Matteo Ciffo - Frammenti - Tritone

- Matteo Ciffo kortárs szobrászat (Olaszország - 1987). Cím: Frammenti-Tritone
- 2026-os év. 1/8-es kiadás - Aláírt és hitelesített a művész által, hitelesítő okmánnyal
- Anyag: hideg ötvözetlen öntés márványporból és kőből
- Kitűnő állapotban



FRAMMENTI KOLLEKCIÓ

A klasszikus szobrászattal való összehasonlítás a kollekció egyik központi eleme. Az olyan formák, amelyeket történelmileg a tökéletesség, az örökkévalóság és a kollektív memória eszméjéhez társítanak, kiindulópontként szolgálnak, és fragmentációs és redefiniálási folyamatnak vannak alávetve.
A forma többé nem stabil egységként értelmezhető, hanem átmeneti állapotként. Megszakad, széttört és újra összerakódik, feltárva saját instabilitását. A térfogat kitárul, blokkokra és töredékekre válik szét, új szerkezetet teremtve, amelyben az idő már nem rejlik el, hanem látható elemmé válik.
Ez a feszültség eltávolítja a tökéletesség abszolút állapotának eszméjét. A látszólag örökvaló feltárja saját sebezhetőségét. A klasszikus forma fennmarad, de megváltoztatva: többé nem halhatatlanság szimbóluma, hanem az idő által átszelt, változásnak kitett és egy új dimenzióba visszaadott jelenlét.






MATTEO CIFFO

Szülőváros: Biella, 1987. 2007 óta a anyagokra, azok átalakulására és a memóriára összpontosító kutatást folytatok. Munkám közvetlen kapcsolatból indul ki nemes és összetett anyagokkal, mint márvány- és kőpor, természetes pigmentek, arméni földek, oxidok és fémek. Nem pusztán kifejező eszközként tekintek rájuk, hanem élő jelenlétként, időt, történelmet és újjászületés lehetőségét hordozó entitásokként.

Olyan rituálisnak, nem pedig szobrászati folyamatnak tekinthető eljáráson keresztül születik meg a munkám: a kőről történő újjászületés, amelyet a kezem vezet. A gyakorlathoz a megfigyelés és annak visszaadásának vágya adta az alapot: megőrzött vagy elfeledett, összetört vagy elhagyott dolgok élettel való visszatámasztása. Fragmentumok és hulladékok, gyakran más szobrászok munkáiból származó darabok, a saját munkáim anyagává válnak.
Olyan anyagokról van szó, amelyek önmagukban már történetet hordoznak. Szétbontom őket és újra összerakom, olyan formákat teremtve, amelyek már nem tartoznak a korábbi állapotukhoz, hanem egy új feltételhez. Minden mű egyensúlyi helyzetéből fakadóan a veszteség és a feltámadás közti kényes egyensúlyból születik, a memória és a lehetőség között, megmutatva azt a pillanatot, amikor az anyag már nem az volt, hanem valami más.

Az út a hagyományos szobrászatot meghaladó átalakulás formáját öltözi, és egy szinte algebrai-alkemiás dimenzió felé közelít. Az olyan anyagokat használom, amelyeknek már volt létezésük, azokat szétszedem és újra összerakom, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztítás és az újjászületés, a veszteség és a memória közti feszültségből születik, láthatóvá téve egy folyamatos változás állapotát.

A kutatás olyan anyagokkal szembesül, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örökkévalók és elpusztíthatatlanok, ugyanakkor érzékenyek és sebezhetőek. Ami látszólag megmásíthatatlan, az instabilitását tárja fel, képes reagálni, oxidálódni és idővel átalakulni. Ez a feltétel aktív részévé teszi az anyagot a munka során, folyamatos párbeszédben a time-mal és a környezettel.
A tökéletesség átadja helyét a törékenységnek, és az örökkévalóság élő, emberi tapasztalattá válik. Az anyag nem alárendelt, hanem társszerzővé válik, a gesztus, a folyamat és saját evoluciójának nyomait a felületen megőrizve.

Önképzésben, kísérletezésen, megfigyelésen és hallgatáson keresztül építettem fel az utamat. A megközelítés nem a kontrollra törekszik, hanem az anyagnak a változásában való kísérésére. A formák, amelyek megszületnek, a memória működését tükrözik: olyan szerkezetek, amelyekben a fragmentumok, nyomok és hiányok élnek együtt és regenerálódnak.
Ez a gyakorlat a materalát, mint élő archívumot vizsgálja. A szobrok olyan jelenlétként keletkeznek, amelyek egyensúlyban maradnak a romlás és a feltámadás között, a tartósság és a transzformáció között, visszaadva az anyagnak egy mélyen kortárs és emberi dimenziót."