Tijs Dragtsma (1992) - Woven Into the Void

ÜNNEPI SZÁLLÍTÁS*

A Woven Into the Void semmiből indul. Egy tökéletes fekete felület, érintetlen, míg irányított karcolások nem nyitnak rajta átjárót. Finom fényvonalak tűnnek fel ott, ahol az akrilüveg meg lett változtatva, és ezekből a vonalakból egy egész táj bontakozik ki, síkokról síkra hajtva egyetlen távolban lévő pontra.

Itt nincsen pigment, nincsen nyomat, semmi sem kerül a felületre. A kép csak azért létezik, mert elvontak anyagot. Amit úgy néz ki, mint építészet vagy emlék vagy egy térben végighúzódó folyosó, valójában csak fény, amely rávetül a maradék bemélyedésekre, és attól függően, hogy hol állsz, úgy dönt, hogy felfedi-e azokat vagy újra eltűnteti őket.

A szoba másik feléről nézve a darab egyetlen, hatalmas szerkezetté olvad össze, amelyet teljes egészében geometriából és távolságból építenek. Közelebb lépve ez a szerkezet felolvad egyének nyomvonalainak mezőjévé, minden jel apró, mindegyik szükséges, egyetlen sem hordoz önmagában semmi értelmet. A szem az egyik irányba húzódik befelé, a mindened összeérő pontja felé, ahol minden sík úgy tűnik, találkozik.

Az a vonzás a mű tökéletes témája. A pont felé vonz bennünket, amelyet nem érhetünk el teljesen, az a hely, ahol a vonalak összetalálkoznak és a tér kifogy. Ez egy halk meditáció a mélységről önmagában, arról, hogy nagyon kevésből mennyit lehet sugallni, és arról, hogyan tarthat a hiány több kötött felülettel összehasonlítva.

A Woven Into the Void folytatja a Scratch műsorát Tijs Dragtsma által, amelyben a képi világot a kontrollált felületi károk hozzák létre a pigment vagy nyomat helyett. Ezt a vizuális nyelvet úgy alkotják meg, hogy a károsodás nem megsemmisítés, hanem szerkezet.

„A távolság nem üres. Oda megy a szem, hogy tovább nézzen.”

A Scratch művészetről

A Scratch egy olyan műfaj, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Körkörösen, vonalanként kivésve egy sötét fekete felületre minden munka sok száz pontos karcolat révén tűnik fel, amely megfogja a fényt és formát hoz ki a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és telve van jelenléttel. Közelről viszont a mű feloldódik több ezer egyedi jelben. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, az most egy összetett vonalmátrixként jelentkezik, minden vonal szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény adja meg ennek a munkának az életét. A fekete felület elnyel, míg a karcolt vonalak visszatükröznek. Ahogy a fény át- megváltozik a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura világosan és meghatározottan áll. Másik szögből megpuhul, hátrahúzódik, szinte elrejtőzik abból a sötétségből, amelyből jött. Fókuszált spotlámpa alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobraszati, majdnem fényes minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot olyan meggyőzővé? A csendes feszültség. A karcolás cselekvése közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amit nem lehet visszavonni. Mégis az eredmény nem rideg. Intim, atmoszatikus és mozgással éltetett. A ridegség soványabbá válik. A pusztítás teremtődé válik. A hiány jelenlétté lesz.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nincs teljesen rögzítve. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásban a nézőponttal és a hangulattal mozdul. Bizonyos pillanatokban a téma kilép a fekete maradványain keresztül előre. Máskor visszahúzódik, csupán formájának suttogását hátrahagyva a sötétségbe kerülve, ahonnan jött. Ebben a mozgásban, a láthatóság és a megjelenés közötti határban élő fel a mű.

Mint minden idő nyomát viselő anyagnál, a felület is saját csendes életét hordozza. Minden karcolás egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust rögzít. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet hoznak létre, amely tovább felfedi magát a fény bármely változásával.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, sokkal inkább egy fejlődő felfedezési területnek, ahol anyag, szerkezet, fény és érzelem találkozik.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan válhat a ridegség intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés áll a mindenem középpontjában.

A TD Fine Art Studio-ban minden műtöredék saját világként van kezelve, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány mű ritmus, ismétlés és struktúra révén születik. Mások hiányból, árnyékból, reflexióból vagy feszültségből bontakoznak ki. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

IM az ellentét izgalmas rám. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzelem között. Ami látható és ami nyitott értelmezésre. Célom nem csak egy képet készíteni, hanem olyan művet létrehozni, amely fennhagyja a figyelmet, megkívja a reflexiót és idővel tovább felfedi önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összhangba kerülnek. Ez nemcsak egy stúdió, hanem egy folyamatosan fejlődő művészi univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és az a vágy formál, hogy olyan művet hozzon létre, amelyedi megkülönböztető, szándékos és élő érzést kelt.

*Az augusztus 3. és augusztus 16. között kifizetett vásárlások nem a szokásos három munkanapon belül kerülnek kiszállításra a nyaralásom miatt.

Ezeket a vásárlásokat alaposan becsomagolva és legkésőbb augusztus 17. és 23. között kiküldöm. A vásárlását követően személyesen tájékoztatni foglak a várható szállítási dátumról.

Köszönöm a megértésedet.