Matteo Ciffo (1987) - Frammenti - Nefertiti






Művészet- és kultúraszervezés mesterszak, tíz év tapasztalat olasz művészetben.
305 € | ||
|---|---|---|
285 € | ||
265 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 137313 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Kortárs szobor Matteo Ciffo-tól (Olaszország, 1987) Frammenti - Nefertiti című műve, 2026-os példányszám 1/8, aláírva és a művész hitelesítésével együtt tanúsítvány, hidegfúziós márvány- és kőporokból, méretek 25 × 40 × 26 cm, súly 8,5 kg, kitűnő állapotban, közvetlenül a művész adja el.
Leírás az eladótól
- Matteo Ciffo (Olaszország - 1987) kortárs szobrászat. Mű címe Fragmentumok-Nefertiti
- 2026-os év. 1/8. kiadás - aláírva és hitelesítve a művész által, hitelesítő igazolással
- Anyag: hideg olvasztás nélküli márgarészecskék és kő porainak keveréke
- Kiváló állapotú
FRAMMENTI
A klasszikus szobrászat összevetése a kollekció egyik központi eleme. Ezek a formák, amelyek történelmileg a tökéletesség, az örökkévalóság és a kollektív memória eszméjéhez kapcsolódnak, kiindulópontként kerülnek felhasználásra, és egy fragmentációs és újradefiniálási folyamatnak vetik alá magukat.
A forma többé nem értelmezhető stabil egységként, hanem átmeneti állapotként. Megszakad, felbomlik és újra összeáll, feltárva saját instabil voltát. A térfogat kitárul, blokkokra és töredékekre válik szét, és egy új struktúrát hoz létre, ahol az idő már nem rejtőzik, hanem látható elemmé válik.
Ez a feszültség megszünteti a tökéletesség abszolút állapotának fogalmát. A látszólag örök erősen sebezhetővé válik. A klasszikus forma elvész, de átalakított formában marad fenn: többé nem halhatatlanság szimbóluma, hanem az idő által átszűrt jelenlét, a változás számára kitéve, egy új dimenzióba visszaadva.
MATTEO CIFFO
Biellában született 1987-ben, és 2007 óta anyagra, annak átalakulására és a megőrzött memória kutatására összpontosító kifejezésmódot fejleszt. Munkám közvetlen kapcsolatból születik nemes és bonyolult anyagokkal, mint a márga és kő porai, természetes pigmentek, örmény földek, oxidok és fémek. Nem tekintem egyszerű eszközöknek; élő jelenlékek, amelyek időt, történelmet és újjászületés lehetőségét hordozzák.
Olyan folyamat révén, amelyet inkább rítusnak, mint szobrászatnak tartok: a kő újjászületése, amit a saját kezem vezet. A gyakorlat a megfigyelésből és abból fakadó vágyból születik, hogy visszaadjam az életet annak, amit összetörtek, elhagytak vagy feledtek. Fragmentumok és hulladékok, gyakran más szobrászok munkájából származó anyagok, kezdeti nyersanyagokká válnak a saját munkáim számára.
Olyan anyagokról van szó, amelyek máris hordozzák a történetet magukban. Szétbontom és újra összeállítom őket, formákat létrehozva, amelyek már nem tartoznak az előző állapotukhoz, hanem egy új feltételhez. Minden mű egyetlen Egyensúlyból fakadó törékeny harmóniából születik: a veszteség és újjászületés, a memória és a lehetőségek közti feszültségből, láthatóvá téve azt a pillanatot, amikor az anyag már nem az volt, ami volt, és valami másként válik.
Az út egy átalakulást ölt fel, amely felülmúlja a hagyományos szobrászatot, és szinte alkimista dimenzió felé közelít. Olyan anyagokat használok, amelyek már léteztek, szétbontom és újra összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztítás és regeneráció közötti feszültségből, a veszteség és emlékezet közötti egyensúlyból születik, láthatóvá téve a folyamatos átalakulás állapotát.
A kutatás olyan anyagokkal szembesül, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örök és ellenállhatatlanok, mégis érzékenyek és sebezhetőek. Ami látszólag változatlan, instabil természetet tár fel, amely képes reagálni, oxidálódni és idővel formát változtatni. Ez a feltétel az anyagot a mű aktív részévé teszi, folyamatos párbeszédben az idővel és a környezettel.
A tökéletesség helyét a törékenység veszi át, és az örökkévalóság élő, emberi tapasztalattá válik. Az anyag nem alávetett, hanem társszerzővé válik, a gesztus nyomait, a folyamatot és a saját evolúcióját a felszínre hagyva.
Önkéntes tanulóként a kísérletezés, a megfigyelés és a hallgatás útján építettem fel az utamat. A megközelítés nem a kontrollálásra törekszik, hanem az anyag kísérésére a transzformációjában. Az eredményül kapott formák a memória működését tükrözik: olyan szerkezetek, amelyekben a töredékek, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.
Ez a gyakorlat a tárgyat élő archívumként vizsgálja. A szobrok olyan jelenlétekké válnak, amelyek a pusztulás és újjászületés között, a fennmaradás és a átalakulás között lebegnek, és a matériának mélyen kortárs és emberi dimenziót adnak vissza.
- Matteo Ciffo (Olaszország - 1987) kortárs szobrászat. Mű címe Fragmentumok-Nefertiti
- 2026-os év. 1/8. kiadás - aláírva és hitelesítve a művész által, hitelesítő igazolással
- Anyag: hideg olvasztás nélküli márgarészecskék és kő porainak keveréke
- Kiváló állapotú
FRAMMENTI
A klasszikus szobrászat összevetése a kollekció egyik központi eleme. Ezek a formák, amelyek történelmileg a tökéletesség, az örökkévalóság és a kollektív memória eszméjéhez kapcsolódnak, kiindulópontként kerülnek felhasználásra, és egy fragmentációs és újradefiniálási folyamatnak vetik alá magukat.
A forma többé nem értelmezhető stabil egységként, hanem átmeneti állapotként. Megszakad, felbomlik és újra összeáll, feltárva saját instabil voltát. A térfogat kitárul, blokkokra és töredékekre válik szét, és egy új struktúrát hoz létre, ahol az idő már nem rejtőzik, hanem látható elemmé válik.
Ez a feszültség megszünteti a tökéletesség abszolút állapotának fogalmát. A látszólag örök erősen sebezhetővé válik. A klasszikus forma elvész, de átalakított formában marad fenn: többé nem halhatatlanság szimbóluma, hanem az idő által átszűrt jelenlét, a változás számára kitéve, egy új dimenzióba visszaadva.
MATTEO CIFFO
Biellában született 1987-ben, és 2007 óta anyagra, annak átalakulására és a megőrzött memória kutatására összpontosító kifejezésmódot fejleszt. Munkám közvetlen kapcsolatból születik nemes és bonyolult anyagokkal, mint a márga és kő porai, természetes pigmentek, örmény földek, oxidok és fémek. Nem tekintem egyszerű eszközöknek; élő jelenlékek, amelyek időt, történelmet és újjászületés lehetőségét hordozzák.
Olyan folyamat révén, amelyet inkább rítusnak, mint szobrászatnak tartok: a kő újjászületése, amit a saját kezem vezet. A gyakorlat a megfigyelésből és abból fakadó vágyból születik, hogy visszaadjam az életet annak, amit összetörtek, elhagytak vagy feledtek. Fragmentumok és hulladékok, gyakran más szobrászok munkájából származó anyagok, kezdeti nyersanyagokká válnak a saját munkáim számára.
Olyan anyagokról van szó, amelyek máris hordozzák a történetet magukban. Szétbontom és újra összeállítom őket, formákat létrehozva, amelyek már nem tartoznak az előző állapotukhoz, hanem egy új feltételhez. Minden mű egyetlen Egyensúlyból fakadó törékeny harmóniából születik: a veszteség és újjászületés, a memória és a lehetőségek közti feszültségből, láthatóvá téve azt a pillanatot, amikor az anyag már nem az volt, ami volt, és valami másként válik.
Az út egy átalakulást ölt fel, amely felülmúlja a hagyományos szobrászatot, és szinte alkimista dimenzió felé közelít. Olyan anyagokat használok, amelyek már léteztek, szétbontom és újra összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztítás és regeneráció közötti feszültségből, a veszteség és emlékezet közötti egyensúlyból születik, láthatóvá téve a folyamatos átalakulás állapotát.
A kutatás olyan anyagokkal szembesül, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örök és ellenállhatatlanok, mégis érzékenyek és sebezhetőek. Ami látszólag változatlan, instabil természetet tár fel, amely képes reagálni, oxidálódni és idővel formát változtatni. Ez a feltétel az anyagot a mű aktív részévé teszi, folyamatos párbeszédben az idővel és a környezettel.
A tökéletesség helyét a törékenység veszi át, és az örökkévalóság élő, emberi tapasztalattá válik. Az anyag nem alávetett, hanem társszerzővé válik, a gesztus nyomait, a folyamatot és a saját evolúcióját a felszínre hagyva.
Önkéntes tanulóként a kísérletezés, a megfigyelés és a hallgatás útján építettem fel az utamat. A megközelítés nem a kontrollálásra törekszik, hanem az anyag kísérésére a transzformációjában. Az eredményül kapott formák a memória működését tükrözik: olyan szerkezetek, amelyekben a töredékek, nyomok és hiányok együtt élnek és regenerálódnak.
Ez a gyakorlat a tárgyat élő archívumként vizsgálja. A szobrok olyan jelenlétekké válnak, amelyek a pusztulás és újjászületés között, a fennmaradás és a átalakulás között lebegnek, és a matériának mélyen kortárs és emberi dimenziót adnak vissza.
