Matteo Ciffo - Frammenti - Nefertiti

- Matteo Ciffo olaszországi kortárs szobrászatából (196? - 1987) . Cím: Fragmentumok-Nefertiti
- Év: 2026. Kiadás: 7/8 - Aláírt és hitelesített a művész által, hitelesítő tanúsítvánnyal
- Anyag: hidegöntés márványporból és kőporból
- Kiváló állapotban

FRAMMENTI KOLLEKCIÓ

A klasszikus szobrászattal való összehasonlítás ennek a Kollekciónak a központi eleme. Ezek a formák, amelyek történetileg az ideál, az örökkévalóság és a kollektív memória fogalmához kötődnek, kiindulópontként szolgálnak, és egy fragmentációs és redefiníciós folyamatnak vannak alávetve.
A forma többé nem úgy értelmezendő, mint stabil egység, hanem átmeneti állapot. Megszakad, szétválik és újra összeáll, felfedve saját instabil természetét. A térfogat kitárul, blokkokra és töredékekre szakad, és egy új szerkezetet teremt, amelyben az idő már nem rejtett, hanem látható elemmé válik.
Ez a feszültség eltörli a tökéletesség abszolút állapotaként való felfogását. A véghetetlennek tűnő már akkor láthatóvá teszi saját sérülékenységét. A klasszikus forma megmarad, de átalakulva: többé nem a halhatatlanság szimbóluma, hanem az idő által átszőtt jelenlét, amely változásnak van kitéve és egy új dimenzióba kerül vissza.


MATTEO CIFFO

1987-ben Biellában született, 2007 óta anyagra összpontosító kutatást folytatok, amely az anyag átalakulására és a megőrzött memóriára összpontosít. Munkám abból a közvetlen kapcsolattól ered a nemes és összetett anyagokkal, mint a márvány- és kőpor, természetes pigmentek,arnsiai földek, oxidok és fémek. Nem könnyű kifejezőeszközként tekintek rájuk, hanem élő jelenlétként, idő hordozóként, történet és újjászületés lehetőségével.

Olyan, inkább rituális, mint szobrászati folyamaton keresztül: a kő újjászületése az én kezem által vezetett. A gyakorlat abból a megfigyelésből és az a vágyból fakad, hogy visszaadja az életet annak, ami összetörték, elhagyott vagy elfelejtődött. Fragmentumok és hulladékok, gyakran más szobrászok munkáiból származnak, az én műveim anyagává válnak.
Ez olyan anyagokat jelent, amelyek már magukban hordozzák a történetet. Szétszedem őket és újra összerakom, formákat hozva létre, amelyek nem tartoznak többé a korábbi állapotukhoz, hanem egy új állapothoz. Minden mű egyensúlyi kiszolgáltatottságból a veszteség és újjászületés, a memória és lehetőségek közötti feszültségből tűnik elő, láthatóvá téve azt a pillanatot, amikor az anyag abbahagyja azt, amit volt, és valami más lesz.

Az út egy transzformáció alakját ölti, amely felülmúlja a hagyományos szobrászatot, közelítve egy szinte alquemikus dimenzióhoz. Olyan anyagokat használok, amelyeknek már volt létezésük, azokat szétszedem és újra összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztítás és regeneráció közötti feszültségből, a veszteség és a memória közötti egyensúlyból születik, láthatóvá téve egy folyamatos változás állapotát.

A kutatás olyan anyagokra összpontosít, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örökkévalók és ellenállhatatlanok, miközben egyúttal érzékenyek és sebezhetők. Azzal, ami látszólag változatlan, instabil természet tárul fel, reagálni, oxidálódni és idővel átalakulni képes. Ez a feltétel a anyagot a munka aktív részévé teszi, folyamatos párbeszédben a idővel és a környezettel.
A tökéletesség teret ad a törékenységnek, és az örökkévalóság élő és emberi tapasztalatként mutatkozik meg. Az anyag nem alárendelt, hanem társszerzővé válik, a gesztus, a folyamat és saját evolúciójának nyomai megőrződnek a felületen.

Önkéntes, a kísérletezés, a megfigyelés és a hallgatás útján építettem fel az utamat. A megközelítés nem a kontrollra törekszik, hanem az anyag kísérésére a transzformációjának során. A megjelenő formák visszatükrözik a memória működését: olyan szerkezetek, amelyekben fragmentumok, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.

Ez a gyakorlat a anyagot élő archívumként tárja fel. A szobrok olyan jelenlétként jelennek meg, amelyek a romok és újjászületés között, a fennmaradás és a transzformáció között lebegnek, visszaadva az anyagnak egy mélyen kortárs és emberi dimenziót.