnek és vitatkoznak. Technikai, szimbolikus és érzelmi szinten ez egy olyan mű, amely nem reprezentálja a hatalmat: megtestesíti azt. és a vászonból kiindulva emlékeztet minket arra, hogy léteznek olyan csendek, amelyek ezerszeresi szavaknál is súlyosabbak.