Tijs Dragtsma (1992) - Cloaked in Forgetting

A Forgettingben rejlő köddes idegen (Cloaked in Forgetting) a felejtés, az emlékezet és a lassú feloldódás kortárs alkotása, amely nem jelentkezik be jelzőháttérrel.

A alak ülve van. Óriási, anyagszerű redők emelkednek fel körülötte, kifejeződésüket elvesztik és összeolvadnak a feketében. Vajon a ruhaszövet megvéd-e a testet, vagy felfalja-e? Nehéz megmondani. Az alak és az űr határpontja már engedi átadni magát.

Így dolgozik az elfelejtés: nem törik meg hirtelen. Rétegesen, leplezetten, csendben érkezik, amíg a jelentést valaha hordó dolog körvonala el nem kezd csúszni. A művön látható alak még jelen van, de csak éppen. Az a pillanat ragadja meg, mielőtt teljesen eltűnne.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép kontrollált felületi károsodás révén épül fel akrilüvegen. A fény minden karcolást más-más szögből érint, miközben a néző mozgásba jön. Az alak élesedik, majd megpuhul. A szövet lélegzik. Az űr előrehalad és visszahúzódik. A mű még mozgásban van, még nyugalomban is.

Távolról a kompozíció monumentális. Egyetlen, mélyfekete takarásban lévő, elhanyagolt és abszolút alak. Ha közelebb lépünk, a felület egy irányított karcolások mezőjévé nyílik ki, minden egyes karcolás eltávolítás jele, nem hozzáadásé. A kép ezen két állapot között létezik, és egyikhez sem tartozik teljes mértékben.

Ez a munka folytatja Tijs Dragtsma Art with Scratch sorozatát, amelyben a képek kontrollált felületi károsodás révén épülnek fel pigment vagy nyomat nélkül. Olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem megsemmisítés, hanem struktúra.

"Vannak dolgok, amelyeket nem felejtenek el. Csak be vannak takarva őket."

A KÉPZŐMŰVÉSZET A SCRATCH-SEL címűről

A SCRATCH-szal készült művészet olyan test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadult. Mélyfekete felületre, egyes sorokban faragott vonalakból kiemelkedve a mindennapok megmutatkoznak a milliónyi pontos karcolás által, amelyek megfogják a fényt és formát adnak a sötétbe érkező formának.

Távolról a kép szinte fénykép-szerűnek tűnik. Erőteljes, könnyen felismerhető és jelenléttel teli. De közelről a munka ezerszínű, egyedi vonássá bomlik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Ami erősnek tűnt, az helyette egy finom vonalhálónak tárul fel, minden vonal szándékolt gesztus, amely nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény adja e mű életét. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak visszatükröződnek. Ahogy a fény az érdes felületen elmozdul, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és meghatározottan áll. Másikból megpuhul, visszahúzódik, majd szinte eltűnik a sötétségben, amelyből érkezett. Egy fókuszált reflektor alatti kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot annyira megérinti, annak a csendes feszültsége. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszafordítani. Ennek ellenére az eredmény nem rideg. Intim, atmoszmatikus, mozgó életet sugároz. A keménység átváltozik puhává. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány megjelenést teremt.

Olyan művekben, mint ez a portré, az alak soha nem rögzül teljesen. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a témakép kiáll a fekete mezőből. Máskor visszahúzódik, csak a forma suttogása marad. Ebben a mozgásban, a láthatóság és a feltűnés között elevenedik meg a mű.

Mint minden idő nyomát viselő anyagnál, a felület saját csöndes élettel bír. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet hoznak létre, amely fényváltozásokkal tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem fixed stílusként, hanem egy fejlődő felfedező mezőként tekintek a művészetre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összefonódik.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel indulnak. Hogyan szólhat meg egy anyag egy új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés áll a lényegében mindennek, amit készítek.

A TD Fine Art Studioon belül minden műtömb saját világként, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással közelíti meg. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén születnek. A közös bennük az, hogy eredetiséghez, érthetőséghez és érzelmi jelenléthez kötik őket.

A kontraszt iránt vagyok lenyűgözve. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzet között. Ami látható és ami értelmezésre vár.

Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan mű létrehozása, amely megragadja a figyelmet, meghívja a visszatekintést, és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összegződnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy olyan, folyamatosan fejlődő művészi univerzum, amelyet kíváncsiság, pontosság és az a törekvés formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely megkülönböztethető, szándékos és élő.