Tijs Dragtsma (1992) - Thunder at Rest

A Thunder at Rest egy monumentális kortárs műalkotás a hatalomról, a nyugalomról és a vihar előtti csendről.

Zeus nem csap le. Vár. Egy trónuson ül, amely a tiszta sötétségből rises, egyik kezét nyugtatva, a másik a villámlöket tartja, amely még nem hagyta el az Összeérését. Ez nem harcos isten. Ez egy isten, aki maga felett is kontrollt gyakorol. A tenor valós, de tartja. Az erő tagadhatatlan, de a választás mértéktartó.

Az kép akrilüvegen jelentkezik szabályozott felületi sérülés révén. Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. Ahol a felület meg van bolygatva, a fény villan és felfedi. Ahol érintetlen marad, a sötétség tartja a talajt. Zeus ebből a cseréből emelkedik ki, soha nem adva át teljesen egyiknek sem.

A mű akkor mozog, amikor te mozogsz. A trónus megjelenik és feloldódik. A villámlöket egy rövid időre megkapja a fényt, majd visszatér az árnyékba. A kép a jelenlét és távollét, a tisztaság és az eltűnés között él. Ez a bizonytalanság nem hiba. Ez az a feszültség, amelyre a mű épül.

Távolról az összhatás az ókori görög szobrászat lenyűgöző grandiózitását hordozza. Masszív. Részvétlen. Elrendezhetetlen. Közelről azonban az isten feloldódik egy ellenőrzötten karcolt mezőbe. A monumentum felületté válik. A mitosz anyagi jeggyé lesz.

A Thunder at Rest folytatja a Kunst mit Kratz című sorozatot a Tijs Dragtsma által, amelyben a képi világot szabályozott felületi sérülés, nem pedig pigment vagy nyomat hozza létre. Egy olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

“A legnagyobb erő a teremben az, amelynek nincs szüksége bizonyítani.”

A Kunst mit Scratch című műről

A Kunst mit Scratch olyan test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Lerettyentve egy mély fekete felületre minden művön keresztül sok száz pontos karcolás hoz létre alakot a fény felcsattanásával és a sötétségből kiemelésével.

Távolról a kép majdnem fényképszerűen tűnik. Erőteljes, azonosítható és jelenléttel teli. Közelről azonban a mű ezer kis jelöltté bomlik. Finom, törékeny és szinte könnyű. Amit keménynek tűnt, az részletes vonalhálózatként mutatkozik, minden egyes jel szándékos gesztus, mindegyik elengedhetetlen az egészhez.

A fény adja meg ennek a műnek az életét. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik a fényt. Ahogy a fény az felületen átcsúszik, a kép lélegzik. Egyik szögből a figura tisztán és definiáltan áll. Egy másikból lágyul, visszahúzódik, majdnem eltűnik a sötétségbe, amelyből jött. Megvilágított reflektorfény alatt a kontraszt mélyül és a kép szoborszerű, majdnem fénylő minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot annyira magával ragadóvá? A csendes feszültség. A karcolás cselekedete közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszafordítani. Ennek ellenére az eredmény nem rideg. Személyes, atmoszferikus és mozgásokkal élő. A szilárdság lággyá válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány jelenlétévé válik.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem áll véglegesen rögzítve. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásával a kép perspektívát és hangulatot vált. Bizonyos pillanatokban a téma kilép a sötétből. Máskor visszahúzódik, csak a forma suttogásával marad. Ebben a mozgásban, a láthatóság és a távollét között lép életre a munka.

Mint minden idők által érintett anyag, a felület saját csendes életet hordoz. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust fog meg. Együttesen nem csak egy képet adnak, hanem egy jelenlétet, amely fényváltozással tovább fedez fel önmagát.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezhessek fel. Nem egy rögzített stílusként tekintek a művészetre, hanem egy fejlődő felfedezési mezőként, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összeér.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés alapja mindennek, amit létrehozok.

A TD Fine Art Studio-ban minden alkotói sor saját világként értelmezett, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány műt a ritmus, a többszöri ismétlés és a struktúra építi fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén születnek. A közös bennük az eredetiséghez, a tisztasághoz és az érzelmi jelenléthez való elkötelezettség.

A kontraszt vonz. Az erő és a törékenység között. az ellenőrzés és az érzelem között. Ami látható és ami nyitott értelmezésre. A célom nem csak egy kép létrehozása, hanem egy olyan mű megalkotása, amely fenntartja a figyelmet, gondolkodásra késztet és idővel tovább feltárul.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összekapcsolódnak. Nem csak egy stúdió, hanem egy folyamatosan fejlődő művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely meghatározó, szándékos és élőnek tűnik.