Alessandro Padovan (1983) - Bernard Aubertin

Alessandro Padovan műve, a világ szerte híres a Screw Art technikájáról. A mű plexiglás teklával díszített.

Ez a mű párbeszédet épít ki Bernard Aubertin radikális monochromiájával, újraértelmezve annak nyelvét az ipari anyagon keresztül. A teljesen vörös – identitás- és totalitás- szín – itt nem csupán felület, hanem energetikai mező. Ahogyan Aubertinál, a monocromia mentális térgé, tiszta feszültség, szellemi vibráció lesz. Ugyanakkor a tűz és az égés helyett itt az életet találjuk: mechanikus, moduláris, sorozatos elem. A bijevek a síkból mint dinamikus szövés emelkednek ki, vizuális ritmust hozva létre, amely megtöri a biodimensionalitást és keresztülhúzza a vöröset egy erők által átjárta területté. Ha Aubertin az anyagot égette, hogy felszabadítsa lényeget, itt az anyagot csavarják, átlyukasztják, megépítik. Ez egy ellentétes, de elvi szempontból rokonszenves gesztus: radikális tett a monocromon. A átlátszó tekla izolál és véd, a művet kortárs relikviává alakítva. A vörös nem csupán szín, hanem immerszív élmény; nem csupán felület, hanem feszültség a rend és a ösztön között, a mechanikus kontroll és a érzelmi vibráció között. Ebben a szemléletben a mű a monocromia fejlődéseként jelenik meg: a tűztől a csavarig, a destruktív energiától a konstruktív energiáig, megőrizve a vörös abszolút erejét.

Ezen kortárs művész művei a Pop Art, Screw Art, a konzeptuális művészet és a városi művészet nyomán haladnak, vizuális nyelvezetükben és kulturális hatásukban többek között a nagy nevek munkáira emlékeztetnek: Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, Obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani. Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, a világszínvonalú divat és a globális design képzeletével is párbeszédet folytat, felidézve szent szimbólumokat és olyan egyetemes, elismert márkákat mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche és Lamborghini. A művek nem másolatok, és nem hivatalos együttműködések a felsorolt művészekkel és márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyeket saját stílusban készítettek, tükrözve a fogyasztás kritikáját és és a márkanév szimbolikus értékének, valamint a kortárs kulturális tárgyként megjelenő művészet újraértelmezését.

Ez a megközelítés különösen vonzóvá teszi a műveket a gyűjtők és a kortárs művészet iránt érdeklődők számára, a luxus Pop Art, kifejező street art és a nagy ikonikus márkák által inspirált művészet iránt érdeklődők körében, miközben egy erős autonóm művészi identitást is megőriz.