Újkőkor kő harci balta - 14.2 cm

Neolitkori Perforált Szikla csatababa

Kultúra / Periódus: Neolit
Dátum / Periódus: kb. 2500–1900 B.C.
Anyag: Keménykő (valószínűleg diabáz/dolorit)
Méretek: 142 mm (nyéllyuk átmérője: 25 mm)
Állapot: Jó állapotú

Nincs szállítás az Európai Unión kívülre. A kulturális árukra vonatkozó összetett export-szabályozások miatt ez a tárgy az EU-n kívülre nem szállítható. Kérjük, garantálja, hogy van feladási címe az Európai Unióban a licit leadása előtt.

Származási információk:
Tárgy Regisztrációs azonosító: 862

A jelenlegi tulajdonos (S.N.J. S.) a harci bárdot H.T.-től vette Emmenben.

A korábbi tulajdonos, H.T. Emmenből (Hollandia) jelezte, hogy a tárgy az 1990-es évektől a gyűjteményében volt.

A korábbi tulajdonos szerint a tárgy korábban egy magán gyűjteményben is szerepelt Hollandiában, az 1990-es évektől.

A korábbi tulajdonostól nem állt rendelkezésre további információ a tárgy korábbi tulajdoni történetéről.

Háttérinformáció:
Ez a perforált kőcsatabárd a késői neolitrikumban keletkezett, körülbelül 2500–1900 B.C.-i időszakban, amelyet a NW-Európában egyre specializáltabb kőedények és presztízs fegyverek megjelenése jellemzett. Ilyen típusú csatabárdok gyakran köthetők késői neolít korszak kultúráihoz, beleértve az egydél-ágyak és kötött-kerámia tradíciókat, ahol mind gyakorlati, mind szimbolikus funkciókat töltöttek be.

A neolít korbban perforált csatabárdok tipikusan olyan kemény kőből készültek, mint a diabáz (dolorit), amfibolitek vagy más tartósignevű és metamorf kőzetek, amelyeket kiemelkedő szilárdságuk és ütésállóságuk miatt választottak. A gondosan kifúrt nyelvlyuk, körülbelül 25 mm átmérőjű, egy fáradságos csiszolási folyamat során készült, durva homok és víz használatával, jelentős időt és technikai szakértelmet igényelve.

Bár gyakorlati használatra is alkalmas volt, a finoman kész perforált csatabárdok széles körben a státusz, hatalom és személyes identitás szimbólumának tekinthetők. Valószínűleg prominens személyek hordták, és rituális vagy ceremóniai szerepet is betölthettek. Jellegzetes formájuk a magas szintű mesterségbeli tudást tükrözi, és bemutatja a késői neolítkori kőfeldolgozási hagyományok technológiai eredményeit.

Ilyen típusú példányok Hollandia-szerte, Észak-Németországban, Dániában és Északi-Skandináviában kerültek elő, ami a középkori ősi közösségek közötti szoros kulturális kapcsolatokra és kölcsönös cserehálózatokra utal, amelyek NW-Európa-szerte összekapcsolták őseinket. Jelentős lépést jelentenek a kőkorból a feltörekvő bronzkorszak felé vezető átmenetben, amikor a polírozott kőfegyverek továbbra is nagy társadalmi jelentőséget hordoztak a fém bevezetésével járó fokozatos ellenére.

Ez a példány közvetlen és kézzelfogható kapcsolatot teremt a késői neolítkori emberekkel, tükrözve a paleovizuális kovácsok technikai tudását, valamint a presztízs fegyverek társadalmi fontosságát Európa legkorábbi mezőgazdasági társadalmaiban.