Tijs Dragtsma (1992) - Goddess Without Apology

Athena nem kéri a jóváhagyást. Teljes páncélban áll, a lándzsát a kezében, a pajzsot oldalán, nem árnyék veszi körül, hanem egy olyan sötétség, amelyet ő sajátjává tett. Nem a fénybe lép ki, hanem ő hívja elő.

E műben a istennő nem festék, tinta vagy nyomtatás révén tűnik fel, hanem az akrilüveg felületi károsításának kontrollált módszerével. Semmi sincs a felületre felvéve. A anyag eltávolítása adja meg alakját. Minden kontrollált karcolás más-más fényt fog meg a fénytől megvilágított szögben, és ezen a folyamaton keresztül egy kizárólagos hatalom alakja lassan láthatóvá válik.

Amikor a fény átcsúszik a felszínen, a kép lélegzik. Egyik szögből a klasszikus emlékmű teljes súlyával áll. Egy másikból visszahúzódik a anyagba, s feloldódik a sötétbe, ahonnan jött. Ez a mozgás a tisztaság és az árnyék között nem a médium hibája. A médium beszél.

Távolról a mű egységes jelenlétként olvasható: monumentális, mozdulatlan, összeszedett. Közelről a felület kontrollált jelölések mezőjévé válik, amely precíz és mérsékelt döntések feljegyzése. A kompozíció egyszerre őrzi mindkét igazságot anélkül, hogy közülük bármelyiket feláldozná.

A téma és a média kiválasztása mélyebb logikát oszt meg. Athene a bölcsesség, a stratégia, a fegyelemmel alkalmazott mesterség istennője. Ebben a munkában az ő ábrázolása nem festett, hanem szerkezetbe foglalt. Nem adott, hanem feltárt. A kontrollált felületi károsodás, amely meghatározza a formáját, tükrözi azokat a tulajdonságokat, amelyeket ő testesít meg: mesteri tudás, önmérséklet és az a hatalom, amelyet a pontosság révén szerzett.

Goddess Without Apology folytatása a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozatnak, amelyben a képi megjelenítés a pigment vagy nyomtatás helyett a kontrollált felületi károsodás révén épül fel. Olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem pusztítás, hanem szerkezet.

"Nem kéri, hogy lássák. Egyszerűen van."

A Art with Scratchről

Az Art with Scratch egy olyan kort, amelyben a kép nem rajzolt, hanem ki van engedve. Mély fekete felületbe egy-egy vonalat kivésve minden mű a milliónyi precíz karcolat révén merül fel, amelyek megcsillannak a fényben és fényt hoznak a sötétből.

Távolról a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és teljes jelenléttel. De közelről a mű egy sűrű egyéni jelölésmezővé oldódik fel. Finom, törékeny és szinte súlytalanság. Ami korábban szilárdnak tűnt, az most egy finom vonalhálót tár fel, minden vonal tudatos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Megtisztítja azt. A fekete felület beszív, míg a karcolt vonalak visszatükröznek. Amikor a fény átcsúszik a felületen, a kép lélegzik. Egyik szögből a alak világos és meghatározott. Másikból megpuhul és visszarendeződik a sötétség felé, ahonnan jött, anélkül hogy valaha is eltűnne. Fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, szinte fénylő minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot olyan lenyűgözővé teszi, az a csendes feszültségében rejlik. A karcolás folyamata közvetlen és felül nem bocsátható. Minden vonal egy olyan döntés, amelyet nem lehet visszacsinálni. Ennek ellenére az eredmény nem rideg. Intim, atmosferikus és mozgásban élő. A keménység lágyulásává válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiányerő jelenlétbe lép.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem fixálódik teljesen. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép a nézőpont és a hangulat függvényében változik. Bizonyos pillanatokban a téma kilép a feketéből, egyenesen előre lép. Máskor visszahúzódik a csendességbe. Ebben a mozgásban, a határok és a nyugalom között éled újjá a mű.

Mint minden idő által érintett anyag, a felület saját csendes életet hordoz. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együttesen nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet hoznak létre, amely tovább tárja fel magát a fényváltozásokkal.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.

Művészként folyamatos vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább egy folyamatosan fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összetalálkozik.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan szólhat meg egy anyag új módon? Hogyan válhat a ridegség bensőségévé? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés a mindennek a középpontja.

A TD Fine Art Studio-n belül minden munka saját világként értelmeződik, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiánnyal, árnyékkal, reflexióval vagy feszültséggel születnek. A közös bennük, hogy eredetiséghez, tisztasághoz és érzelmi jelenléthez kötődnek.

Beleszippant a kontraszt. Az erő és a törékenység közti ellentétekben. A kontroll és az érzet között. Ami látható és ami értelmezésre nyitott. Célom nem csupán egy képet létrehozni, hanem olyan művet alkotni, amely megfogja a figyelmet, elhívja a reflexiót, és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan változó művészeti univerzum, amely kíváncsiság, precizitás és az egyedi, céltudatos és élettel teli alkotások iránti ambíció által formálódik.