FRANK E G M - “Etica de un recuerdo” (XL)

Frank González Martínez (Kuba, 1990) a festészetben olyan területet talált, ahol a személyes élmény túllép az önéletrajzi tartamon, és emberi állapotról szóló reflexióvá válik. Művészi gyakorlata abból a szükségletből fakad, hogy megértse olyan fogalmakat, mint a szabadság, az identitás és az emlékezet, és egy olyan festészeti nyelvet épít fel, amelyben a gesztus, az anyag és a szín érzelem és gondolat eszközeként működik.

Mélyen a migráció élményéhez kapcsolódó perspektívából nézve műve a maradandó dolgokat kérdőjelezi meg abban a tekintetben, hogy mi marad meg egy személyben, amikor kényszerűen elhagyja országát, tájait, családját és azokat az érzelmeket, amelyek történetét meghatározták. Többé nem helyeket ábrázol, González Martínez inkább tudatállapotokat fest. Kompozíciói olyan terek lesznek, ahol a memória a hiányossággal párbeszél, és ahol a nosztalgia már nem a múlt felé irányuló tekintetként érthető meg, hanem a identitás újraépítésére képes erővé alakítja azt.

Ebben a kontextusban a táj—legyen az explicit módon ábrázolva vagy a festészeti atmoszférán keresztül sejtetve—szimbolikus értéket nyer. Ámulat, menedék és ellenállás helyévé válik; olyan tér, ahol a művész kibontakoztatja aggódalmait, és megtalálja a módját arra, hogy a memóriát és a jelen időt összehangolja. Hasonlóképpen a mindennapi elemek, mint a virágok, már nem egyszerű motívumok, hanem a gyöngeség, a remény és a gyökerétől való elválás után is virágoztatni tudó képesség metaforáivá válik.

Frank González Martínez festészete nem ad végső válaszokat. A nézőt arra hívja, hogy megálljon, elmélyedjen és felismerje magát egy olyan élményben, amely bár konkrétan olyan kubai kontextusból születik, mint amilyen, beszél egyetemes érzésről: arról a keresésről, ahol haza lehetet kifejezetten hívni.

A mű a hitelesítő tanúsítványával együtt kerül elküldésre, egy professzionális csőben feltekerve, hogy biztosítsák a tökéletes szállítását."