Osvaldo Provvidone (1920 – 2013) - Il Sofa' delle Musiche

AUTORE

Osvaldo Provvidone (1920 – 2013) olasz festő. Novarában született, vizuális művészként olyan kilógó egyéniségként tűnt fel az olasz kortárs művészeti palettán, aki folyamatosan és szenvedélyesen kutat stilisztikában. Képzése a háború utáni pezsgő időszak gyökereibe nyúlik: tanult a Torinoi Albertina Szépművészeti Akadémián, két mester, Felice Casorati és Enrico Paolucci irányítása alatt, utóbbit választva közvetlen vezéreszménynek. Miután Torinoban a Istituto Statale del Figurino e della Moda (amelyet Italo Cremona igazgatott) tanított, majd később Novarában a középiskolákban és technikumi intézményekben, Provvidone teljes mértékben elkötelezte magát a kiállítási tevékenység mellett. A hatvanas évektől kezdve jelentős elismeréseket gyűjtött, köztük a 1967-es I Biennale Romana di Arte Contemporanea tempe festés díjának második helyét is kiemelve.

A költészet és a technika szempontjából az ötvenes évektől Provvidone művészete határozott fordulatot vett: a művész elfordult a figuratív szigorúságtól, s egy utópiás, absztrakt térfogatalapú felfedezés felé indult. Stílusát egy szubjektív jel- és gesztusfestés határozza meg, amit gyakran a kritika úgy ír le, mint egy valódi „szín- magma” gazdagon monumentális megnyilvánulását, amely képes a belső érzelmi állapotokat rezgésekké átfordítani a vásznon. A festészetet úgy értelmezve, mint egy állandó változásban lévő áramlást, Provvidone a legfinomabb és árnyalt tónusú műveket a durva anyagi töltettel és szabálytalan területekkel szemben váltogatva hozta létre. Kíváncsisága minden mértéket túllépve odavezette, hogy ne csak olajjal és temperával a vásznon dolgozzon, hanem grafikai technikákat, kartonra kevert technikákat és akár textilművészetet is kipróbáljon, s műalkotásokat integráljon esztétikai–architekturális kontextusokba.

Munkáit hivatkozták, felvásárolták vagy értékelték a környékbeli intézmények támogatásaival: Novara városa ünnepelte örökségét nagy horderejű kiállításokkal, például a Broletto Salónjában 2002-ben megrendezett tárlat vagy a Spazio aperto all'Arte által adott retrospektív kiállítások révén, megerősítve végérvényesen az olasz kortárs művészet hangos és autonóm hangjaként való szerepét.

LEÍRÁS

"A Zene Széke", olaj a vásznon, 100x60 cm, 1978, alul jobb sarokban aláírva. A hátoldalon az aláírás, a cím és az évszám.

ÁLLAPOTJELENTÉS

Jó általános állapotban. A mű teljes épségben van minden részében, élénk és jól olvasható színvilággal és ecsetvonásokkal.

A mű a kiválóan vonzó absztrakt felfedezésként mutatkozik, ahol a valós adatok teljesen átalakulnak, és minden figuratív másolási törekvéstől függetlenül szabadulnak meg. A cím utalásának megfelelően a téma úgy tűnik, hogy szenzitív, szinestesztikus dimenziót idéz meg, egy képzeletbeli ágyat vagy belső tájat, amelyre hangutánzó és rezonanciás hangnyomások hullanak. A vásznon organikus formák és szabálytalan geometriai elemek kuszálódnak egymáson, sűrű és befogadó térbeli érzést sugallva, amelyben maga a zene formát és volumenet ölt, megjelenéssé válik.

Összetétel és technika szempontjából a "Provvidone.jpg"-ban látható festmény szabálytalan töltések dominálják, amelyek dinamikus, élénk színjátékká tömörülnek. A vászon közepén kiemelkedik egy rózsaszín, húsos tömeg, amelyet a felső részén egy fényes sárga forma koronáz meg, zöld erdei árnyalatban; körülötte a fénylő mag körül mélykék, földszürke, lila és sárga tónusok keringenek. Az ecsetvonás sűrű és élénk, helyenként karcolásokkal és gyors vonalas jelzésekkel, amelyek friss festékkel széljenek és ritmikus, szinte zenés pulzálást adjanak az egésznek. Ebben a erős “anyag-rezentimente”-ben bontakozik ki a festékfelszín vitalitása, ahol a domború ecsetvonások és a sötét kontúrok háromdimenziós teret teremtnek, amely érzelmi feszültséggel mozog.

Ez a vászon tökéletesen illeszkedik Osvaldo Provvidone teljes stiláris érettségébe, és összhangban áll az a pályafutással, amely az 1950-es évektől kezdve elhagyta a Albertina Akadémián tanult figuratív szigorúságot, hogy egy utópisztikus absztrakt térkeresés felé induljon. A "A Zene Széke" tisztán feltárja azokat a jel- és gesztusfestési elemeket, amelyeket a kritika boldogan definiált egy “szín-magma”-ként: a vászon a folyamatos változás kozmogén színpadává válik, ahol a művész belső érzelmi világa tiszta rezgésekké alakul. Ennek az energiakivonatának a szintézise, tonalítási érzékenységal és kísérleti bátorságával Provvidone megerősíti, hogy hangos, autonóm és mélyen eredeti hangja van az olasz kortárs művészetnek.

A festménybe bemutatott kép egy mesterséges intelligencia segítségével generált környezetben készült, és pusztán példaszám kedvéért szolgál. A tárgy valósághű, a fotók közül kizárólag a fennmaradó felvételek hitelesek, amelyek az adott tárgyat és jellemzőit, általános és részletek szintjén pontosan bemutatják.

Nyomkövetett és biztosított szállítás megfelelő csomagolással.