Tijs Dragtsma (1992) - Voice Made Visible

A Voice Made Visible egy aria csúcsán, egyetlen belégzéssel kezdődik, melyet a hallgató tart vissza. Egy olasz szoprán áll a csend és a hang között megragadtan, szemei zárva, arca egyetlen színházi reflektorfény fényében, egy sötét, tiszta fekete mezője ellen.

A kép nem festés vagy pigment által érkezett. A fényáteresztő üvegből magából rajzolták ki, úgy, hogy a felület felé mozduló szem felé a fényt megfogó és kiengedő karcolásokkal vezetik az irányt. Semmi sem került ide hozzá. Minden látható az, amit elvontak.

A föléje lágy fény és sötétség hullámaiban megjelenő ruhája többé válik, mint anyag. Hangként megtestesülő anyagnak olvasható, mint egy ütése, amelyet a kézben tartható alak vehet fel. Ez zene kotta nélkül, hang testfelületre és árnyékra fordítva.

Távolról a portré monumentális, összetett, majdnem mozdulatlan benyomást kelt. Közelebb lépve ez a mozdulatlanság felszínének kiszámítható sérüléseivel teli csendes teret old fel, ahol a vonások csak akkor látszódnak ki, ha a fény és a távolság összehangolódik.

Ez a bizonytalanság a lényege. A szoprán a láthatóság határán létezik, egy pillanatban jelen van, a következőben szinte elenyészik, épp úgy, ahogy egy hang is felemelkedik és elhalkul, amint hallják. A mű azt kéri a nézőtől, maradjon, helyzetet változtasson, érdemelje ki a képet, ne csak fogadja azt.

A Voice Made Visible folytatja a Tijs Dragtsma által vezetett Art with Scratch sorozatot, melyben a képi világ a pigment vagy a nyomat helyett a kontrollált felületi sérülés által épül fel. Olyan vizuális nyelv, melyben a sérülés nem pusztítás, hanem struktúra.

„Egy hang nem marad fenn hangként. Lényegében kinyomtatva marad utána a forma.”

A művészetről: Art with Scratch

Az Art with Scratch egy olyan életmű, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Rétegenként befaragva egy sötét fekete felületbe, minden munka számos precíz karcolás révén emelkedik ki a fény felé és ad formát a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fotografikusnak tűnik. Erős, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a munka sűrű, egyedi jelölések mezőjébe oldódik fel. Finom, törékeny és szinte tehetetlen. Ami korábban szilárdnak tűnt, az most egy finom vonalhálóra hasonlít, minden vonal egy szándékos gesztus, mindegyik lényeges a egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Fokozza azt. A fekete felület felszív, miközben a karcolt vonalak visszatükröződnek. Ahogy a fény végigsiklik a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tiszta és meghatározott. Egy másikból lágyul és visszaszáll a sötétségbe, ahonnan jött, soha nem tűnik el. A fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szoborszerű, szinte fényes minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot olyan meggyőzővé teszi, az a nyugodt feszültsége. A karcolás vagy közvetlen, vagy visszafordíthatatlan. Minden vonal egy olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Ennek ellenére az eredmény nem rideg. Személyes, atmoszférikus, mozgással teli. A keménység találkozik a lágy oldallal. A pusztítás a teremtéssé válik. A hiány jelenlétté lesz.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívától és hangulattól függően változik. Bizonyos pillanatokban a téma a fekete mezőből előrelépve tűnik ki. Máskor visszahúzódik a mozdulatlanságba. Abban a mozgásban, a éles és a nyugodt között válik élővé a mű.

Mint minden kifejező anyag, az idő nyomán a felület is csendes életet hordoz. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust rejt. Együtt nem csak képet, hanem jelenlétet adnak, amely fényváltásról fényváltásra felfedi önmagát.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.

Művészként azt a folyamatos vágyat követem, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, hanem fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összejön.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik: hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés a lényeg minden egyes alkotásomnak.

A TD Fine Art Studioban minden műtípus saját világként, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással közelítve van. Vannak művek, amelyeket ritmus, ismétlés és szerkezet épít fel. Mások a hiány, az árnyék, a visszacsillanás vagy a feszültség révén születnek. Az összekötő kapocs a hitelesség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.

A kontraszt iránt vonzódom. A keménység és a törékenység között. Az irányítás és az érzelem között. Ami látható és amit a értelmezésre hagyunk. Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan mű létrehozása, amely felkelti a figyelmet, elgondolkodásra hív, és idővel tovább mutat.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összegződnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az az ambíció formál, hogy olyan alkotásokat hozzon létre, amelyek érzőek, céltudatosak és élők.