Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

Az opera ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, aki a Nouveau Réalisme művésze, és aki a pirosat, a ismétlést és az anyagot tette folytonos poétikája középpontjává. Műveiben az egyszerű és mindennapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.

Ebben a műben azonban a hagyományt az én kutatásom jellegzetes elemén, a szőlőfürtön keresztül reinterpretálom.

A Aubertin által használt szögek helyett százszámra használt csavarokat alkalmazok, amelyek egy pontos geometriai szerkezet szerint helyezkednek el a vörös felületen. A csavar, amelyet általában az összeállításhoz, az építéshez és a mechanikához társítanak, ebben a műben autonóm művészeti elemmé válik. Ismétlése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a mű észlelését.

A vörös úgy öleli körbe a kompozíciót, mint egy energia-töltött felület, miközben a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális rezgést idéznek elő. Egyrészt frontális nézetből a kompozíció rendezettnek és minimalista jellegűnek tűnik; oldalról megfigyelve viszont kidomborodik a háromdimenziós és anyagszerű valósága.

A mű nem egyszerű Aubertin-idézet kíván lenni, hanem a nyelvének kortárs reinterpretációja, a szöget a csavarra cserélve, és egy ipari tárgyat művészi jelképpé alakítva.

A csavar így egyidejűleg építés és pusztítás jelképe: ami általában az összekötést és rögzítést szolgálja, azt használják fel egy nyugtalankodó, intenzív és mélyen anyagszerű felület megteremtésére.

Éppen ebben a rend és feszültség, az építés és pusztítás, a kétdimenzionalitás és a háromdimenzionalitás közötti ellentétben születik meg a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, aki világszerte híres Screw Art technikájáról.
A mű plexiglassz boxban díszítésre kerül.

A páratlan átlátszó doboz izolál és véd, azáltal a mű kortárs relikviává válik.

Ezt a kortárs művészi alkotást a Pop Art, Screw Art, a konceptuális művészet és az urban art nyomvonalába sorolhatjuk, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nagy nevekre emlékeztet, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével párbeszédben áll, utalva szimbólumokra és univerzálisan elismert márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem másolatok vagy hivatalos együttműködések a felsorolt művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyek személyes stílussal készültek, és kritikai és újraértékelő hozzáállást tükröznek a fogyasztói kultúrával, a márka szimbolikus értékével és a művészetet mint kortárs kulturális tárgyat értelmező szemlélettel.

Ez a megközelítés különösen vonzóvá teszi a műveket a kortárs művészet gyűjtői és rajongói számára, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkák által inspirált művészet kedvelőinek, miközben erős önálló művészeti identitásukat is megőrzik.