Tijs Dragtsma (1992) - Even Stone Weeps

Even Stone Weeps kortárs művészet a bánat, a színház és az olyan érzelmek körét tárja fel, amelyet egyetlen maszk sem tud teljesen megfogni. Tárgya az ókori görög tragédiamaska, az emberi gyász egyik legrégebbi szimbóluma. Itt ebben a sötétségben lebeg, a felület repedezett, egyetlen fényhasadék fut végig a márványon, mint a könny, amely sosem esett.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép szabályozott felületi károsodás révén bontakozik ki akrilüveg felületén. Minden karcolat másképp reagál a fénnyel, és ahogy a néző helyzetet vált, a maszk a jelenlét és a hiány, a tisztaság és az űr között mozog. Semmit sem adnak hozzá. Minden feltárul.

Távolról a maszk monumentális. Egy antik kort megidéző arcvonás, amely még mindig terheli a jelentést. Közelebb lépve azonban a felület egészen más-más dologgá válik: egy sűrű kontrollált jelölésmező, amely hordozza a figurát anélkül, hogy megnevezné.

Van benne valami illedelmes ebben a médiában ehhez a témához. A tragédia maszkja mindig felületi torzítás volt valami mélyebb alatt, a megérzés szimbóluma, nem maga az érzelem. Hogy a károsítás, egy olyan felület révén építsük fel, amely maga is hordoz egyfajta repedést, az tiszteletet ad annak, amit mindig is jelentett. A bánat nem díszítmény. Ez szerkezet.

Even Stone Weeps folytatja a Tijs Dragtsma által alkotott Art with Scratch sorozatot, amelyben a képeket felületi kontrollált károsodásból állítják össze a pigment vagy nyomat helyett. Olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem pusztítás, hanem szerkezet.

„A maszk nem rejti a gyászt. Megtartja azt.”

A művészetről: Art with Scratch

Az Art with Scratch egy olyan művészeti sorozat, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Lánconként beleszerelve a mély fekete felületbe, minden mű számos precíz karcoláson át bontakozik ki, amelyek megütik a fényt és formát adnak a sötét buroknak.

Távolról a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erős, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a mű ezer egyedi jelölésre bomlik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Ami egykor szilárdnak tűnt, az most a vonalak finom hálójává válik, minden egyes jel öléspontos gesztus, amely elengedhetetlen az egészhez.

A fény adja ennek a műnek az életét. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak tükröznek. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és határozottan áll. Egy másikból megpuhul, hátrafelé mozdul, szinte eltűnik a sötétségben, ahonnan jött. Fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül és a kép szoborszerű, szinte világító minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiát olyan vonzóvá? A halk feszültség. A karcolás nem közvetlen tette, hanem megállapodott döntés. Minden vonal egy döntés, amit nem lehet visszavonni. De az eredmény nem rideg. Intimitást, atmoszférát és mozgást sugároz. A keménység lágyulássá, a pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétté alakul.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura sosem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal mozog. Bizonyos pillanatokban a mű valahogy kiemelkedik a fekete mögül. Máskor visszahúzódik, csupán egy formátlan morzsát hagyva hátra. Ebben a mozgásban, a láthatóság és a megjelenés között éled ki a mű.

Mint minden idő nyomát viselő anyag, a felület maga is csendes életet hordoz. Minden karcolat egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Egymás mellett nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet hoznak létre, amely fényváltozásról fényváltozásra tovább tárulkoz.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összhangra talál.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés a lényeg minden alkotásom mögött.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műtípus saját világként, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással közelítjük meg. Néhány munka ritmus, ismétlés és szerkezet révén épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség által születnek. A közös bennük, hogy eredetiséghez, tisztasághoz és érzelmi jelenléthez való elkötelezettség köt össze.

Látnoki vagyok a kontraszt iránt. Az erő és a törékenység között. Az kontroll és az érzelem között. Ami látható és ami nyitott értelmezésre. Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan mű létrehozása, amely megragadja a figyelmet, visszakérdezésre hív és idővel tovább tárul.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek az elképzelések összegződnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan alkotásokat hozzon létre, amelyek megkülönböztethetők, szándékosak és elevenek.