Tijs Dragtsma (1992) - Attuned to Absence

Egy óriási, fül formájú szerkezet emelkedik ki a teljes sötétségből, mint egy monumentum. Nem anatómiai részlet. Egy székesegyház. Csendes zarándoklat helye azok számára, akik még hisznek benne, hogy a hallgatás szent cselekedet.

A fül belsejében egy keskeny lépcsőzet spirálisan felfelé halad. Felső részén egy kis helyiség dereng halvány fénnyel. Egyetlen alak ül ott mozdulatlanul, körülvéve a semmitől. Nem a hang érkezésére vár. Egyszerűen a hiányával van jelen.

A kép nem festék vagy nyomtatás vagy tinta útján jelenik meg. Ellenőrzött felületi károsodás révén bukkan elő akrilüveg felületén. Semmi hozzáadás. Csak eltávolítás. A karcolások másként ragyognak a fénytől minden szögből, és miközben a néző mozog, a figura felbukkan, majd eltűnik, a lépcső felnyílik és bezárul, a sötétség mélyül vagy átadja magát.

Távolról a kompozíció monumentálisnak és mozdulatlannak olvasható. Közelről azonban felolvad egy ellenőrzött karcolásmezővé, minden egyes karcolás egy kis eltörlés-akció, amely valahogy inkább épít, semmint pusztít.

A mű egy nyugodt kérdést hordoz. Mit jelent hallgatni akkor, amikor nincs már mit meghallgatni? A hallás mint monumentum sugallja, hogy a hallgatás cselekedete annyira ritkává vált, hogy megemlékezésre méltó legyen. A belső figura nem keres. Egyszerűen a csendben él, mintha a hiánya maga lenne az üzenet.

Az Attuned to Absence folytatja a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozatot, amelyben a képet ellenőrzött felületi károsodás révén, nem pigment vagy nyomat útján hozzák létre. Olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem pusztítás, hanem szerkezet.

"Az istenhallgatás a semmiből nem üresség. A figyelemnek legpuren formája."

A Art with Scratch című művekről

Az Art with Scratch egy olyan alkotói test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Belevésve egy mély fekete felületbe, alkotásonként több száz pontos karcolás révén emelkedik ki a fényt ragadó formát nyújtó sötétségből.

Távolról a kép majdnem fotóként látszik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről azonban a mű milliónyi egyedi jelöltté oldódik fel. Finom, törékeny és majdnem sújtalan. Ami egykor szilárdnak tűnt, az most egy finom vonalszövedékké válik, mindegyik szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen a teljeshez.

A fény adja ehhez a műhöz az életet. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik a fényt. Ahogy a fény végigsiklik a felületen, a kép lélegzik. Egyik nézőpontból a figura tisztán és meghatározottan áll. Egy másikból megpuhul, hátrál, majd szinte eltűnik abból a sötétségből, ahonnan jött. Egy szűk megvilágítású spotlámpa alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Miért olyan meggyőző ez a közvetítő médium? Mert csendes feszültséget hordoz. A karcolás cselekedete közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet vissza nem lehet fordítani. Mégis a végeredmény nem rideg. Személyes, atmoszferikus, és mozgó legyen, élő legyen. A keménység átválik lágysággá. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétté.

Olyan munkákban, mint ez a portré, a figura sohasem teljes mértékben rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásának játszmájával a kép perspektívával és hangulattal együtt mozdul. Bizonyos pillanatokban a téma kilép a fekete mögül. Máskor pedig hátrál, csak a forma suttogó nyomát hagyva hátra. A mozgásban, a láthatóság és az eltűnés között válik élővé a mű.

Mint minden idő nyomában érintett anyag, a felület saját csendes élettel rendelkezik. Minden karcolás egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust rögzít. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet adnak, amely fényváltásokkal továbbra is felfedi magát.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet állandó stílusnak, hanem egy fejlődő felfedezőterületnek, ahol a anyag, szerkezet, fény és érzelem összejön.

Gyakran egy egyszerű kérdéssel indul a munkám. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés a mindent meghatározó magja.

A TD Fine Art Studio-n belül minden mű létrehozása saját világként értelmeződik, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség által születnek. A közös bennük, hogy az eredetiségre, a tisztaságra és az érzelmi jelenlétre vonatkozó elköteleződés.

A kontraszt iránt vagyok lenyűgözve. Az erő és a törékenység közti különbségben. Az irányítottság és az érzés között. A látható és a nyitott értelmezés között. Célom nem csak egy kép létrehozása, hanem olyan mű létrehozása, amely fenntartja a figyelmet, meghívja a reflexiót, és idővel tovább felfedi magát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések egyesülnek. Ez nem csupán egy műterem, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet kíváncsiság, pontosság és egyedi, szándékos és élő hatást keltő munkák létrehozásának ambíciója formál.