Tijs Dragtsma (1992) - Thunder Made Tender

Thunder Made Tender egy kortárs művészetet vizuálisan és performatívan körüljáró alkotás a teljesítményről, a jelenlétről és a mindkettő körüli csendről.

Freddie Mercury volt a mennydörgés. A színpadokat egyetlen kézfelemeléssel, minden zugot betöltő hanggal és olyan jelenléttel uralta, amely nem engedett távolságot a közönség és közötte. És mégis a reflektorfény mögött volt valami talán símább. Valami, ami egy sűrű telt házas arénát át tudott érni, és teljesen személyesnek éreztette azt. Ez a kettősség él a címben. És él a materializmusban is.

A figura a mély árnyékból lép elő. Egy karját felfelé nyújtja. Egy mikrofontartó állvány sziluettje mellett. Enyhén odafénylik a felsőből, nyomon követve egy férfi körvonalát, aki megértette, hogy a színpad nem csupán platform, hanem átalakulás hellyé is válhat. A kompozíció lélegzik. Körülötte a semmiség nem üresség. Súly van ott.

A kép nem festéken vagy tintán jelenik meg. Az akrilüveg kontrollált felületi sérülésén át bontakozik ki. Ahogy a néző mozog, a fény elmozdul. A figura érkezik és visszavonul. Egyszer tisztán és jelenvalóan, a következő pillanatban pedig feloldódik a felületen. Ebben a médiában egy kép soha nem áll meg teljesen. Mozgásban marad, ahogy az emlékezet is mindig teszi.

Távolról nézve a mű emlékműként olvasható. Közelről azonban egészen más lesz: egy kontrollált karcolásmező, amely mindegyik fényt a saját szögéből kapja, és együtt zavarból teremt jelenlétet. Nem pigment. Nincs nyomtatás. Nincs hozzáadás. Csak a felület, megváltoztatva.

Thunder Made Tender folytatja a Scratch-témakör Art with Scratch sorozatát, amelyben az ábrázolás a pigment vagy a nyomtatás helyett kontrollált felületi sérülések révén épül fel. Olyan vizuális nyelv, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

"Mennydörgés, amelyet gyengéddé tettek. Egy színpad, amelyet nem a hangerő, hanem az, amit hordozott, jegyez fel."

A Scratch művészetről

A Scratch-al készített művek olyan testek, amelyekben a kép nem rajzolt, hanem ki van engedve. Lépésről lépésre faragva egy mélyfekete felületbe, minden munka számtalan precíz karcolat révén lép elő, amelyek megfintik a fényt és formát adnak a sötétből.

Távolról a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelebb azonban a mű ezer egyedi jelként bomlik fel. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Amikor egyesnek tűnt, finom hálózattá válik a vonalakból, minden egyes jel szándékos gesztus, amely mindegyiket elengedhetetlenné teszi az egészhöz.

A fény adja meg ennek a műnek az életét. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak visszavernek. Ahogy a fény végigkúszik a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és meghatározottan áll. Egy másikból pedig megpuhul, visszahúzódik, majd majdnem eltűnik az onnan jött sötétségbe. A fókuszált fókuszlámpa alatt a kontraszt mélyül, a kép szobrászi, majdnem fénnyel teli minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot olyan lenyűgözővé? A finom feszültség. A karcolás cselekedete közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Mégis az eredmény nem rideg. Intim, atmoszférikus és élő mozgással. A keménység lággyá válik. A pusztítás teremtéssé alakul. A hiány jelenlétté lesz.

Olyan műveknél, mint ez az portré, a figura soha nem állandóan rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép nézőponttól és hangulattól függően mozog. Bizonyos pillanatokban a téma meglép a fekete Régióból. Máskor visszahúzódik, s csak egy formavilág suttogását hagyja hátra. Abban a mozgásban, a láthatóság és a távollét között, életre kel a mű.

Mint minden idő nyomát viselő anyag, a felület maga is csendes élettel bír. Minden karcolat egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet is alkotnak, amely minden fényváltozással tovább tárul.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként mindig az a vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem tekintem a művészetet rögzített stílusként, hanem egy folyamatosan fejlődő felfedezési mezőként, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összefonódik.

Saját munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés van a minden alkotásom szívében.

A TD Fine Art Studio-n belül minden alkotói sor saját világnak tekintendő, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Vannak művek, amelyeket ritmus, ismétlés és szerkezet épít fel. Mások hiány, árnyék, reflekció vagy feszültség révén születnek. A közös bennük, hogy eredetiség, tisztaság és érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség fűzi össze őket.

Felfigyeltem az összefüggésekre. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzelem között.Ami látható és amihez még mindig nyitott a értelmezés. Célom nem csak egy kép létrehozása, hanem egy olyan mű megalkotása, amely fenntartja a figyelmet, reflexióra hív és idővel tovább tárul.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összegyűlnek. Ez nem csupán egy műterem, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan alkotások születnek, amelyek megkülönböztetettek, szándékosak és élők.