M. Palumbo (XX) - Narcisa dorata

Ebben az intenzív arcképben a művész időtlen eleganciát ragad meg, ötvözve a modell klasszikus kecsességét a Bécsi Secessióra jellemző buja és dekoratív atmoszférájával.
A főszereplő egy vibráló, majdnem hipnotikus háttérből bontakozik ki, gazdag koncentric gyűrűkből álló mozaikkal: aranyleveles felületek, mély vörösök és mélykékek.
Arcát világos, lágy fényben festették meg, a mély önreflexió kifejeződésébe merült; lefelé tekintő szemével úgy tűnik, mintha belső elmélkedésbe merülne, épp úgy, mint Narcisz mítosza, aki a vízben tükröződik.
Aarany részletek nem csupán díszítőelemek, hanem a kompozíció szerves részét képezik: az arany körbefonja a hátteret, díszíti a felgyűrt, kontyba rendezett frizurát, megtalálható a váll felületének komplex textúrájában és a laza, átsejlő ruhában is, fény-árnyék játékot teremtve, amely felerősíti a festmény háromdimenzionalitását.
A lógó fülbevaló lila drágócseppje egy gazdag, kifinomult színjegyet kölcsönöz, teljesítve egy olyan művet, amely a szépség, a pompázó gazdagság és a tudatos büszkeség olyan formáját ünnepli, amely a mítosz örök vonzerejét jellemzi.