Tijs Dragtsma (1992) - Where Logic Softens

Van egy pillanat, a felébredés és az álom között, ahol a bizonyosság elkezd feloldódni. Innen indul a Logic Softens.

Egy klasszikus márványfej, amely évszázadok óta a józan ész, a rend és a gondolat állandóságának szimbólumaként áll, csendes átalakulás közben látható, miként válik valamivé másmivé. Kontúrvonala megpuhul. Rideg összeszedettsége felenged. És a homlokon egy fiók nyílásban marad, mintha az elme maga lenne nyitva, mintha a gondolat halkan ki sétált volna a sötétségbe.

A kép a vágyott álom összeszedett logikáját hordozza. Oda ad történetet a szürrealista hagyományhoz, az olyan képek megértéséhez, hogy a legnyugtalankodóbb képek nem kaotikussak, hanem pontosak. A dombormű nem törik szét. Olvad, elegánsan, nyugodtan, annál a méltósággal, amely úgy döntött, hogy felfedi, hogy nem lesz többé szilárd.

Az akrilüvegen ez a kép nem festék, tinta vagy nyomtatás révén jelenik meg. Kontrollált felületi károsodás révén tárul fel. Minden kontrollált karcolás másképp ver ki fényt, és a néző állásától függően a jelenlét és a közel-eltűnés között mozdul a figura. A koncepciót meghatározó filmszerű oldalvilágítás ebben a médiában életté válik. A kép mozgással lélegzik.

Távolról monumentális portréként olvasható, összeszedett és mozdulatlan. Közelről a felület az őrlődés mezőjeként tárul fel, megnyílik és dolgozik. A csalás tartja magát, majd megmutatja szerkezetét, aztán ismét tart.

A Where Logic Softens folytatja a Tijs Dragtsma Arts with Scratch sorozatát, amelyben a képi megvalósítás a pigment vagy nyomtatás helyett kontrollált felületi károsodás révén épül fel. Nincs festék. Nincs tinta. Nincs hozzáadás. Csak eltávolítás. Csak károsodás, amely formává válik. Olyan vizuális nyelv, amelyben a károsodás nem pusztulás, hanem szerkezet.

„Ahol a logika megpuhul, ott egy igazabb valami kezd felszínre jutni.”

A következő: about Art with Scratch

Az Art with Scratch egy olyan művészeti sorozat, amelyben a kép nem rajzolódik meg, hanem felszabadul. Minden munka mély fekete felületére egyes soronként faragott vonalakkal bontakozik ki, és a fény fogásával a formát a sötétségből hozza elő.

Távolról nézve a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a munka 'több ezer' egyedi nyomra bomlik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami erőnek tűnt, finom hálózatként tárul fel, minden vonal egy szándékos gesztus, amely elengedhetetlen a teljeshez.

A fény adja ehhez a műnek az életét. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik. Ahogy a fény áthalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és megalapozottan áll. Egy másikból puhává válik, hátrafelé mozdul, majd majdnem eltűnik a sötétségben, ahonnan jött. Egy fókuszált spotfény alatt a kontraszt mélyül és a kép szobrászati, fényes minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot olyan megkapóvá? A csendes feszültség. A karcolás cselekvése közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszavonni. És mégsem rideg az eredmény. Bensőséges, atmoszférikus és élő mozgással teli. A keménység lágyulássá válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány jelenlétté válik.

Olyan művekben, mint ez a portré, a forma sosem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívától és hangulattól függően mozog. Bizonyos pillanatokban a téma előrelép a fekete sötétjéből. Máskor hátrálva, alig sejtetve a formát a keletkezés forrása felé vezető visszafogottsággal. Ebben a mozgásban, a láthatóság és a megjelenés között, a mű életre kel.

Mint minden idő nyomát viselő anyagnál, a felület maga is csendes élettel bír. Minden karcolás egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Egyesítve ezek nemcsak képet, hanem jelenlétet adnak, amely a fény minden változásával tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként mindig a vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem úgy tekintek a művészetre, mint egy rögzült stílusra, hanem mint egy feltáró mezőre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összejön.

Munkáimat gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdem. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan fordítható az keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés a mindenben benne rejlik, amit alkotok.

A TD Fine Art Studioban minden műfaj önálló világnak tekinthető, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség által születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiség iránti közös elkötelezettség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét.

Meglep a kontraszt. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzet között. Ami látható és amit nyitva hagynak értelmezésre. Célom nem csupán egy képet készíteni, hanem olyan művet alkotni, amely leköti a figyelmet, elgondolkodásra hív és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Ez nem csupán egy műterem, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a vágy formál, hogy olyan alkotás szülessen, amely egyedi, szándékos és élettel teli.