giampaolo parrilla - Protea Laetan

Ignis:

A sorozat vizuális vizsgálatként jelenik meg a természet alkalmazkodóképességének és túlélésének lehetőségeiről, a protea virágot pedig szimbolikus és formális középpontként véve. Az ellenálló fajok megtestesítője, a Protea életbevágó paradoxont hordoz: képes ellenállni az erdőtüzek pusztításának, és kiaknázni a tűz dühét, hogy virágba borítsa magát, kilökje magából a magokat, és hamvakból új életet generáljon.

A képzőművész dekontextualizálja a Protea ábrázolását, radikálisan felrúgva a virágtapéta hagyományát. A virág minden dekorativitásra vagy elmélkedő kegyetlenségre korlátozást von le, és egy nyers, erőszakos és megkapó festői nyelvben adatik vissza, amely kiemeli az ösztönös természetét és a drámai intenzitását.

Az operatív koncepció a modern 4K-s természettudományi dokumentumfilmek hiperrealizmusáról szóló elmélkedésből indul ki. A ragyogó képek túláradása, telített színekkel és rendkívüli fényességgel—amelyek gyakran idegenek a természetes világ valós észlelésétől—ekké vált kognitív rövidzárlatot: annyira hozzászoktunk egy mesterségesen „szemlélt” természethez, hogy elveszett a kapcsolat a valós, könyörtelen és organikus lényegével.

Ezen vizuális ütközésen keresztül a festői felület nem csupán egy botanikai fajt ábrázol, hanem a formális ellenállás színpadává is válik: egy olyan természetet, amely elutasítja a képernyő megnyugtató glazúrját, hogy megerősítse saját, brutális és fel nem hagyható jelenlétét.