Tijs Dragtsma (1992) - Burdened Into Stillness

HOLIDAY SHIPPING*

A figura nem mozog. Egy betontömbön ül, mozdulatlanul és összeszedetten, mintha a mozdulatlanság az egyetlen hátra maradt testhelyzet lenne. A vállán egy kis fehér ház, amit olyan türelemmel egyensúlyozott, mintha régi időkre utaló dolog lenne. Arc helyett egy hold. Problémamentes, kerek, egyszerre figyelő mindent és semmit.

Van benne valami René Magritte-ból fakadó, ennek a képi világnak a kedves lehetetlensége, egy valóság, amely csendesen átépült, így amit vársz, nincs ott, és ami ott van, többet kér tőled, mint gondoltad. A ház nem nyomja össze a figurát. Nyugszik. És talán ez a legpontosabb részletezés. A súly nem erőszak. A súly hétköznapi.

A Burdened Into Stillness folytatja a Scratch nevű Art with Scratch-sorozatot, amelyben a képzést a pigment vagy nyomtatás helyett a kontrollált felületi sérülés hozza létre. Nincs festék. Nincs tinta. Nincs nyomat. A kép akrilüvegből jön létre kontrollált dörzsöléssel, abból, hogy mi kerül a felületről, nem az, amit hozzáadtak volna hozzá.

Egy filmszerű oldalsó fénysugár érinti a művet, és megkönnyíti a figura lélegzését. Ahogy a néző mozog, a kép éleslátás és hiány között váltakozik, monumentális jelenlét és a kontrollált karcolatok csendes, bonyolult mezeje között. A figura körül elterülő mély fekete nem háttér. Nyomás. A csend az, amely a súlyt a helyén tartja.

Távolról a kompozíció szoborként olvasható. Közeli szemrevételezésre a felület teljesen másként nyílik meg, szándékos jelölések tájának, minden egyes jel fogja a fényt a saját szögében, mindegyik része egy olyan szerkezetnek, amely csak akkor olvasható le, ha hátralépsz és hagyod, hogy az egész visszatérjen.

Ez egy kortárs művészet a felelősségről, belső világról és arról az architektúráról, amit magunkkal hordozunk. A figura semmit sem kér a nézőtől. Nem ad semmilyen külső gesztust. Egyszerűen tart, és ebben a tartásban van valami egyben fárasztó és csendesen méltóságos. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Néhány dolgot nem a hátán visznek. A vállakon ülepednek és maradnak.”

A Scratch-sal rendelkező Művészetről

A Scratch-sal rendelkező Művészet olyan test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem kiadott. Lelőbe faragva, mély fekete felületenként minden munka számtalan pontos karcolat révén keletkezik, amelyek visszanyerik a fényt és formát adnak a sötétségből.

Távolról a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelebb azonban a mű szinte szétmállik ezer egyedi jelre. Finom, törékeny és alig teherbíró. A látszólagos szilárdság finom hálóként tárul fel, minden jel egy szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen a egészhez.

A fény adja meg ennek a műnek az életét. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak visszaverik a fényt. Amikor a fény áthalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tiszta és meghatározott. Egy másikból megpuhul, visszahúzódik, majdnem odalesik a sötétségbe, ahonnan jött. Egy fókuszált spotfény alatt a kontraszt mélyül, és a kép szoborszerű, szinte derengő minőséget ölt.

Amit ezért a médiumot ennyire vonzóvá tesz, az a nyugodt feszültség. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszacsinálni. De az eredmény nem rideg. Intim, légkörös és mozgással teli. A keménység lágyulássá válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány jelenlétté válik.

Olyan portrékhoz hasonló munkáknál, mint ez, a figura soha nem teljesen rögzült. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásával a kép nézőponttal és hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a téma kilép a sötétségből. Máskor visszahúzódik, csak egy alakzattal susogva marad. Ebben a mozgásban, a láthatóság és eltűnés között, a mű éled.

Mint minden az idő nyomát viselő anyag, a felület saját csendes életet hordoz. Minden karcolat egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt ezek nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet alkotnak, amely a fény minden változásával tovább tárul fel.

A Művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem fix stílusként, hanem egy fejlődő felfedezési mezőként tekintek a művészetre, ahol az anyag, szerkezet, fény és érzelem találkozik.

Gyakran egy egyszerű kérdéssel indulok. Hogyan szólhat az anyag egy új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés a mindenem középpontja.

A TD Fine Art Studio-n belül minden testületét saját világként közelítem meg, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások a hiány, árnyék, reflexió vagy feszültség által születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.

A kontraszt érdeklem. Az erő és a törékenység között. A kontroll és az érzelem között. Ami látható és ami nyitott értelmezésre. A célom nem csupán egy kép készítése, hanem egy olyan munka létrehozása, amely megragadja a figyelmet, reflexióra ösztönöz és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összefutnak. Ez nem csak egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a vágy formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely önkifejező, célzot és élő.

*Az összes 3–16 augusztus között kifizetett vásárlás nem a szokásos három munkanapon belül kerül kiszállításra a nyaralásom miatt.

Ezeket a vásárlásokat gondosan becsomagolva és legkésőbb 17–23 augusztus között ki is szállítom. A vásárlásod után személyesen tájékoztatlak a várható szállítási dátumról.

Köszönöm a megértést.