Enric Solanilla (1963) - Susurros de hojas

A Pictura Galeria tisztelettel mutatja be Enric Solanilla kiemelkedő művészeti alkotását, amely egy sűrű, világos lombú erdőket idéző fasorral és egy zöld gyepelővel társul, megidézve a természet frissességét, nyugalmát és megújuló szépségét. A festmény kiváló technikájával és a festői minőséggel bír, amely közvetíti.

• A mű dimenziói: 20x30 cm.
• Olaj a papíron, kézzel aláírt a mű jobb sarkában, Solanilla.
• A darab jó állapotban található.

A mű egy exkluzív, magángyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a fotók részei a tét leírásának integralés részét képezik.

A munka professzionális csomagolását IVEX szakértője végzi (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával a védelem biztosítására. A szállítás költségét magába foglalja a professzionális csomagolás és maga a szállítás.
A szállítást a Correos vagy GLS követéssel bonyolítják le. Nemzetközi szintű kiszállításokra is lehetőség van.

------------------------------------------------------------------

Ez a vászon egy sűrű lombú erdőt ábrázol, amely vízszintesen terül el a tág fűvel borított talaj előtt. A kompozíciót a zöldek rendkívüli változatossága uralja, a legvilágosabb, fényes árnyalatoktól a mélyfekete közelébe tartó tónusokig bezárólag. A jelenet azonnali frissesség, nyugalom és a természettel közvetlen kapcsolat érzetét közvetíti, mintha a néző a fák előtt állna egy nyugod tavaszi napon.

A növényzet szinte egész felületet kitölt, és élő hatalmas tömeget alkot, amelyben a fák nagyon közel állnak egymáshoz. A koronáik összefonódnak, és látványos folyamatoságot hoznak létre, amely egyik szélétől a másikig végigkíséri a művet. Ennek ellenére minden példány saját jelenlétét megtartja a magasság, a fényesség és a szín változásainak köszönhetően, amelyek megkülönböztetik egymást.

A fák vékony, viszonylag világos törzsekkel rendelkeznek, némelyik enyhén dől vagy részben rejtve van a lomb alatt. Személyes stabilitást ad a kompozícióhoz, és kontrasztot képez a gyep horizontális kiterjedésével. Ezek a halvány vonalak a levelek között fel-felvillannak, vizuális ritmust hozva létre, amely lassan vezet át a lombkoronán a fától a másik végéig.

A középső zónában több, magasabb fát emelkedik, amelyek koronái a kollektívától kiemelkednek, és símán szakítják meg a növényi horizontális egyensúlyt. Jelenlétük dinamizmust ad, és a berejtő erdőt organikus formációvá, merev szimmetriától mentesen alakítja.
A széleken lévő alacsonyabb fák segítenek a figyelem középpontját ebben a középső részben összpontosítani.

A lomb rendkívüli gazdagságból áll különféle kis színárnyalatokból. Olívzöldek, sárgás árnyalatok, smaragdzöld, moha és szürkés tónusok egymásra rétegződnek, hogy sok ezer levélre utaló fényintenzitást sugalljanak. Néhány világos pont úgy tűnik, mintha a nap sugarai csillognának a koronák között, míg a sötétebb területek a erdő belső mélységét jelzik.

A fény a felső részből tűnik alá, és szabálytalanul oszlik el a növényzet felett. A legmagasabb koronák finom világosságot kapnak, s aranyosabb, fényesebb jellegűek lesznek, míg az alsó részek mélyebb árnyékba kerülnek. Ez a átmenet térfogatot kölcsönöz a fáknak, és az a benyomás alakul ki, hogy az erdő jóval túlmutat az első törzssoron.

Az ég részben látható a lombkoronák között egy világos fehér, gyengéd szürke és halvány zöld sávon át. Fényessége körbeöleli a tájat, anélkül, hogy ráhúzna rá, és arra utal, hogy kissé felhős volt az ég, vagy a nap első óráinak diffúz fénye ragyogott. Ez az egységes légkör tompítja a kontrasztokat, és erősíti a jelenet nyugodt, szemlélődő jellegét.

Előtérben a gyep nyílt térségét adja, amely lehetővé teszi, hogy a kompozíció levegősebb legyen. A zöldségek egyenletesebb tónusa eltér a lomb gazdagságától és bonyolultságától, és élesen elkülöníti a sík talajt a erdő kezdetétől. A fű a fák felé haladva egy enyhe lejtőt formál, amely mélységet ad és vizuálisan közelebb hozza a nézőt a lombos erdőhöz.

A gyep között többfajta zöld árnyalat jelenik meg, amelyhez kis sárgás, szürkés és kékes árnyalatok társulnak. Ezek a különbségek különböző magasságú fűcsomókat, a talaj egyenetlenségét és a fény által érintett részeket sugallják. A felszín nem teljesen sima, inkább apró változásokkal teli, amelyek egy élő és természetes tér érzetét közvetítik.

A fű és a fák végét összekötő vonal rendkívül részletgazdag. Ott egy alacsony növényzet sávja koncentrálódik, amely emlékeztethet bokorra, vadnövényekre és a talaj közelében lévő ágakra. Ez az átmenet megakadályozza, hogy a törzsek izoláltan hatnak, és egy bőséges ökoszisztémába illeszkednek be, ahol minden vegetációs réteg a következővel kapcsolódik.

Az emberi alakok és építmények hiánya megerősíti a táj tisztaságát. Az egész fókusz a természetre összpontosul, mint önálló, csendes és állandó növekedésben lévő tér. A jelenet meghívja a hallgatókat, hogy elképzeljék a levelek zaját egy gyenge szellőben, a Lombok között rejtőző madarak énekét, és a fű friss illatát.

Az erdő nem sötét vagy fenyegető helyként jelenik meg, hanem a nyugalom menedéke. Bár belseje némi rejtett mélységet hordoz, a lombkoronák fénye és a gyep nyitottsága bizalmat és jó közérzetet közvetít. E rendkívüli intim és tágas kettősség az adott tájat ideális helyté teszi a szemlélődésre és a pihenésre.

A zöld gyakorlatilag csaknem teljes dominanciája a műre egységes vizuális egységet ad, de a különböző árnyalatok elkerülik a monotóniát. Minden területnek saját intenzitása és hőmérséklete van: egyes zöldek meleg és aranyas tónusúak, míg mások hidegek, mélyek és kékesek. Ez a gazdagság az egész jelenetet változatossá teszi a néző távolságától függően.

A természetes kinézeten túl a mű interpretálható a megújulás, az egyensúly és az élet folytonosságának ünnepeként. A fák növekedést és állandóságot jelképeznek, míg a nyitott gyep a szabadságot és a pihenést sugallja. Így a lombos erdő mint a nyugalom, a kötődés és a természet alapritmusaival való kapcsolódás szimbólumává válik.

Összességében a mű egy körülölelő és fényes látványt kínál egy sűrű lombos erdő elnyúló előterében a zöld gyep előtt. A lombkoronák gazdagsága, a törzsek függőleges törekvése és a finom fényváltozások a frissesség és mély nyugalom atmoszféráját teremtik meg. Olyan táj ez, amely kiegyensúlyozottságot, természetességet és kellemes menedékkedvet ad bármelyik belső térnek, arra ösztönözve, hogy megálljon a szemlélődő látványához és lélegezzen a békés erdő szépségére.