TALASKY - A Simple Checkmate - 1/1 NO Reserve

Egy egyszerű sakkmatt
Vegyes technikájú művészeti alkotás TALASKY által
Kerethossz: 27 x 27 x 6 cm
Hitelesítési tanúsítvány

TALASKY (sz. 1990), született Gyula Takács, sokoldalú magyar művész, végzett építész és ipari formatervező. Műve egyesíti a szerkezeti gondolkodást a koncepcionális kifejezéssel, digitális és kézműves technikákat egyaránt felhasználva. A művész nemzetközi díjakat és elismeréseket kapott a tervezésben és a művészetben, műalkotásait pedig több mint 20 országban gyűjtik és értékesítik Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában. Európában, többek között Milánóban, Helsinkiben, Berlinben és Budapesten, egyéni és csoportos kiállításokon is bemutatták munkáit. A TALASKY művésznév alatt olyan merész, pop-up jellegű vegyes technikájú alkotásokat hoz létre, amelyek feltárják a geometriát, az élénk színkombinációkat, a stratégiát és a sakkasztal költői feszültségét. Sakkjátékosként közvetlenül viszi a stratégiai meglátást a művészetébe.

Ebben a darabban TALASKY a sakkasztalt egy szobrászati meditációvá alakítja a hatalomra, a következményekre és egy hosszú küzdelem végső csendes pillanatára utalva.

Kézzel készített és 3D-nyomtatott, absztrakt sakk-formák emelkednek fel egy kézműves, geometriai tábláról, színeiknek, szerkezetüknek és árnyékuknak egymásra ható kapcsolata a mozgás és a mozdulatlanság közötti feszültséget idézi. A kereten túlra nyúló darabok azoknak az elemeknek a „elveszett” vagy a játékból kivett daraboknak felelnek meg: olyan figurák, amelyek hatása a bukásuk után is nyomot hagy. Az elhelyezésük a rácson kívül emlékeztet arra, hogy minden győzelem, minden pozíció, minden sakkmatt mögött korábbi áldozatok állnak.

A táblán belül a megmaradt darabok a döntés végső pillanatát tartják: azonnal lezuhan akorona. Itt a sakkmatt nem vereségként, hanem átalakulásként jelenik meg: a kontrollból az elfogadásba, a stratégiából a tisztaságba történő átalakulásként.

A sakk drámájának színnel, formával és térrel történő leszűkítésével TALASKY arra hívja a nézőket, hogy a táblát az élet arcképének tekintsék: strukturált, mégis korlátlan, önmagában tele lehetőséggel, minden korábbi lépés által formált.”}