Caroline C. Burnett (1877-1950), After - L'avenue

A Pictura Subastas bemutatja Caroline C. Burnett művészeti alkotását, mely egy pezsgő vásárlóutca jelenetét ábrázolja egy nedves, ködös napon. A gyalogosok nagy épületek, kirakatok és városi reflexiók között haladnak. A festmény kiemelkedő technikájával és sugárzó festői minőségével győz meg minket, amelyet közvetít.

· Kerettel együtt: 69,5x81x6 cm.
· Keret nélkül: 50x61 cm.
· Olaj vászonra, a mű alján jobb oldalon kézzel aláírva a Burnett által.
· A darab jó állapotban van.
· Az alkotás gyönyörű kerettel kerül értékesítésre (a licit részeként ajándékként foglalva).

Az alkotás Girona magánosztályú, kizárólagos gyűjteményéből származik.

Fontos megjegyzés: a fotók a tét leírásának integráns részét képezik. A digitális reprezentáció irányadó mockupként szolgál; előfordulhat színben, méretben és részletekben eltérés a valódi tételtől.

A képet professzionálisan csomagolja be az IVEX szakértője (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával, hogy biztosítsa védelmét. a szállítás költsége magában foglalja a professzionális csomagolás árát és a szállítást is.
A szállítás a Postával, GLS-sel vagy NACEX-szel követéssel történik. Nemzetközi szállításokra is lehetőség van.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy széles városi utat mutat be, amelyet nagy kereskedelmi épületek, kirakatok és számos gyalogos szegélyeznek, egy szürke és kissé ködös hangulatban. A perspektíva a város középpontja felé irányítja a tekintetet, ahol az építészet egyre lazábbá válik, míg a távolban eltűnik. A nedves járda részben visszatükrözi az ég fényeit és az épületek színeit, miközben a alakok mozgást és életerőt adnak a tájhoz. A jelenet érzelmeződik a nagyvárosi hétköznapok ritmusával egy hűvös, talán esőt követő napon.

A utca a kompozíció fő tengelye, a legelőtől a mélyedő háttér felé nyílik. A járdaszegélyek, az utcafrontok és a lámpák egy középpont felé konvergálnak, mélységet sugallva. A néző úgy tűnik, hogy a sugárúton állva, a járókelők között halad előre. Ez a nézet a városi teret egy hosszú, nyüzsgő folyosóként ábrázolja.

A talaj fontos területet foglal el az alsó részen, a színek között szürkék, kékesek, barna, rózsaszín és fehér tónusok láthatók. Néhány világosabb terület a nedves járda fényét tükrözheti. A színfoltok rendetlenül oszlanak el, apró vízgyülekményeket, nyomokat és árnyékokat sejtetve. A nedvesség különleges fényességet ad az utcának és lágyítja a környezet ridegségét.

A gyalogosok különböző távolságokra kerülnek egymástól, és különböző irányokba haladnak. Néhányan a hátt felé tartanak, mások a középtájon közelednek, többek pedig úgy tűnik, megállnak az üzletek közelében. Az ő siluettjaik kicsik, de mindegyiküknek megvan a maga színkompozíciója. A ruháik zöld, kék, fehér, sárga, vörös és barna tónusai felpezsdítik a jelenetet, emberi ritmust teremtve a városi tájban.

A bal oldalon néhány alak a nézőhöz közelebb tűnik fel. Egy zöldes és vöröses árnyalatú ruhát viselő személy halad a kirakatok mentén, míg későbbiekben más alakok csoportosulnak. Néhányan világos ruhát viselnek, mások sötét színekbe burkolóznak, mintha az eső ellen védekeznének. A testtartások sokfélesége beszélgetéseket, sétákat és mindennapos mozgásokat sejtet.

A utca közepén egy sűrűbb gyalogoscsoport található. A távolodó méretek kisebbek, és a köd között apró színes foltokként tűnnek fel. Ez a hatás mélységet erősít és lehetővé teszi, hogy a sugárút messze túl nyúljon a láthatón.

A jobb oldalon több kirakat közelében néhány alak tűnik fel. Két személy együtt halad, zöld, rózsaszín és fehér árnyalatokban, míg egy másik sárga alak a kompozíció végéhez tart. Meleg színei kontrasztot alkotnak a sötét homlokzattal és világosságot adnak. Ez a kis csoport társaságérzetet ad és fénnyel tölti meg a sötétebb részt.

A jobb oldali épületek nagy részt foglalnak el a képen, impozáns jelenléttel. Homlokzataik nagy szürke, barna és kékes falak által emelkednek, rengeteg ablakkal. Felső részükön tetők, kémények és apró szerkezetek láthatók, amelyek a eget felé vágják a körvonalat. Az ablakok ismétlődése ütemet ad, kiemelve az építészet monumentális méretét.

A jobb oldal legközelebbi sarkán egy nagy függőleges tömeg uralja az utcát. Falai a középpontban világos tónusokat viselnek, a szélén pedig sötétebb részek találhatók. Néhány ablak narancs fényt ver vissza, mintha belső fény világítana. Ez a homlokzat erős vizuális határként funkcionál, és ellentétben áll a háttér nyitott, fényes részével.

Az alsó szinten nagy kirakatokat találunk, amelyeket vászontetők védnek. A lejtős fedések földszínekben (okra, sárgák, vörösek és barnák) gazdagok, apró fényszórásokkal díszítve. Alatta tárgyak, polcok és kirakott áruk sejthetők. A sötét üvegek részben tükrözik az utcát, növelve a mélység érzetét.

Ezen üzletek közelében található egy vékony, taláns kiadványok és hirdetések számára szolgáló kis vertikális szerkezet – lehet kioszk vagy oszlop. Keskeny formája egy díszített talapzaton emelkedik, úgy tűnik, hogy különböző színű papírokkal van borítva. Ez az elem jellegzetes részlete a városi életnek és a kirakatok és az utca közötti átmenetnek ad karaktert. Emellett a gyalogosok számára is pontként szolgál.

Bal oldalon ismét nagyobb kereskedelmi épületek emelkednek. Világos homlokzataikat számos apró ablaka és az első szinten lejtős tetők szakítják meg. A kirakatok végigfutnak a járdán és tele tükörképekkel, alakokkal és tárgyakkal. Mindkét oldal szimmetriája tág és monumentális térré formálja az utcát.

Az épületek felső szintjein rózsaszín, beige, szürke és zöldes árnyalatok láthatók. Néhány ablak sötét, mások meleg fényvisszaverődést mutatva világos foltokat mutatnak. Ez a sokszínűség megakadályozza, hogy a homlokzatok egységesnek tűnjenek, és lehetővé teszi a belső életek képzelését. Az építmények úgy tűnnek, mintha üzleteket, irodákat vagy lakásokat rejtenének a kereskedelmi helyiségek felett.

Távolabb egy nagy kupola látható, amely a tetők fölé emelkedik. Messiás formája erősen kerek és tiszta, ködbe burkolva, majdnem fantáziavilágként hat. Habár részben elhomályosodik, fontos utalási ponttá válik és az ember tekintetét a kompozíció középpontja felé vezeti. Siluettje eleganciát és mélységet ad a városi tájnak.

Az utcán végig sorakoznak magas, vékony lámpák. Lőpárlatek Milosz fekete oszlopai függőlegesen emelkednek, a háttal felé kisebbnek tűnve. Néhány lámpa látszólag felkapcsolódik vagy kis fényt tükröz, habár nappali jelenet ez. Ezek lámpák ismétlése megerősíti a perspektívát, és kíséri a gyalogosok mozgását.

Az ég felhőzetét egy széles szürke, kék és fehér tónusokból álló kombináció fedi. Nincsenek élesen körvonalazódó felhők, inkább egységes, nedves légkör, amely körüllengi az építészetet. A fény középre, épp a utca fölé mutat, fényes részt hozva létre. Ez a fény vizuálisan vezeti a nézőt, reményt adva egy hideg tónusokkal dominált jelenetben.

A fény ritmusosan oszlik el, nem keletkeznek erőteljes árnyékok. Az épületek, az emberek és a járda úgy tűnik, hogy azonos diffúz megvilágítással rendelkezik, amely egy felhős reggelre jellemző. Ez az egység a sok árnyalatú tónusokat széles körben kiemeli, és egy kissé nosztalgikus hangulatot teremt. A város élő, de egyedi nyugalommal ölelve.

A mű egy hétköznapi pillanatot ragad meg, anélkül, hogy kivételes eseményt mutatna be. Az emberek sétálnak, az üzletek felé indulnak vagy hazafelé tartanak, miközben a város szokásos ritmusa tovább folytatódik. A jelenet arra hív, hogy képzeld el a beszélgetések susogását, a léptek zaját a nedves földön, és a kereskedők halk tevékenységét. Minden hozzájárul ahhoz, hogy közeli, jól felismerhető városi élményt nyújtson.

A monumentális építészet és a kis emberi alakok közötti összeütközés érdekes arányt alkot. A felhőkarcolók úgy tűnnek, hogy tartós és masszívak, miközben a gyalogosok a mindennapi élet múló mozgását képviselik. Az utca az a tér, ahol e két világ találkozik. Minden alak egy lehetséges történetet adhat, bár egyik sem teljesen tárul fel.

A hűvös tónusok uralma nedvességet, eleganciát és nyugalmat sugároznak, miközben a meleg apró részletek vitalitást adnak. A szemcsés zizzenések, a felhúzók sárgái és a járda rózsaszínes tükröződései megtörik a szürke egységességet. Ez a színharmónia megakadályozza, hogy a felhős nap szomorúnak tűnjön. Sokkal inkább barátságos és finoman szép várost sugall.

Összességében a mű egy eső után pezsgő vásárló utca képe, amelyet sok gyalogos járja, és amelyet a nagy épületek, kirakatok, árnyékok és lámpák vesznek körül. Az távolban előbukkanó kupola, a nedves járda és a ködös atmoszféra mélységteljes, elegáns és nosztalgikus városi jelenetet teremt. A festmény egy mindennapi városi sétát egy mozgás, építészet és megosztott élet képzeletbeli mozaikává alakít.”} } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } } }