"MONTIEL"(1985) - "FOTOGRAMA"

Fotogramként a hal teste egy megállított képet mutat, egy felfüggesztett pillanatot a természetes és a megépített között. A mű kiindul egy könnyen felismerhető alakból, de vizuálisan felbontja azt töredékekkel, textúrákkal, vonalakkal és geometriai formákkal, amelyek úgy tűnnek, mintha ugyanannak a képnek különböző pillanataihoz tartoznának. A cím a fotogramot mint vizuális sorozat legkisebb egységére utal: egy rögzített kép, amely a mozgás lehetőségét tartalmazza. A műben a hal úgy tűnik, mintha egy meghatározott pillanatra megmerevedett volna, mintha egy filmmel vagy egy memóriával kivágott fragmentum lenne. Különböző síkjai és anyagai arra utalnak, hogy amit látunk, nem statikus kép, hanem egy folyamat dokumentuma, egy megszakadt mozgás nyoma. Az anatómia fragmentálódása feszültséget teremt a folytatás és a törés között. A uszonyok, pikkelyek és a belső szerkezetek egy olyan kompozícióvá rendeződnek, amelyben minden elem a nagyobb kép részeként működik. A geometriai zónák szinte filmes dimenziót vezetnek be: a test úgy tűnik, mintha különböző idők, beállítások vagy egymásra torlódó pillanatok metszéspontján haladna át. A háttér meleg tónusai és a figura kékek, földszínek, fehérek és feketék közti kontrasztja erősíti ezt az érzést: egy feltárt, beavatkozott és megállított képet. A hal többé nem csupán egy állat: vizuális nyilvántartássá válik, egy olyan pillanat, amely megőrzi a korábban történteket és azt is, ami később történhet. A fotogram tehát időről, memóriáról és a képről mint fragmentumról szóló elgondolkodást kínál. A hal minden része olyan, mintha egy mozgás nyoma lenne, amelyet már nem látunk. A mű lefagyaszt egy pillanatot, ugyanakkor megnyitja annak lehetőségét, hogy elképzeljük, mi történt előtte, és mi fog történni azon a meghatározott felfüggesztett pillanaton túl.