Tijs Dragtsma (1992) - Bound to the Loop

Bound to the Loop bemutat egy olyan lépcsőt, amely nem lenne szabad, hogy létezzen. Összehúzódik önmagába, emelkedik és süllyed egyazon lélegzetben, olyan szerkezet, amelynek nincs kezdete és nincs vége. Valahol benne egy egyedülálló alak kússzik fel. Ugyanaz az alak sétál le. Mindkettő igaz egyszerre.

A kép nem festékből vagy nyomtatásból jelenik meg. Korlátozott karcolások révén tárul fel, amelyeket akrilüvegre vágtak, ahol csak a lépcsők élei és az alak körvonalai kapják meg a fényt a teljes fekete sötétség ellenében. Nincs festék. Nincs nyomtatás. Nincs tinta. Amit látsz, azért létezik, mert a felület megváltozott, nem pedig arra épült.

Amikor a fény áthalad a művön, a lépcsőfokok között a tisztaság és az árnyék között váltakozik a mozgás. Egy szögből a lépcsők sötétségbe tűnnek, egy másikból az egész szerkezet fókuszba kerül, mintha a hurok maga lélegezne. Távolról a mű egységes monumentális gesztusként olvasható. Közelről pedig egy csendes felületi károsodás mezőjévé válik, számtalan egyéni jel összjátékaként tartva egységes láthatatlan formát.

A lépcső a szokványos erőfeszítés és haladás szimbóluma, mégis itt sem ad semmit. A figura folyamatosan mozog, de sehova sem érkezik; egy hurokba került, amely semmit sem kér a céltól, viszont minden mozgást megkövetel. Ez a tartóság megoldás nélküli, az eredmény helyett a folyamatra lett utalva.

Ez a mű folytatása a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozatnak, amelyben a kép kontrollált felületkárosodás révén épül fel pigment vagy nyomtatás helyett. Olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem megsemmisítés, hanem szerkezet.

A művészről, a folyamatokról és az anyagokról többet az About oldalon találhat. A művel, elérhetőséggel vagy szállítással kapcsolatos kérdésekért kérjük, használja az alább található űrlapot.

"Néhány lépés sehová sem vezet, és mégis folyvást csak kapaszkodunk fel."

About Art with Scratch

Art with Scratch egy olyan művészeti sorozat, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadult. Mély fekete felületbe vésett egyenesek sorozata, minden munka számtalan pontos karcoláson keresztül születik, amelyek megütik a fényt, és alakot adnak a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fotógyorsasággal hat. Erőteljes, felismerhető és teljes jelenléttel bír. Közelről azonban a mű sűrű jelmezmezővé bomlik, egyedi jelekből álló sűrű mezővé. Finom, törékeny és szinte nehéz. Ami korábban szilárdnak tűnt, az most egy törékeny vonalhálónak bizonyul, minden vonal öt szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen a teljeshez.

A fény nem hozza létre a képet. A fény élesíti. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak pedig visszaverik a fényt. Amikor a fény áthalad a felületen, a kép lélegzik. Egyik szögből a figura tisztán és határozottan áll, másikból lágyul és visszahúzódik a kiindulási sötétség felé, de soha nem tűnik el. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot annyira meggyőzővé teszi, az a csendes feszültsége. A karcolás közvetlen és feloldhatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Mégis az eredmény nem rideg. Intim, atmoszférikus, mozgással teli. A keménység meggyengül. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétet teremt.

Olyan művekben, mint ez a portré is, a figura soha nem állandóan fixen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép a nézőpont és a hangulat függvényében változik. Bizonyos pillanatokban a tárgy úgy tűnik, mintha kiemelkedne a feketeségből. Máskor visszakerül a csendes nyugalomba. Ebben a mozgásban, a élesség és a nyugalom közötti mezőben kel fel az alkotás.

Mint minden időnek érintett anyagnál, a felületnek megvan a maga csöndes élete. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet alkotnak, hanem egy jelenlétet, amely tovább tárul azzal, ahogy minden fényváltozás történik.

A Művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

művészként állandó vágyam, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább állandóan fejlődő feltáruló mezőként, ahol anyag, szerkezet, fény és érzelem összeér.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdésből indulnak. Hogyan beszélhet egyszer anyag egy új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés a mindennek a magja.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műtárgy-korpusz saját világként értelmeződik, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Némelyik munka ritmus, ismétlés és szerkezet révén épül fel. Mások hiány, árnyék, reflexió vagy feszültség révén jelennek meg. A kettő közös kapcsolódási pontja az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

A kontraszt iránt vonzódom. A erő és törékenység között. a kontroll és az érzelem között. Ami látható és amit szabad értelmezni. Célom nemcsak egy képet létrehozni, hanem olyan művet alkotni, amely fenntartja a figyelmet, lehetőséget teremt a elcsendesedésre és idővel tovább tárul.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nemcsak egy stúdió, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és olyan meggyőző és élő munka létrehozásának vágy formál, amely egyedi, szándékos és eleven érzést kelt.