Jardinière - Sárgaréz - Oroszlán mancsai

Ez egy kalapált rézből készült virágtartó, fogantyúval és oroszlán-lábakkal, egy olyan XIX. századi darab, amely teljes mértékben beépült Napóleon III. stílus dekoratív univerzumába, ahol a fém színházi jelenlétet ölt, szinte építészeti jelleggel, és minden részletet úgy terveztek meg, hogy a súlyt, a luxust és a karaktert közvetítse.

A teste széles, és enyhén táguló, és bemutatja a kalapált réz kézzel készített jellegzetes munkáját: apró hullámzások, a felületen vibrálás, meleg fényvisszaverődések, amelyek a fény függvényében változnak. Ez a textúra nem csupán esztétika; a mester nyoma, a megismételt kalapálás nyoma, amely életet ad a fémből, és lelket adó tárgyává teszi.

A felső széle bő és jól megtervezett, nyitottság és fenség érzetét kölcsönzi, mintha egy jelentős sarok fölé emelt darab lenne az otthonban.

A fogantyú, masszív és látható szegecsekkel rögzítve, bevezet egy funkcionális gesztust, amely Napóleon III. stílusban szintén dekoratívvá válik. Nem egyszerű gyakorlati elem: vizuális hangsúly, amely kiegyensúlyozza a test tömörségét, és megerősíti az elegáns, nemes tárgy képzetét, amelyet óvatos és feltűnő módon kell mozgatni.

Az oroszlán-lábak, a valódi főszereplők, a második Birodalom képzeletéhez rögzítik a virágtartót. Erős lábak, jó formált karmaikkal, amelyek felemelik a darabot és majdnem szoborszerű hatást kölcsönöznek neki. Ezt a fajta támaszt, amelyet a neoklasszikus nyelv és a monumentalitás iránti ízlés örökölt, a virágtartót többé teszi, mint csupán egy tartóedényt: egy apró dekoratív bútordarabbá, amelyet egy XIX. századi polgári szalon méltó.

Összességében a darab szilárdságot, meleg fényt és történelmi teátralitást ötvöz, felkínálva azt a Napóleon III. korra jellemző keveréket: megfizethető luxus, látható kézművesség és egy kis dekoratív fantázia.

Egy olyan virágtartó, amely ma főszereplő tárgyként funkcionál, képes mélységet, textúrát és jelenlét adni bármilyen belső térnek.

Igazolt szállítás és jó csomagolás.