Andreu Masó (1948) - Sinfonía floral

Pictura Subastas bemutatja Andreu Masó művéhez tartozó ezt a lélegzetelállító alkotást, amely egy elegánsan öltözött nőt ábrázol, hátulról szemlélve, egy fekete sálba burkolva, benne egy piros rózsa a szépség, a titokzatosság és a megnyugtató befelé fordulás szimbólumaként. A festmény kiemelkedik kitűnő technikájával és a vizuális festői minőséggel, amit közvetít.

· Keretezett méret: 55x62,5x5 cm.
· Keret nélküli méret: 38x46 cm.
· Olaj a vásznon, kézzel aláírt az alkotó a bal alsó részén.
· A mű jó állapotban van, a középső részén kis szúrt lyuk található, amely alig észrevehető.
· A mű gyönyörű kerettel kerül értékesítésre (ajándék a liciten belül).

A mű egy exkluzív magánkollekcióból származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fotók a tét leírásának integráns részei. A digitális ábrázolás mockup jellegű iránymutatás; előfordulhat, hogy a valóságos terméktől eltérő szín, méret és részletek mutatkoznak.

A kép professzionális csomagolásban kerül szállításra az IVEX szakértője által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat felhasználva a védelem biztosítására. A szállítási ár lefedi mind a professzionális csomagolás költségét, mind a saját szállítását.
A szállítás a postán, a GLS-en vagy a NACEX-en keresztül történik nyomon követéssel. Nemzetközi szintű szállításokra is elérhető.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy dús virágrügyet mutat egy kannában elrendezve, amelyhez egy fa szék társul, és amely olyan otthonos fény- és színvilágba burkolózik, ahol a virágok élettel teliek. A kompozíció a hétköznapi zugot ünneppé alakítja át, a virágcsokrot előtérbe helyezve, amely meghatározó fókuszpontként dominál. A virágok szabadon nyílnak a felső rész és a oldalirányok felé, míg a kanna egy pink posztó anyagra fekszik, amelynek redők mozgást adnak az alsó zónában. A sort mögé a piros háttérű széket létrehoz egy meleg, családi jelenlét érzetét, amely keretet ad a jelenetnek és kiegyensúlyozza a hideg tónusokat.

A csokor a mű valódi vizuális középpontja. Számos megnyílt virágból áll, amely úgy tűnik, hogy egy családhoz tartozik, bár mindegyik személyiséggel bír a színek, méretek és orientációk sokféleségének köszönhetően. Néhány virág teljesen előre néz, középpontjuk sötét és koronás szirmokkal tündököl; mások kissé befelé dőlnek vagy profilból látszanak, mintha különböző fényirányokat keresnének. Ez a sokféleség megakadályozza a merevséget és úgy tűnik, mintha a csokor frissen fröccsent, spontán, még életével teli.

Felső részen egy nagy fehér virág tűnik ki, amely a csokrot koronázza és azonnal a szem felé irányítja a tekintetet. Széles sziromjai egy sötét középponton nyílnak, amelyet rózsaszín, lila és zöldes árnyalatok vesznek körül. Ennek a virágnak a tisztasága kontrasztban áll a türkiz háttérrel és a körülötte lévő élénkebb színekkel, így a kompozíció egyik fő fényforrásává válik. Magas helyzete bizonyosmértékű fensősséget kölcsönöz neki, mintha az egész többi részre felügyelne.

Balra több lilás, liliomszín és rózsaszín árnyalatú virág jelenik meg. Egy a felső széle közelében kék szívvel rendelkezik, amely fokozza virágai violetás sziromainak finomságát. Alatta egy másik rózsaszín virág nyílik ki felénk, sötét középpontja mélységet ad. Ezeknek a kerek formáknak a sorozata lefele mozgó mozgást hoz létre, amely a fentről az alacsonyabb virágok felé vezeti a tekintetet, lágy és folyamatos vizuális ritmust teremtve.

A világos tónusok közé vöröses, gránát és borvörös virágok törnek be, erőt és drámaiságot adva. Az egyik legfeltűnőbb a felső közép környékén található, részben a nagy fehér virág mögé rejtőzik, míg egy másik központi helyet foglal el, intenzív vörös, bor és fehér kombinációjával. Ezek a meleg tónusok apró hangsúlyként működnek, amelyek felkeltik a kompozíciót és összhangban állnak a székkel. Jelenlétük megakadályozza, hogy a virágcsokor túl édes legyen, és érzelmi mélységet ad az egésznek.

Jobbra egy gyönyörű sötét fukszia virág tűnik ki, rózsaszín és gránátos szirmok veszik körül. Könnyed középpontja világos, amely violák és kékek foltjaival kontrasztot képez a külső koronázó rész intenzitásával. Ez a virág közvetlenül a szem felé irányuló nézőpontú, és úgy tűnik, hogy egy második figyelem középpontjaként működik, szemben a felső fehér virággal. Mindkettő tisztaság és sötétség, finom és energikus legyen közöttük egyensúlyt teremt.

A kék és lila virágok különböző részein oszlanak el a csokoron, frissességet adva az egésznek. Némelyik teljességgel indigó vagy ultramarin kék árnyalatú, mások pedig levendula, halványkék és lila visszaverődések révén lágyulnak. Sötét középpontjaik apró koncentrációs pontokat hoznak létre, és fokozzák a mélységérzetet. Ezek a virágok összhangot teremtenek a háttérrel, bár élesebb körvonaluk világosan elkülöníti őket a környezetüktől.

Az alsó részen több fehér és kékes virág csoportosul, és megvilágítják a kompozíció közepét. Szirmaik átfedésben vannak a levelekkel, sűrű, fényes területet alkotva. Néhányan zöld árnyalattal, violával és ciellével sejtetnek finom árnyékokat, míg sárgás középpontjaik meleg fényt gyújtanak. Ezen virágok összekapcsolódása a telt, bőséges hatást kelti, mintha a csokor túlcsordulna a kannán.

A zöld szárak több irányban keresztezik egymást, és a csokor belső szerkezetét adja. Vannak, amelyek szinte függőlegesen emelkednek, mások oldalra dőlnek, több diagonális vonal pedig virágokat kapcsol össze. Ezek a rugalmasságot sugalló megjelenések természetességet adnak, és a korona súlyát úgy sejtetik, hogy egyes szárak enyhén görbülnek. Közöttük apró, hosszan tartó levelek és sűrűbb növényzet töltik ki a köztes tereket.

A levelek széles zöld spektruma látható, a halvány sárgás tónusoktól egészen az smaragd zöld és kékes-zöld színig terjednek. Ez a diverzitás a lombot nem csupán kíséretként értelmezi, hanem többlet térhatást ad. Bizonyos pontokon a levelek fényt gyűjtenek és fényes fényvisszaverődéseket mutatnak; máskor sötétednek, és a csokor árnyékaival összeolvadnak. Ezek a változások térfogatot és erőteljes növekedés érzetet adnak a növényzetnek.

A jobb oldali végső részben egy nagyobb és sötétebb zöld lombcsoport tördeli a virágok bal felé terjedését, vizuálisan kibővítve az összképet. Ez a mély zöld és kékes árnyalat kontrasztban áll a fehér szirmok fényességével és a háttér égkékjével, és néhány levél úgy tűnik, mintha a színpadon túlra húzódna.

A kanna az alsó középső teret foglalja el, és stabil alátámasztást ad a virágdús szervezetnek. Teste kerek, kék-szürkés, zöldek halványak, lila és világos reflexekkel. Az edény egyszerű, erős alakja képes a bőséges csokrot megtartani úgy, hogy ne versenyezzen vele. Felülete úgy tükrözi a környezet színeit, különösen a háttér kékjeit, a levelek zöldjeit és a ráhulló rózsaszínes textilet.

A kanna fogantyúja, a jobb oldalon látható, jellegzetes ívet formál, amely hangsúlyozza az edény kerekdedségét. Sötétkék vonala kiemelkedik a test halványabb tónusai fölött, miközben egy zöld sáv fut befelé a belsejében. Ez a kombináció kis mélységi játékot teremt és a tekintetet a csokor aljára irányítja. A felső nyílás gyakorlatilag rejtve van a szárak és levelek mögött, felerősítve a bőséges hatást.

A kanna alatt egy halvány rózsaszín, lazac és mályva színű vászon terül el. Tág redői mindkét oldalra kinyílnak, és a alsó terület jelentős részét elfoglalják. Egyes pontokon a vászon fényes síkokat képez, máshol vöröses, violás és kékes árnyalatok jelennek meg, amelyek a tér térfogatát mutatják. Ez az elem selymességet és otthonos intimitást kölcsönöz, lehetővé téve, hogy a kanna hideg felülete és a ráhulló felület meleg fusztrációja közötti áttűnés sima legyen.

A jobb alsó sarokban a textil redői intenzívebbé válnak, és vöröses mély színű területekkel kombinálódnak. Ez a kromatikus fragmentum a virágok és a székkel meglév meleg tónusának hosszabbításaként funkcionál. Vízszintesre rendezett elhelyezése dinamikát ad és elkerüli, hogy az alsó rész merev legyen. Ugyanakkor segít visszavezetni a tekintetet a középpont felé, lezárva a vizuális kört a kanna körül.

A nád mögött álló fa szék kulcsfontosságú eleme a jelenet jellegének megértéséhez. Háttámla ívelt része részben a virágok mögé rejtőzik, de erős jelenlétét kifejezi a vöröses, narancsos és barna tónusok. A jobb oldali függőleges faragás felmagasodik a virágok mellett, és szilárd vonalat ad, amely ellentétben áll a szárak mozgékonyságával. A szék otthonos, mindennapi belső teret idéz, mintha a csokrot spontán helyezték volna egy sarokba az otthonban.

A fa színének meleg tónusa szép párbeszédet teremt a virágok piros, rózsaszín és gránát színeivel. Ugyanakkor erőteljesen kiemelkedik a háttér kékjei és zöldjei fölé. A szék nem csupán térbeli funkciót tölt be, hanem részleges keretet ad a csokornak, és emberi arányt kölcsönöz neki. Jelenléte segít elképzelni egy közeli asztalt, egy nyugodt szobát vagy egy pihenőpillanatot, amikor a virágok a mindennapokhoz társulnak.

A háttér nagyrészt nagy kék, zöldes víz-kék és égkék mezőkkel van felépítve. Balfelé világosabb és zöldebb területek tűnnek fel, míg a jobb oldal kékebb és mélyebb lesz. Ezek a átmenetek friss, fényes atmoszférát teremtenek, amely egy napsütötte szobát idéz. Bár a tér nincs precízen leírva, a kromatikus változások mélységet sejtetnek, és lehetővé teszik, hogy a csokor erőteljesen kiemelkedjen.

A felső bal sarokban gyenge sárga és zöldes jegyek láthatók, amelyek úgy tűnnek, mintha a fény belépését jeleznék. Ezek a melegebb, a háttér hidegségét oldó területek kapcsolódnak egyes levelek és virágtörzsek sárga apró árnyalataihoz. A jobb oldal végén a kékek erősödnek és sűrűsödnek, nyugodt párhuzamot adva a csokor multiszín gazdagságához. A háttér tehát aktív szereplője a jelenet egyensúlyának.

A megvilágítás úgy tűnik, széles körben és körbevonóan terjed. Nem egy egyértelmű pontból ered, hanem tompító tükröződésekkel simítja a szirmokat, a növényzetet, a kannát és a vásznat. A fehér virágok különösen erősen visszaverik ezt a fényt, miközben a viola és piros szirmok mély árnyékokat őriznek a közepeken. Ennek eredménye egy frissesség érzése, mintha épp most helyezték volna el a virágokat, és még megőriznék a kert nedvességét és éltető vitalitását.

A kompozíció az organikus csokor terjeszkedése és a körülötte lévő tárgyak merev szerkezete közötti kontraszton alapul. A virágok és szárak minden irányba mozognak, míg a kanna zárt formát, a szék függőleges vonalakat, a asztal pedig horizontális alapot ad. Ez az összhatás megőrizve a spontaneitást tartja a egyensúlyt. Az egész úgy tűnik, mintha célszerűen harmonizált lenne, mégis megőrizné a természetes szépség benyomását, amely erőfeszítés nélkül született.

A virágos bőség tavasz megünneplésének, az újjászületésnek és a természet apró csodáinak csodálatának is értelmezhető. Minden virágnak úgy tűnik, hogy különböző nyílási fázisban van: egyesek teljesen kinyílnak, mások meghajolnak, több közük részben rejtve marad. Ez a sokféleség a múló időt és a szépség múlékonyságát sugallja, bár az összkép továbbra is vidám és életteli marad.

Van egy érzelmi dimenzió is, amely a haza és az emlékek kötődésével kapcsolódik. A fa szék, a legegyszerűbb kanna és a kiterített vászon egy közeli teret idéznek, talán egy otthoni családi házhoz vagy egy nyugodt mindennaphoz kötődően. A csokor ezt a hétköznapi környezetet különlegesé teszi. A virágokat úgy tűnik, összegyűjtötték, hogy díszítsék, ünnepeljék vagy emlékeztessenek, élő jelenlétet kölcsönözve az enteriőrnek, amely teljesen megváltoztatja annak hangulatát.

A színintenzitás optimizmust, energiát és higgadt örömöt sugároz. A kékek és zöldek frissességet és nyugalmat teremtenek; a fehér színek világosságot adnak; a bíborok/púerszínűek érzékenységet visznek be; a pirosak és rózsaszínek pedig melegség és vitalitás közvetítői. Egyetlen szín sem dominál teljesen, mind hozzájárul egy dinamikus harmóniához. Ez a gazdagság arra késztet, hogy lassan bejárjuk a kép minden sarkát, és új kapcsolatait fedezzük fel a virágok, a levelek és a tárgyak között.

Összességében a mű egy bőségben tobzódó virágernyőt ábrázol, amely egy rózsaszín vászon fölötti kannában, egy meleg fa székkel a háttérben, és egy ölelő kék-színű zöld atmoszférában él. A fehér, viola, rózsaszín, kék és gránát szirmok sokfélesége, a szárak mozgása és a lomb gazdagsága összességében a természet és a mindennapi szépség ünnepe. A kép frissességet, örömöt, intimitást és egy finom teltség-érzetet közvetít, egyszerű virágkosarat fényes, élettel teli és érzelemmel teli képpé formálva."