Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

Az opera ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nuevo Réalisme művészével, aki a pirosat, a répétitiont és az anyagot tette poétikája középpontjává. Műveiben az egyszerű és hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást megragadni.

Ebben az alkotásban azonban a hagyományt az én kutatásom jellegzetes elemén, a szőlőhegyen keresztül értelmezem újra: a vinen keresztül.

A fegyverek helyett, amelyeket Aubertin használt, én száz meg száz csavart használok, amelyeket egy pontos geometriai szerkezet szerint rendeztem el a piros felületen. A csavar, amelyet általában az összeszereléshez, a konstrukcióhoz és a mechanikához társítanak, itt autonóm művészi elemmé válik. Ismétlésével háromdimenziós felület keletkezik, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a mű percepcióját.

A piros úgy öleli át a kompozíciót, mint energiával teli felületet, miközben a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális rezgést hoznak létre. Egyszerű előlapi nézetből a kompozíció rendezetten és minimalizáltan hat; oldalról vizsgálva viszont felbukkan valójában háromdimenziós és materiális természete.

A mű nem pusztán Aubertin idézete kíván lenni, hanem kortárs reinterpretációja a nyelvének, a szöget a csavarral felváltva, és egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.

A csavar így építés és pusztítás egyidejű szimbólumává válik: ami általában az összekötést és rögzítést szolgálja, azt arra használják, hogy nyugtalanító, intenzív és mélyen materiális felületet hozzon létre.

Éppen ebben a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétoldalúság és háromdimenzionalitás közötti ellentmondásban születik a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, aki világszerte híres a Screw Art technikájáról.

A műt Plexiglasz-doboz díszíti.

A tiszta doboz izolál és megvéd, az alkotást kortárs relikviává varázsolva.

Ennek a kortárs művésznek a művei a Pop Art, Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet hagyományaiban helyezkednek el, vizuális nyelvezetben és kulturális hatásban olyan nevek munkásságát idézve meg, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami, Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével folytat párbeszédet, olyan jelképeket és világszerte elismert márkákat idézve, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem reprodukciók, sem hivatalos kollaborációk a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, személyes stílussal megfogalmazva, amely a fogyasztói társadalom kritikáját és a márka szimbolikus értékét, valamint a kortárs kultúrát mint műtárgyat reinterpretálja.

Ez a megközelítés különösen értékelik a kortárs gyűjtők és rajongók, a luxus pop art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkákkal inspirált művészet iránt érdeklődők, miközben megőrzik erős, önálló művészi identitásukat.