Gianfranco Zenerato - MOTIONLESS SILENCE

GYŰJTŐK ÉS MŰVÉSZETBE FERTŐZŐDŐK SZÁMÁRA LEHETŐSÉG
1999-ben készült eredeti mű, manapság gyakorlatilag már nem elérhető. Gianfranco Zenerato egyik történelmi darabja, amely különleges érdeklődést válthat ki a gyűjtők körében.

A kortárs legmegbecsültebb és leggyorsabban növekvő művészek közé tartozik a Catawiki-nál, Gianfranco Zenerato már több mint 180 nemzetközi gyűjtő bizalmát érdemelte ki.

ADJA MAGÁNGYŰJTEMÉNYÉHEZ EGY EXKLUZÍV ÉS JELLEGZETES MŰT, AMELY NÖVELI MŰVÉSZI ÖRÖKSÉGE HÍRNEVÉT!

- 220 eladott mű
- 100% pozitív visszajelzés
- 87 k Certificate tanúsítvány

Tisztelt Gyűjtők,
ha nyaralás vagy átmeneti távollét miatt nem tartózkodnak, kérem, vegyék fel velem a kapcsolatot, hogy közösen egyeztessük a megvásárolt tétel kiszállításának ütemezését. Szívesen alkalmazkodom szervezési igényeikhez, hogy a kiszállítás a legkényelmesebb időben és módon történjen.

www.zenerato.com

Egyedi darab, 100% kézzel festett

MIÉRT GYŰJTSE GIANFRANCO ZENERATO MŰT?

✓ Több mint 35 éves professzionális pályafutás
1990-től aktív Gianfranco Zenerato idővel sajátos, felismerhető és a gyűjtők, a művészeti kritikusok által elismert művészeti nyelvet alakított ki.

✓ Több mint 600 kiállítás és művészeti esemény
Állandó jelenlét a hazai és nemzetközi művészeti életben, évtizedeken át tartó kiállítási tevékenység révén.

✓ Több mint 500 díj és elismerés
Oktatási, kritikai és kulturális intézmények által elismert értékét és minőségét díjazták.

✓ Magán- és közgyűjteményekben szereplő művek
Festményei Olaszországban, Európában, Amerikában ésÁzsiában magán- és közgyűjteményekben is jelen vannak, ami a nemzetközi érdeklődést igazolja.

✓ A kritika elismerése
Kutatásait és művészetét rangos kritikusok és művészettörténészek, például Paolo Levi, Giammarco Puntelli, Sandro Serradifalco, Giorgio Grasso és sok más szakember elemezte és bemutatta.

✓ Egyedi, azonnal felismerhető stílus
Zenerato műveiben a figuratív hagyomány, a szimbolizmus és a kortárs hatások egyesülnek. Minden festmény történetet mesél el, és a nézőt személyes, mindig megújuló értelmezésre hívja.

✓ Magas technikai minőségű alkotások
Részletekre figyelő, kiegyensúlyozott kompozíció és gazdag színkavarás jellemzi, így minden munka erőteljes vizuális és gyűjteményértékű.

✓ Nem csak dekoráció
Minden mű egy több évtizedes kutatási pályafutás eredménye, az alkotó művészi víziójának összegzése.

Gyűjtői lehetőség

Gianfranco Zenerato mű megtárgyalása azt jelenti, hogy egy eredeti alkotást birtokba vesz valaki, egy olyan művésztől, aki hosszú pályafutással rendelkezik, több száz elismeréssel és erős nemzetközi jelenléttel a gyűjteményekben.

Olyan mű, amelyet nem csak ma érdemes csodálni, hanem hosszú távon megőrzi művészi, kulturális és gyűjteményi értékét.

A "MOTIONLESS SILENCE" egy meztelen, letérdelő, elmélyülten figyelő női alakot ábrázol, amely a valóság és belső világ közötti megállapodási pillanatot testesíti meg. A test kifejezése finom és fényes, a forma háttere geometrikus és halvány tónusai magasabb rendű, gyakorlatilag kozmikus rend felé utalnak. A mű a testiség és absztrakció párbeszédévé válik, a lényeget és az univerzális harmónia kutatását hordozza. A cím ezt a nyugalmas atmoszférát erősíti, egy időtlen, de jelentéssel teli időt sugallva. Ebben a kontextusban a piros, kicsi, de intenzív függöny megtöri a tónusok egyensúlyát, bevezetve a szenvedélyt és az életerőt, amelyek semmilyen racionális sémának nem adnak teret. Ez azt jelzi, hogy az élet elemei, energiái ellenállóak minden absztrakt tökéletességnek. A mű meditációvá válik a csend és az életre kelés, rend és törékenység viszonyáról, és egy intim, egyetemes és mélyen emberi képet ad vissza.

Egyedi darab 100% kézzel festett - Nemzetközi archívumi tanúsítvány - Tanúsítvány a hitelességről - Művészeti életútot tartalmazó füzet - Teljes méretek keret nélkül/beépített kerettel 67,5x77,5x5 cm - olaj a fatáblán - 1999
Csodálatos fehér, fatáblán készült keret, kézzel készített (lásd a fotón)

GIANFRANCO ZENERATO (Művész, Profiz. - Olaszország)
1990-től aktív, több mint 600 művészeti eseményen vett részt, hazai és nemzetközi elismeréseket kapott a munkáinak minőségéért. Több mint 500 díjjal gazdagította a kiállítási és magángyűjteményeket Olaszországban, Európában, Amerikában és Ázsiában. Olyan mesterek mellett állt ki, mint Antonio Nunziante, Athos Faccincani, Alfonso Borghi, Giuseppe Menozzi, Giampaolo Talani, Saturno Buttò és sokan mások...

FONTOS TUDNIVALÓ az EU-n kívüli ajánlattevőknek
Küldemények az EU-n kívüli országokba lehetségesek, de a bonyolult adminisztrációs eljárások (minisztériumi engedélyek, vámszolgáltatások stb.) miatt + felárak vonatkoznak, amelyek már be vannak építve a szállítási költségekbe a hirdetésben feltüntetett díjakba.
Hasonló okok miatt a kiszállítási idő hosszabb lehet a megszokottnál.
Köszönjük a megértést.

Néhány vélemény neves szakértőktől:

Gianfranco Zenerato az 1970-es évekbeli társadalmi kritikával szemben egy szigorú üzenet képviselője, míg a milánói Antonio Recalcati és a római Franco Mulas társadalmi dühöt fejez ki; Zenerato azonban egy súlyos figyelmeztető üzenet hordozója, amelyben az ember veresége a világnak egy világi megváltás előszobája lehet. Gazdag szimbolikus jelentéssel bíró látásmód, modern iskola festője, aki tehetséggel ötvözi a kutatást és a kísérletezést. (Paolo Levi)

Az így kapott ikonikus kép meditációra hívja a szemlélőt a halott természetről, egy virágról és egy fiatal nőről szóló szépség iránt. Ezek a klasszikus, csendes képek megszakítják a contemporáneo világ szürke, álomzavart okozó hangulatát. (Paolo Levi)

Ebből a nyugtalan, de egyben nyílt vizuális üzenetből a színérzékelés esszenciája és formák harmóniája közti dialógus mutatja a kifejezőképesség feszültségét és a tehetséges művész tudását. Érdekes és újszerű a virágok, gyümölcsök és kortárs technológiai tárgyak keveredése. (Stefania Bison)

Gianfranco Zenerato jelölést ad azoknak a narratíváknak, amelyek a belső képek sorára bontják ki a képzelet végtelen lehetőségeit, szigorúan rendezetten az elméből kiindulva. Ezek a történetépítések zavaróvá tehetik a kritikai értékelést, hogy ő egy szurreális festő-e. Ez azonban nem helytálló, mert nem irreális bizonytalan valóságot ábrázol, hanem egy számunkra családias valóságot, de célzott, erősen szimbolikus kommunikációval. (Sandro Serradifalco)

Gianfranco Zenerato ezen festménye technikailag jól strukturált, finom és gazdagon kidolgozott, egy látóvágyból születő elme valóságát mutatja be. Műveinek erőteljesen szcenikus jellege van, és a nézők feladata továbbra is megfejteni, milyen jelentést adott közelítő alkotói. Ő a szimbólumokkal és utalásokkal játszik, és élvezi, hogy összehúzza a történet összefonódásának interpretációs koordinátáit, amely a (allegorizált) irrealtár történetét rejti. (Salvatore Russo)

Gianfranco Zeneratoval van egy kiváló ötletünk, amely nagyszerű módon átalakult egy olyan várt figurációvá, ahol a modernitás találkozik egy el nem múló idővel, hogy újra találkozzunk az érzelmekkel... (Giammarco Puntelli)


Az író a műfajok egymásra helyezésére és metszéspontjára támaszkodik, egy erőteljes utaló, metaforikus kutatásra a témákban és a színekben. Villámgyors rálátással egyesíti a múltat (halott természet), a teret (női kép) és a jövőt (szimbolizmus, rejtjelezett írás), így a mű művészeti és irodalmi/metanarratív paradigmát alkot. A festő feladata egy új vizuális univerzum felkutatása a hagyományos ikonográfia határainak tágításával, hogy bizonyítsa, mennyire eredeti marad a festészet a XXI. században a zajos nyugati világban.

Zenerato festészete három szinten vezeti el bennünket a valóság felé. Egy időutazás ez, amely során a művész különféle kísérletek révén a múlt felé tekintve mint ideális, de már elveszett világot, és egy jövő felé nyitott, mesterséges befolyásokkal átitatott világot lát elénk.

A kép elemein megjelenő üzenet óvatosságra int: a fix elem, a “batteria” azt üzeni, hogy az idő közeleg; a fókuszban lévő természet elemei, a számítógépes tárgyak (egér, CD, ébresztőóra) szigorúan a jelen és a múlt összefonódását hangsúlyozzák, és azt, hogy soha ne szakítsuk meg a korábbi világgal való kapcsolatot, amikor a természet dominált.

A női elem a jelen idő síkján helyezkedik el, a Föld anyaként való ősét képviselve a múlt és jövő között húzódó középső földön.

Gianfranco Odüsszeusz-szerűen utazik ezen idődimenziók között, keresve az erőket, amelyek tartanak és formálnak minket, módosítanak vagy irányítanak sorsunkat. A jövő felé haladva az ember-művész erővel és eltökéltséggel indul útnak, de ráébred saját törékenységére a technológiai világ összetettsége előtt, amely kezéből kicsúszik, és megérti, hogy vissza kell térnie onnan, ahonnan jött. Így visszatér a ciklikusság: az utazás ez az örök hívás az élethez és a halálhoz. A kezdőpontra visszatérve találhatjuk meg önmagunkat, és a női alak a megváltás szimbólumává válik. A “partir” és a “partorire” szavak egyaránt a szétválasztás és a leválás fogalmát hordozzák, és Zenerato minden útján ezt a körkörös időutazásra utaló mintázatot követi: elindul, majd visszatér. Amikor a jövő felé nézünk, marad a múlt felé pillantani, hogy megőrizhessük gyökereinket, és ne váljunk lelkileg idegenné a technológiai világtól. Minden utazás összerendezi a racionális gondolkodást és az érzelmeket, felvet kétségeket és félelmeket, a mindennapi idő torzul, és különböző jelentéseket öl.

A jövő felé vezető út kihívás, a női tekintetben megfogalmazva, de egyben veszélyes is, mert identitásunk elvesztéséhez vezethet. Az elindulás része a “régi ön” elválását jelenti, a megszokott szokásokatól, szerepektől és bizonyosságoktól. Az indulás mégis a szabadság; bár a bizonytalan felé indulunk, a múltban megalapozott rendet hozza vissza. A mozgó perspektíva centrifugális és centripetális, a kibővülés iránya az, amerre tartunk, míg a konvergencia magja onnan származik, ahonnan indultunk. Középen a női alak a kiindulópont: a művész tudatának központja, a mozgás és be a zene, a hangok, az idők, a nehézségek, a felfedezések és az érzelmek.
A jövő időbeli síkja, amely a megérkezést képviseli, néhány műben dehumanizált, és a női alak szinte összetörik, mert az alkotó maga sem az ilyen helyzetben találja magát: mintha a identitás elvesztése a múlt nélküli állapotnak tartott kiőrlés volna, és a halott természeti elemek egyes esetekben szinte hiányoznak vagy a technológiai elemek által felülíródnak.
Fontos tehát megvédeni magunkat ezzel a jövővel szemben, amely veszélyes és szinte kontrollálhatatlanul közeledik, és menekülni valami ismerősbe és ősihez, ahol még az “illúziók is valósak”.
Gianfranco Zeneratoval való utazásban valóban lehetőségünk van álomok, jelek és szimbólumok keresztül utazni, ahol mindannyiunkban visszatükröződik önmagunk egy tükörben. Ha vele indulunk, ideig-óráig elhomályosítjuk ezeket a tükröket, hogy felfedezzünk egy másik önmagunkat. Talán meg találjuk belső lényünket, ráébredünk értékeink relatív voltára és a saját, illetve mások nézőpontjainak viszonyára. El is tévedhetünk és visszakaphatjuk önmagunkat, ráébredve a közös természeti adottságokra, sorsokra és identitásokra. (Gaetana Foletto)

A művész a klasszikus nosztalgiával kezd, egy pre-absztrakt figurális nyelven, belső történelmi kozmójában mozgó, a tudat fejlődésének mozdítható kurzorát napjaink legvégső sarkain felé mozgatva, a képzelet áramlását, a szimbólum és a színekkel való kölcsönhatást a dream energia alárendeltjeinek engedve. Modernitása valóban pszichológiai, a transzavantgárd 20. századi végéig ívelő idézetköy és szimmetriák, Caravaggio-i perspektívák és a modern gondolkodás kapcsolata által vezeti. Zenerato kreatív potenciálja nagy történelmi távlatokat rejteget, költői módon össze tudja kapcsolni a lélek költészetének húroit a művészettörténet koordinátáival, és egy végtelen képzeletbeli evolúció görbén végighaladó, az álom révén érzékelhető hiperrealizmusán keresztül nyitott ablakot kínál a megértésre és a jelenhez való párbeszédre. (Prof. Alfredo Pasolino)

Nagyon érdekes a kutatása: a figurativitás szcenikai hatásokat ér el egy olyan térben, ahol szimbolikus frekvencia rezeg, amelyet időnként álomhoz, mítoszhoz vagy mindennapi valósághoz rendelnek, mindez csodálatos színjátékkal harmóniában.

A tisztaság és a modernitás művésze
Francesco Cairone gondozásában

A legeredetibb alkotók nem azért eredetiek, mert újat hirdetnek, hanem mert olyan módon mondják el mondanivalójukat, amely úgy tűnik, még soha nem hangzott el.
Goethe szerint

Érdemes Goethe megfogalmazásával kezdeni Gianfranco Zenerato gazdag és innovatív festészetének megismerését, mert ezen egyszerű mondat mögött egy nagy igazság rejlik: a festészetben már mindent kifejeztek, és ma az a művész, aki saját egyéniségét keresi, miközben nem hagyja, hogy a múlt korai mesterek és irányzatok befolyásolják, óriási akadályokkal néz szembe. Ahogyan Morandi is állította: “Ismét nincs sok a világon” – ezért az egyediséghez figyelembe kell venni a társadalmi, technológiai és tudományos fejlődést.

A művészet embereké, de nem mindenkié; mindenkinek joga van megérintődni egy remekmű láttán, azonban a festés és az alkotás Isten ajándéka, amelyet csak keveseknek ad át, akik képesek meglátni azt, amit mások gyakran észre sem vesznek, és ezért képesek a kis dolgokból érzelemmel teli, élénk tónusokat fabrikálni, amely felpezsdíti a világ szürkeségét. Ezen kiválóságok között mindenképpen említésre méltó a Mester Zenerato, aki kivételes tehetségével a precizitást, a szigorú megfogalmazást és a fantáziát olyan festészeti stílussá formálja, amely visszacseng a múlttól, miközben egyediséget és látható individualitást nyújt, a modernitás elegáns érintésével minden egyes alkotásban, ami a hazai művészeti palettán szokatlan fehér darabja.

Virág- és érett gyümölcs-homályosabb kerítések háttérrel, a márványfalakra omló, öregedő falai között, gyakran szerelmi motívumokat is elhintő két ifjú szerelmes a modern hétköznap termékeivel, például CD-ROM-mal, egérrel, spatulával, mint a múlt, jelen és jövő összekötő hídja; a környező táj, amely gyakran az esti alkonyatban tűnik fel, a zöld fénytől a nap irányába fordulva és a hold üdvözlése felé, még inkább kiemeli azt a színt, amelyet Zenerato a márvány lapokra fest, fellobbantva a vörös, sárga, zöld és az egész szivárvány meleg tónusait.

A szivárvány úgy tűnik, hogy felülmúlja e fiatal és ígéretes művész pályafutását; ő a művészet prófétája: először költői, majd festői stílus, amely megadja neki a lehetőséget, hogy kifejezze a belső érzeteket, miközben a világ bruttó dolgait szűri és negatívumait átszínezi.

A róla írók és véleményt adók:
Paolo Levi, Paolo Rizzi, Giammarco Puntelli, Giorgio Grasso, Sergio Capellini, Pietro Gasperini, Francois Buisson, Ruggero Boschi, Michele Nocera, Carlo Alberto Gobbetti, Antonella Gotti, Gianni Ingolia, Dino Pasquali, Umberto Zaccaria, Umberto Tessari, Ottorino Stefani, Giulio Gasparotti, Carlo Federico Teodoro, Carlo Rigoni, Giorgio Trevisan, Vera Meneguzzo, Claudio Radaelli, Grillo Biagio, Luca Dall'olio, Franco Brescianini, Giovanni B. Bianchini, Mara Frignani, Aldo Tavella, Angelo Marchiori, Walter Coccetta, Paolo Baratella, Luciano Chinese, Luigi Consonni, Giuseppe Possa, Silvano Valentini, Siro Perin, Alfredo Pasolino és sokan mások...

Az alábbi galériákkal működött együtt:
Galleria Cd Studio d'Arte
Galleria New Dimensione Arte
Galleria Emmediarte
Galleria La Spadarina
Galleria l'Artista
Galleria Arttime
Galleria Orler