Soly Cissé (1969) - Serie Héritage 5

SOLY CISSÉ

Kollázsaiban és festményeiben olyan alakokat állít a középpontba, akiket a kétely gyötör, és akik egy Ember által megzabolázatlan természeti erők hatásának napjainkénti csapásai közé kerülnek. Soly Cissé a többféle műfajban dolgozó művész… Művészete különféle médiumokra terjed ki: kollázsok, festmények, installációk, videó, szobrok, … Minden alkotásában visszaköszön úgy mint fő vonalvezető, az ő hibrid lényei, állatai, szellemei, piktogramok, graffiti-k és sénoufo siluettek. Formák emelkednek ki, a színek olvadásának mozgató erejében, a figurativitás határán. Olykor befejezetlen teremtmények és olyan alakok, amelyek az emberiség bizonytalan, helymeghatározatlan szakaszába tartoznak (előző, következő?). Gyermekek, állatok – mindannyian szemből megfigyelve, arcuk félig megfestve. Fest, farag, formálja a rostokat, az agyagot; a vásznakat grafikus sorozatokban dolgozza, a fát újrahasznosítja. Soly Cissé veszélyes, újító utakat kutat. Egészséges haragot hordoz, meglehetősen biztos a hatásokban, hogy azokat ne is említse. A városi világnak figyelő hallgató, azok közé tartozik, akik nyugodtan meg tudnak tagadni az “afrikai” jelzőt anélkül, hogy megbánást éreznének, mert Afrika ma benne él, mint a modernitás tényezője. A vonal, amit Cissé meghatároz, élénk, idegeket feszítő, a fusain ott találkozik azzal, amit a távoli ősei hagytak el. Gyorsan, az őt érő hiányosságokat elrejteni igyekvő lényeket ragad meg, a figurák így keletkeznek a rendezetlenből anélkül, hogy felkészületlenül megrázkodnának. Csak egy pislogás a sors felé.

Soly Cissé művészete figyelemre méltó sajátos, spontán grafikus írásmódjából adódóan. Kollázsaiban a szellemek és a nyugtalan vagy védelmező alakok nem egy kultúra isteneit tárják fel, hanem egy fantomákat-láttatást.

nála van egy határozott törekvés a termékeny és dinamikus feszültség kiváltására. Minél mélyebben lépünk be az ő szellemekkel és szörnyekkel teli mikrokozmoszába, annál inkább nyilvánulnak meg a mély kékek és az éles sárgák közti nagy összecsapások. Csak lassú és türelmes feltárásában indul meg a nyelvének plasztikája, hogy a harmónia fokozatosan visszaálljon, megteremtve az egyensúlyt.

„Kétség nélkül ott van egy kiváló művész, aki a lényegre tör.”

Philippe Dagen (Le Monde)