Viktor Ivanovyč Kovtun (1958) - Natura Morta con Girasoli

AUTORE

Viktor Ivanovics Kovtun (1958) ukrán festő. Mezyn községének Chernihiv megyei vidékén született, az egyik legbefolyásosabb és legkifejezőbb alakja az ukrán kortárs művészetnek. Szilárd akadémikus képzését a Harkivi Művészeti és Dizájnintézetben töltötte, ahol 1984-ben diplomázott Adolf Konstantynopolsky és Oleksandr Khmelnytsky mesterek irányítása alatt. Erősen gyökerezve Harkiv kulturális életében Kovtun idővel intézményi figurává vált, a helyi Tagszervezés elnökeként tevékenykedve az Ukrán Nemzeti Művészek Szövetségének helyi osztályában, és 2002-ben az ukrán állam legmagasabban elismert művészi kitüntetése, a „Népi Művész” címet kapta rendkívüli művészi hozzájárulásáért.

Stílusát a vibráló és matériás realizmus jellemzi, amelyet gyakran impresszionista érzékenység formál, a természetes fény és a szín tanulmányozását részesítve előnyben. Kovtunt különösen a lírai tájak és a műtermi étkek (például napraforgók) népszerűségé teszi híressé, ezt a témát nemcsak technikai gyakorlatként értelmezi, hanem az ukrán identitás és föld szimbólumaként is. A szigorú akadémiai iskola és a dinamikus, modern ecsetvonás ötvözésére való képességének köszönhetően 2010-ben elnyerte az Taras Shevchenko Nemzeti Díjat, az ukrán állam legnagyobb kulturális elismerését, ami itthon és külföldön egyaránt megerősítette hírnevét.

Kovtun művei számos önálló és csoportos kiállítás főszereplői voltak Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ázsiában, és ma stabilan megtalálhatók előkelő közintézményekben, többek között a Kievben található Ukrajnai Nemzeti Művészeti Múzeumban, a Harkivi Művészeti Múzeumban és több német és szlovák galériában.

LEÍRÁS

„Ételszín napraforgókkal”, olaj a here on vászonra, 75×90 cm, 1991, jobbra lent aláírva. A hátoldalon a szerző kézzel írt megjegyzése aláírással, dátummal, címmel és egyéb információkkal a festményről.

Középen nagy fonott faszerkezetű kosár, amelynek tetején fogó és színes csíkos anyag darabja tekeredik köré. A jelenet alsó részében több nagy kimért napraforó virág látható, amelyek már le lettek vágva. A jelenetet gyümölcsök szóródása gazdagítja: élénkpiros almák, elől egy aranyos és föggesztes tónusú körte vagy alma. A „Napraforgók” a címben nem teljes virágzásban, hanem összegyűvötten és kissé kiszáradt állapotban ábrázolódnak. A háttér kompozíciója barna, matériás ecsetvonásokból áll összességében, amelyhez ritkán fel-felbukkanó piros csíkok és a textíliák világos színei adnak kontrasztot.

A kompozíció matériás felhalmozódása jellemzi, a tárgyak egymásra torlódnak tömör térben. Az ecsetvonás erőteljes és texturált, vastag, tapintható paszta adja a formák konzisztenciáját — a fonott kosárban összekuszáltak a fényes gyümölcsökkel és a száraz, durva napraforgókkal együtt. A színjáték sötét és mély, a barna, fekete és sötét okra árnyalatok uralkodnak, kiemelve ritka színfényeket: élénk pirosak az almákon, az öreg arany és okra a gyümölcsökön és a kiszáradt napraforgókon, valamint a csíkos anyag színei. A fény vetülete éles és közvetlen, kardig vagy karavageszként hat, az árnyékból kiemelkedő világossággal.

A mű 1991-ben, az ukrán függetlenség évében készült, és tökéletesen illeszkedik a Művész érett termelésébe. A száraz napraforgók kiválasztása és a sötét tónusú színskála a témánál egy elmélkedő értelmezést kínál, távol a hagyományos, fényes és vidám ábrázolásoktól. A „vibráló és matériás realizmus” költészetével összhangban Kovtun a festészet lényeget, az anyagtartalmat narratív elemmé alakítja át, ezzel egy átmenetben lévő föld és identitás érzetét idézve elő. A száraz napraforgók a ukrán föld jelképei, és egy történelmi pillanat megváltoztatásának és emlékeinek tanúi lesznek. Erőteljes összhangú és jelentős hatású alkotás.

ÁLLAPOTJELENTÉS

Kiváló általános állapot. Minden részében ép, a szín- és ecsetvonások élénkek és jól olvashatók.

Nyomkövetett és biztosított szállítás megfelelő csomagolással."