MUMA - Coreografía de las formas 02 (XL)

Ez a mű geometriai nyelven szólal meg, amely az építészet és a játék között, az ész szerkezete és az érzékelhető intuíció között ingadozik. Az elemi alakzatok—körök, téglalapok, félig körívek— olyan fragmentumokként jelennek meg, amelyek egy soha be nem teljesen megoldódó rendszert alkotnak. Nem egy zárt kompozíció megépítésére törekszik a festmény, sokkal inkább úgy tűnik, hogy ideiglenes egyensúlyt, olyan rendet kínál, amely belső feszültségeknek köszönhetően tartja magát.

Az alapszín erőteljes használata tovább erősíti ezt a létfontosságú érzetet. A mély kék, a tágító piros és a fényes sárga egyetemes, szinte archetípusos vizuális grammatikára utalnak, miközben a rózsaszín űrök és a szürke árnyékok emberibb, érzékelhetőbb dimenziót vezetnek be. A megfestett árnyék különösen jelentőségteljes: nem naturalisztikus árnyék, hanem annak a tudatossága, hogy minden forma hordoz egy nyomot, egy saját maga tükörré válását vagy eltolódását. A mű nem tárgyakat ábrázol, hanem azt bizonyítja be, hogy a vizuális konstrukció egyben mentális konstrukció is.

A festésben állandó a tartalom és a kiürítés viszonya. A figurák úgy tűnnek, mintha be akarnának illeszkedni egymásba, de mindig marad egy többlet, egy görbület, amely megszakítja a egyenest, vagy egy űr, amely megakadályozza a rendszer teljes lezáródását. Ez a megszakítás megakadályozza, hogy a geometria puszta merevséggé váljon, és közelíti a leírást az emberi tapasztalat megértéséhez: még a rend törekvései közepette is mindig van előre nem látható dimenzió. A kompozíció értelmezhető úgy is, mint az ellentétek dialógusa. A görbe és a szabályos, a nehéz és a könnyű, a stabil és a dinamikus együtt él hierarchia nélkül. Minden elem a másikra támaszkodik, hogy értelmet nyerjen, mintha a festmény állítaná, hogy a harmónia nem az egységességből, hanem a különbségek viszonyából fakad.

Ebben az értelemben a mű egy építőművészeti és absztrakt hagyománnyal párbeszédben áll, ugyanakkor távol marad a dogmatikus ridegségtől. Van benne játékos és szinte poétikus dimenzió: a formák úgy tűnnek, mozgó darabokként mozognak egy állandóan átalakuló valóságban. A festmény nem ad végleges megoldást, hanem teret kínál arra, hogy elgondoljuk, hogyan lakjuk a rendet, az egyensúlyt és a bizonytalanságot.

A MUMA-ról:

A MUMA egy kéttagú művészeti társulat, amelyet egy 3D-s Generalista és egy Tervező, valamint egy Művészettörténész alkot, mindketten a madridi CEU San Pablo Egyetemen tanultak. Művészi tevékenységük a képzőművészetekre összpontosít, különösen a szín, a mozgás és a formák dinamikája, továbbá a környezet változásainak variációi iránt. Művészetük úgy van megfogalmazva, hogy beépüljön a térbe és közvetlen párbeszédet létesítsen a mindennapi rutin és az emberi tapasztalat között, feltárva egy életigenlő látásmódot, amelyhez az impresszionizmus eszméi, mint a természettel való kapcsolat, a szín és a változó környezet kapcsolódnak. A MUMA Madridban a digitális és a képzőművészeti szektor szakmai világhoz kötődik, pályázatokban való részvétellel.

A mű megmunkálásáról, csomagolásáról és szállításáról:

A mű kézzel aláírt a művészi duó által, és hitelesítő tanúsítvánnyal is rendelkezik, amelyet szintén ők írtak alá. A vászon tekercsben van, és gondosan becsomagolva kartoncsőben található; a vásárlás megerősítését követő három munkanapon belül kerül kiszállításra. A várható szállítási idő a célállapottól és a választott szállítási cégtől függ.