Andreu Masó (1948) - Sinfonía floral

A Pictura Subastas bemutatja Andreu Masó művéhez tartozó, ezt a csodálatos alkotást, amely egy gyönyörűen öltözött nőt ábrázol hátrafelé nézve, egy fekete sálba burkolva, benne egy piros rózsa a szépség, a rejtély és a nyugodt önelemzés jelképeként. A festmény kiváló technikájáról és a grafikai minőségről ismert, amelyet közvetít.

· Kerettel együtt: 55x62,5x5 cm.
· Keret nélkül: 38x46 cm.
· Akril/olaj vásznon kézzel aláírt a művész által a bal alsó részen.
· A darab jó állapotban van, a középső részén kis, észrevehetetlen repedés található.
· A mű szép kerettel (árverésben ajándékként) eladó.

A mű egy exkluzív, gironai magángyűjteményből származik.

Fontos megjegyzés: a fotók a tét leírásának integral részei. A digitális megjelenítés mockupként orientációs jellegű; lehetnek eltérések a valós tételtől színben, méretben és részletekben.

A kép professzionális csomagolásban lesz, az IVEX szakértője (https://www.instagram.com/ivex.online/) által, kiváló minőségű anyagok felhasználásával, biztosítva védelmét. A szállítás díja magába foglalja mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítás költségét.
A szállítás a Posta, GLS vagy NACEX nyomonkövetéssel történik. Nemzetközi szintre is elérhető a szállítás.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy pompás virágtengerrel teli vázában elrendezett, a földtől elvarázsolt hangulatot árasztó jelenetet mutat be, amelyhez egy fa karosszék társul, és amelyet fényes, színes és élettel teli otthoni atmoszféra vesz körül. A kompozíció a mindennapi sarkot a természetes szépség ünnepévé varázsolja, a virágcsokrot előtérbe helyezve a többi tárgy között. A virágok felé felfelé és oldalra szélesedik, míg a váza egy rózsaszín textílián nyugszik, mely redőzéseivel mozgást kölcsönöz az alsó részen. A csokor mögött a mély vörös háttérrel bíró szék meleg, családias jelenlétet sugároz, amely keretet ad a jelenetnek és kiegyensúlyozza a hidegebb tónusokat a háttérben.

A csokor az alkotás valódi vizuális szíve. Számos nyílt virág alkotja, amelyek egyazon növénycsaládhoz tűnnek tartozni, ám mindegyiknek megvan a maga személyisége a színek, méretek és orientációk diverzitásának köszönhetően. Néhány közvetlen arca néz, mutatva sötét középpontjukat és virágszirom-koronájukat; mások kissé dőlve vagy profilból láthatók, mintha különböző fény irányokat keresnének. Ez a változatosság elkerüli a merevséget, és úgy tűnik, mintha a csokor frissen szedett, spontán és még élettel teli lenne.

Felső részen kiemelkedik egy nagy fehér virág, amely koronázza a csokrot, és azonnal megragadja a figyelmet. Széles sziromjai egy sötét középpont körül nyílnak, rózsaszín, lila és zöldes árnyalatokkal övezve. E virág tisztasága kontrasztban áll a türkiz háttérrel és a körülötte lévő élénkebb színekkel, így a kompozíció egyik fő fénypontjává válik. Magas helyzete egyfajta fensőséget kölcsönöz neki, mintha a többi elemet szem előtt tartaná.

Balra több lila, lila-rózsás virág jelenik meg. Egy közülük, a felső élhez közel, kék szívet hord, amely fokozza lila szirmai finomságát. Alatta egy másik rózsaszín virág nyílik a néző felé, sötét középpontja mélységet ad. Ezeknek az egymás után következő, kerekded formáknak a sorozata lefelé vezető mozgást alkot, amely a szemét a felső részről a mélyebb virágok felé irányítja, lágy és folyamatos vizuális ritmust teremtve.

A halványabb árnyalatok között érezhetők a vöröses, szilvaszínű és bordó virágok is, amelyek erőt és drámaiságot adnak. Egyik a felső közép környékén a nagy fehér virág mögé rejtőzik, egy másik pedig középen helyezkedik el, intenzív kombinációt mutatva vörösből, bornéból és fehérből. Ezek a meleg tónusok apró hangsúlyként élnek a kompozícióban, a szék színével párbeszédet folytatva. Ezek a meleg színek megakadályozzák, hogy a virágcsokor túlságosan édes legyen, és érzelmi mélységet adnak az összképnek.

Jobb oldalon egy gyönyörű sötét fuksziavirág tündököl, rózsaszín és vöröses-pirosas szirmokkal körülvéve. Középpontja világos, ibolya- és kékes cseppekkel, amelyek erős kontrasztot teremtenek a külső korona intenzitásával. Ez a virág közvetlenül a néző felé néz, másodlagos figyelem-centert képez, szemben a felső fehér virággal. Mindkettő tisztaság és sötétség, finomság és energia egyensúlyát adja.

A kékes és ibolyás virágok a csokor különböző részein helyezkednek el, frissességet kölcsönözve az egésznek. Néhányuk indigóhoz és ultramarinkékhez közel álló árnyalatú, míg mások lila árnyalatokkal, levendulával és türkizzel halványodik. Középpontjuk sötét pontokat hoz létre, mélységérzetet erősítve. Ezek a virágok kontrasztot hoznak a háttérrel, miközben fölszínük kontúrokban jól elkülönülnek a környezetétől.

Az alsó részen összeáll több fehér és kékes virág, amelyek megvilágítják a kompozíció közepét. Szirmaik egymásba kapaszkodva és a levelekkel összefonódva sűrű, fényes területet alkotnak. Néhány példányon halvány zöld, ibolya és kékes árnyékok is megjelennek, miközben sárga középpontjaik meleg fényvillanásokat adnak. Ezek a virágok sűrű elrendezése teljes érzést közvetítenek, mintha a csokor túlcsordulna a vázán.

A zöld szárak több irányba keresztbe futnak, a virágrózsák belső szerkezetét alkotva. Néhányuk majdnem függőlegesen emelkedik, mások oldalra hajlanak, s több diagonálisan kapcsolja össze a virágokat. Ezek az összeköttetések természetesnek és rugalmasságnak látszanak, és a koronák súlyát is mutatják, amely néhány szárat finom görbítésre kényszerít. Közéjük tűzdelve apró, hosszúkás levelek és sűrűbb zöld növényzet töltik ki a köztes területeket.

A levelek a zöldek széles skáláját mutatják, a világos, sárgás tónusoktól a smaragdzöld és kékes-zöld sötét árnyalatokig. Ez a diverzitás több annál, mintha csak kísérő alkatrészek lennének. Bizonyos pontokon a levelek fényszórásokat gyűjtenek, másutt lehúzódnak, hogy összeolvadjanak a csokor árnyékaival. Ennek köszönhetően a növényzet térfogatot és növekedési érzetet ad.

A rajz jobb oldalán egy nagyobb, sötétebb levélhalmaz a csokor középpontján túlra is kinyúlik. Ezek a formák kiegyenlítik a virágok balra való kibővülését, vizuálisan szélesítik a kompozíciót. Mélyzöldjei és kékes árnyalatai kontrasztot adnak a fehér szirmok fényességével és a világtenger-kék háttérrel. Néhány levél úgy tűnik, mintha kifelé tartana a jelenetből, utalva rá, hogy a csokor a néző szemével meg nem határolható módon tovább folytatódik.

A váza az alsó középső zónában helyezkedik el, és az egész virágzás stabil alapját képezi. Teste kerekded, kékeszöld, halvány zöld, lila és világos fényvisszaverő foltokkal együtt. A redukált, egyszerű kialakítású edény képes megtartani a dús csokrot anélkül, hogy konkurálna vele. Felülete a környezet színeit tükrözi, különösen a háttér kékjeit, a levelek zöldjét és a rajta nyugvó rózsaszín anyag pirosas tónusait.

A fakanál fogantyúja, a váza jobb oldalán látható, erőteljes ívet formál, amely megerősíti a tál kerekded jellegét. Kékes sarka kiemelkedik a teste világosabb tónusából, miközben belsejét egy zöld sáv futja keresztül. Ez a kombináció apró mélységi játékot eredményez, és a szem figyelmét a csokor alapjára irányítja. A felső nyílás szinte teljesen eltűnik a szárak és levelek mögött, tovább növelve a bőség benyomását.

A váza alatt halványrózsaszín, lazac és lila árnyalatú textília húzódik. Széles redőzései mindkét oldalra kinyílnak, és jó része a alsó területnek kitölti. Néhány ponton a textília fényes síkokat alkot; máshol vöröses, ibolya és kékes árnyalatok tűnnek fel, amely volumennel gazdagítják. Ez a elem símogatottságot és otthonos, bensőséges hangulatot ad, miközben harmonikus átmenetet teremt a váza hideg és a ráhelyezett felület melegségéhez.

A jobb alsó sarokban a textil redőzései intenzívebbé válnak, és egy mélyvörös zónával párosulnak. Ez a kromatikus rész a virágok és a szék meleg tónusait továbbfolytatja. Vezetékelése diagonálisan dinamikát ad, elkerülve, hogy az alsó rész statikus legyen. Ugyanakkor visszavezeti a szemet a középpont felé, befejezve a szem körbejáró útját a váza körül.

A csokor mögött álló fa karosszék kulcsfontosságú eleme a jelenet jellegének megértéséhez. Háttere ívelt, virágok mögé részben elrejtve, mégis erős jelenlétet mutat vöröses, narancsos és barna tónusokkal. A jobb oldali függőleges támasz a virágokkal együtt kiemelkedik, és szilárd vonalat hoz létre, amely ellentétes a szárak mozgékonyságával. A szék olyan benyomást kelt, mintha egy élő, hétköznapi belső térben, otthon egy sarkában spontán helyezték volna el a csokrot.

A fa színének meleg tónusa szép párbeszédet hoz létre a virágok vörös, rózsaszín és szőlőszín árnyalataival. Ugyanakkor erőteljesen kiemelkedik a háttér kékjei és zöldjei fölé. A szék nem csupán teret ad, hanem részleges keretet is ad a csokornak, emberi skálát adva neki. A jelenlétével meg lehet gazdagítani egy közelben lévő asztalt, egy csendes szobát, vagy egy olyan pihenőpillanatot, amikor a virágok a mindennapi élettel járnak.

A háttér nagy kék, zöld víztiszta, türkiz és égkék színtérrel szerveződik. Balra fényesebb, zöldes területek látszanak, míg a jobb oldal egyre kékebb és mélyebb lesz. Ezek a átmenetek friss, fényes légkört teremtenek, olyan benyomást keltve, mintha egy napfényes szobában lennénk. Bár a tér leírása nem pontos, a szín-átmenetek mélységet sugallnak, és a csokor kiugrósága erősen érvényesül.

A felső bal sarokban lágy sárga és zöldes jegyek látszanak, amelyek valószínűleg fény érkezését jelzik. Ezek a melegebb területek enyhítik a háttér hidegességét, és kapcsolódnak néhány levél és virág középpontjának sárga árnyalataihoz. A jobb oldalon a kékek intenzívebbek és sűrűbbek, nyugodt ellenpontot adva a csokor sokszínűségének. Így a háttér aktívan részt vesz a jelenet egyensúlyában.

A megvilágítás úgy tűnik, hogy szélesen és körbeudvarolva terjed ki. Nem egyetlen jól meghatározható forrásból érkezik, hanem szinte megkilibicceli a szirmokat, a növényzetet, a váza és a textil felületeit számos fényvisszaverődés által. A fehér virágok különösen erőteljesen kapják ezt a tisztaságot, míg a lila és piros szirmok mély árnyékokat őriznek. Az eredmény egy frissesség érzése, mintha a virágok most kerültek volna fel helyükre, és még nedvesek és élettel teliek lennének a kertből.

A kompozíció az organikus terjeszkedés és a körülötte lévő tárgyak stabil szerkezete közötti ellentétre épül. A virágok és szárak minden irányba mozognak, míg a váza zárt formát ad, a szék függőleges vonalakat hoz be, a asztal vízszintes alapot teremt. Ennek a kombinációnak köszönhetően megőrződik az egyensúly anélkül, hogy a spontaneitást kiirtaná. Az egész úgy tűnik, mintha gondosan harmóniában lenne, miközben megőriz egy természetes szépség benyomását, amely erőfeszítés nélkül született.

A virágok bősége a tavasz megünneplésének, az újjászületésnek és annak a örömének értelmezhető, hogy csodákat figyelünk a természetben. Minden virágnak úgy tűnik, más-más nyitási állapotban van: egyesek teljesen kinyíltan mutatják szirmaikat, mások oldalra hajolnak, többnyire részben rejtve maradva. Ez a sokféleség a idő múlását és a szépség múlandóságát sejteti, bár az összkép barátságos és élettel teli marad.

Szintén van egy érzelmi dimenzió is a otthon és a memória felé. A fa szék, a egyszerű váza és a kinyújtott textília egy közelben lévő, talán családi otthonhoz vagy egy nyugodt, mindennapi pillanathoz kapcsolódó teret idézi. A csokor ezt a hétköznapi környezetet valami kivételessé alakítja. A virágok úgy tűnnek, mintha a díszítésre, ünneplésre vagy emlékezésre lettek szedve, életet kölcsönözve a belső térnek, amely teljes mértékben megváltoztatja az atmoszférát.

A színkontraszt optimizmust, energiát és nyugodt örömet sugároz. A kékek és zöldek frissességet és nyugalmat teremtenek; a fehérek fényt adnak; a violetások érzékenységet visznek; a vörösek és rózsaszínek melegséget és életerőt közvetítenek. Egyetlen szín sem uralkodik teljes mértékben, mindegyik részese egy dinamikus harmóniának. Ez a gazdagság arra ösztönzi a nézőt, hogy lassan végigjárja a kép minden sarkát, és új kapcsolódási pontokat fedezzen fel a virágok, a levelek és a tárgyak között.

Összességében a mű egy bőséges virágcsokrot ábrázol több színben, amely egy váza fölött egy rózsaszínTextílián fekszik, mögötte egy meleg fa szék látható, és egy körülölelő kék-zöld atmoszféra ölel fel. A fehér, lila, rózsaszín, kék és bordó sziromok sokfélesége, a szárak mozgása és a levéltakaró gazdagsága együtt a természet és a mindennapi szépség ünnepévé varázsolja a jelenetet. A kép frissességet, örömöt, intimitást és finom teltségérzetet közvetít, egyszerű virágkölteményt fényesen élet- és érzelemmel teli képpé alakítva."