René Magritte (1898-1967) - La Seize Septembre






12 évig volt Senior Specialist a Finarte-nál, modern grafikák szakértője.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 136487 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Rene Magritte (1898-1967) (d’apres) - kézzel tollal aláírt/ aláírt ceruzával Mr. Charly Herscovici, a MAGRITTE Alapítvány elnöke, Rene Magritte lemez aláírt
Ragaszkodás a BFK Rives pergamenhez.
Sorszámozott / 275 példány, nyomtatásban aláírt
A litográfiát a Succession Magritte irányítása alatt készítették, a „blinder” pecséttel hitelesítették, a kő alján balra aláírták, és ceruzával Mr. Charly Herscovici, a MAGRITTE Alapítvány elnöke (azonos oldalán a számozásnál kezdő betűvel) látható aláírás mellett.
Méretek: 60x45 cm.
René Magritte, a híres belga szürrealista számos lenyűgöző művet hozott létre, amelyek a ablakok, gömbök és felhők témáival játszanak. Egyik figyelemreméltó példája a 1964-es „Le Tombeau des Lutteurs” (A birkózók sírja) című festménye, bár gyakran a látványos, szinte archetípusos összkép miatt egyszerűen az azonos vizuális elemeiről beszélnek.
Ebben a lebilincselő darabban egy ablak keretként szolgál egy váratlan jelenethez. Nem a hagyományos külső tájat mutatja meg, hanem a nézőt egy hatalmas, tökéletes gömbbel találják szembe, amelyet gyakran kőnek vagy bolygónak írnak le, és úgy tűnik, mintha közvetlenül az ablaküveg körül lebegne. Ez a gömb semmire sem támaszkodik; egyszerűen a kilátás közepén lebeg. A körülötte és fölötte elhelyezkedő, stilizált felhők Magritte jellegzetes, precíz, mégis álomszerű minőségével töltik meg az eget.
Ezen elemek kölcsönhatása egyszerre kelti a megszokottság és a mélyen furcsa érzetét. Az ablak, amely általában a valóság kapuja, most lehetetlen látványt tár a szem elé. A gömb, a tökéletes geometriai forma, meghazudtolja a gravitációt és a természetes kontextust. A felhők, bár természetesek, hozzájárulnak az összképet övező nyugtalanító atmoszféra kialakulásához, mivel ennek a furcsa jelenetnek része. Magritte mesterien használja ezeket a közös motívumokat, hogy kihívja a percepciót, és arra hívja fel a néző figyelmét, hogy megkérdőjelezze, mi a valós, mi a képzelet, és az ábrázolás alapvető természete.
Rene Magritte (1898-1967) (d’apres) - kézzel tollal aláírt/ aláírt ceruzával Mr. Charly Herscovici, a MAGRITTE Alapítvány elnöke, Rene Magritte lemez aláírt
Ragaszkodás a BFK Rives pergamenhez.
Sorszámozott / 275 példány, nyomtatásban aláírt
A litográfiát a Succession Magritte irányítása alatt készítették, a „blinder” pecséttel hitelesítették, a kő alján balra aláírták, és ceruzával Mr. Charly Herscovici, a MAGRITTE Alapítvány elnöke (azonos oldalán a számozásnál kezdő betűvel) látható aláírás mellett.
Méretek: 60x45 cm.
René Magritte, a híres belga szürrealista számos lenyűgöző művet hozott létre, amelyek a ablakok, gömbök és felhők témáival játszanak. Egyik figyelemreméltó példája a 1964-es „Le Tombeau des Lutteurs” (A birkózók sírja) című festménye, bár gyakran a látványos, szinte archetípusos összkép miatt egyszerűen az azonos vizuális elemeiről beszélnek.
Ebben a lebilincselő darabban egy ablak keretként szolgál egy váratlan jelenethez. Nem a hagyományos külső tájat mutatja meg, hanem a nézőt egy hatalmas, tökéletes gömbbel találják szembe, amelyet gyakran kőnek vagy bolygónak írnak le, és úgy tűnik, mintha közvetlenül az ablaküveg körül lebegne. Ez a gömb semmire sem támaszkodik; egyszerűen a kilátás közepén lebeg. A körülötte és fölötte elhelyezkedő, stilizált felhők Magritte jellegzetes, precíz, mégis álomszerű minőségével töltik meg az eget.
Ezen elemek kölcsönhatása egyszerre kelti a megszokottság és a mélyen furcsa érzetét. Az ablak, amely általában a valóság kapuja, most lehetetlen látványt tár a szem elé. A gömb, a tökéletes geometriai forma, meghazudtolja a gravitációt és a természetes kontextust. A felhők, bár természetesek, hozzájárulnak az összképet övező nyugtalanító atmoszféra kialakulásához, mivel ennek a furcsa jelenetnek része. Magritte mesterien használja ezeket a közös motívumokat, hogy kihívja a percepciót, és arra hívja fel a néző figyelmét, hogy megkérdőjelezze, mi a valós, mi a képzelet, és az ábrázolás alapvető természete.
