Tijs Dragtsma (1992) - Darth Vader

Darth Vader nem csak egy hatalom figurája. Ő egy elfedés jelképe. A páncél mögött, a lélegzet mögött, a Maszk mögött valami emberi továbbra is jelen van, alig látható, árnyékba oldódó.

Ebben a műben Vader nem a fénytől gőzölögve tárul fel. Egyszerűen a sötétségbe vonul vissza. A portré a láthatóság szélén létezik, ott, ahol a sisak egy fénysugár nyomát elkapja, a többi a feketére adódik át. Nincs festék. Nincs nyomtatás. Nincs tinta. A kép úgy épül fel, hogy az akrilüvegel való kontrollált felületi sérülések hoznak létre fényt, éppen akkor, amikor a felület kész fényt adni.

Távolról nézve úgy olvasható, mint egy jelenlét. Monumentális, filmszerű, merev. Közelebb lépve pedig a figura egy kontrollált karcolatok mezőjévé válik. Ami úgy tűnt fel, mint egy arc, textúrává bomlik. Ami úgy tűnt árnyék volt, az felépítéssé válik.

Ez a dualitás elválaszthatatlan a témától. Vader olyan karakter, akit a nem látható határoz meg. A sisak mögötti arc. A gépben rejlő férfi. A fény a sötétségben eltemetve. Ebben a médiumban ez a feszültség szó szerint vetteti magát. A kép megjelenik és visszahúzódik attól függően, hol állsz és hogyan esik rá a fény.

A kompozíció atmoszférikus füstje és szelektív megvilágítása átszivárog az akrilüvegre, olyan emlékhez hasonlóbbá téve, mint egy portré. A felület tartja a képet úgy, ahogy a sötétség tartja az árnyékot, részben, feltételesen, mindig kissé elérhetetlen.

Ez a munka folytatja az Art with Scratch-sorozatot, amelyet Tijs Dragtsma hozott létre, ahol a képek kontrollált felületi sérülésekkel, nem pigmenttel vagy nyomtatással épülnek fel. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Még a sötétségben is van jelenlétnek formája.”

A Art with Scratchről

Az Art with Scratch olyan képi anyag, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadult. Lépésenként odalig-by-linéva mély fekete felületbe vésve minden alkotás számtalan pontos karcolatból születik, amelyek megfogják a fényt és formát hoznak a sötétből.

Távolról nézve a kép szinte fényképesnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről azonban a mű szinte ezer apró jelzéssé bomlik. Finom, törékeny és szinte tehetetlen súly nélkül. Amit talán szilárdnak látszott, finom vonalak hálójává válik, mindegyik egy szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény adja ennek a műnek életét. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükröződnek. Ahogy a fény a felületen végighalad, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és határozottan áll. Egy másikból puhábbá válik, visszahúzódik, szinte eltűnik abból a sötétségből, amelyikből jött. Egy éles fókuszú reflektorfény alatt a kontrasztok mélyülnek, és a kép szoborszerű, majdnem világító minőséget ölt.

Amit ez a médium különlegessé tesz, az a nyugodt feszültsége. A karcolás aktusa közvetlen és megmásíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszafordítani. Mégis az eredmény nem rideg. Intim, hangulatos és mozgással élő. A ridegség átválik gyengédséggé. A pusztítás teremtődéssé válik. A hiány jelenlétté.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem áll teljesen rögzítve. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép a nézőponttal és a hangulattal együtt válik elmozdíthatóvá. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, hogy a fekete árnyékából előre lép. Máskor visszahúzódik, csak formára utaló suttogás marad utána. Ebben a mozgásban, a láthatóság és az eltűnés közti közegben él a mű.

Mint minden idő nyomát viselő anyag, a felület is hordoz belső, csendes életet. Minden karcolat egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust rögzít. Együtt nem csupán egy képet adnak, hanem egy jelenlétet, amely fényváltásról fényváltásra tovább tárja fel önmagát.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezze fel. Nem úgy tekintek a művészetre, mint egy rögzült stílusra, hanem mint egy fejlődő felfedezési területre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összefut.

Amivel dolgozom, gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan szólhat egy anyag egy új módon. Hogyan válhat meghittség a ridegségből. Hogyan teremthető érzelem a precizitásból. Ez a keresés a mindenem középpontja.

A TD Fine Art Studio keretében minden alkotás saját világként közelítve, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással rendelkezik. Egyes művek ritmus, ismétlés és szerkezet révén épülnek fel. Mások a hiányból, árnyékból, visszaverődésből vagy feszültségből születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiséghez, tisztasághoz és érzelmi jelenléthez való közös elkötelezettség.

A kontraszt iránt vonzódom. Az erő és a törékenység között. A kontroll és az érzet között. Ami látható, és ami még nyitott értelmezésre. A célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem egy olyan mű létrehozása, amely fenntartja a figyelmet, ösztönzi a visszatekintést és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csupán egy műhely, hanem egy fejlődő, eltérő hangulatú és élő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely egyedi, céltudatos és élő érzetet kelt.