Kustanov (XX-XXI) - Marea di Silenzio

A „A Csend Hulláma” Kustanov a tengeri tájakat kortárs, anyagszerű és erősen megkapó nyelven értelmezi, átalakítva a vászon felületét a föld és a víz határterévé. A kép, olaj/akril technikával és a vásznon végzett anyagi beavatkozásokkal készült, egy horizontális kompozícióban bontakozik ki, amelyet a tenger végtelen színvariációi uralnak.
A jelenet felső része egy hatalmas, mozgó vízfelület, amely sötét-kékek, türkizek, tengeri zöldek és tejszerű vapurok egymásra építésével jön létre. A festékmassza gazdag, szabálytalan és vibráló: világos kiemelkedések, kopások és fodrozódások keltik a hullámok habjának és a fénynek a jellegzetes képzetét, amely a tengervíz felületén törik meg.
A part felé a szín fokozatosan melegebb és földes árnyalatokká válik. A part a szemcse által megjelenik egy szemcsés, majdnem üledékes anyagon keresztül, ahol okker, rozsda, barna és vörösök egy ősi Földet idéznek, amelyet az idő és a tenger formált. Apró kiemelkedő elemek, kagylókhoz és természetes törmelékekhez hasonlóak, megerősítik a mű háromdimenziós jellegét, és meglepően tapinthatóvá teszik a vásznat.
A víz és a homok határa nem éles, hanem zavaros és változó: egy élő, világos anyagból álló vonal utal a visszafutó fodrozódások folyamatos előre- és visszamaradására. Pontosan ebben a két elem találkozásában kapja meg a festmény legnagyobb kifejező erejét.
A „A Csend Hulláma” Kustanov egy nem leíró, hanem érzelmi tengerképet kínál, ahol az anyag emlékké, erózióvá és mozgássá válik. Egy intenzív és kifinomult mű, amely képes a kiállítótérbe vinni a part fizikai érzetét, a távolról hallható hullámtörést és egy időtlen táj mély csendjét, amelyet szemlélünk a jelenben.