Tijs Dragtsma (1992) - Still Under Everything

Still Under Everything egy kortárs műalkotás a súlyról, a csendről és arról a csendes abszurditásról, amit hordozunk anélkül, hogy valaha is megkérdeznék tőlünk.

Egy alak, amelynek arca helyén hold ül, mozdulatlanul ül egy brutális betonblokkra. A vállain egy apró fehér autó, ott egyensúlyban, mintha mindig is ott lett volna. A testtartásban nincsen tiltakozás. Nincs megfeszülés. Csak olyan nyugalmasság, amely annyira tökéletes, hogy elfogadássá válik.

A René Magritte hatása szándékolt, mégis mértékletes. Magritte megértette, hogy a szürrealizmus nem a valóságból való menekülésről szól, hanem arról, hogy túl világosan lássuk a valóságot. Ezt a logikát követi ez a kép is. A holdszem elrejti az identitást nem azért, hogy eltakarja, hanem hogy sugalljon valami megkötődés nélküli, valami holdbéli, hideg és a világot körüllengő autó- és betonvilágtól távoli elemet.

A figurát kontrollált felületkárosodás révén látjuk az akrilüveg felületén át. Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A fény végigfut a felületen és mélyíti a képet, úgy hogy a figura a tisztaság és a halkan árnyék között lélegzik. A szobától távolról az összeállítás egyetlen monumentális képként olvasható. Közelebb haladva egy pontos, jelekkel teli mezővé oldódik, minden jel egy pillanatnyi eltávolodást jelent a hozzáadással szemben.

A brutálist beton semmilyen melegséget nem hordoz. Azért épült, hogy kibírja, ne pedig kényelmes legyen. Róla ülve a figura nem csapdában van, hanem elhelyezve. Egy olyan világhoz tartozik, amely súlyt hordoz anélkül, hogy megkérdezné, miért, és mindezt csendben, panaszkodás nélkül, kifejezés nélkül tartja.

Still Under Everything a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozatot folytatja, amelyben a képek a pigment vagy nyomat helyett kontrollált felületkárosodás útján épülnek fel. Olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem megsemmisítés, hanem szerkezet.

„A legkülönösebb dolgokat cipeljük. És olyan csendben ülünk, miközben tesszük.”

A művészetről

Art with Scratch egy olyan műgyűjtemény, amelyben a kép nem rajzolt, hanem ki van engedve. Egy mély fekete felületre vonalról vonalra faragva minden mű számtalan precíz karcolaton keresztül jelenik meg, amelyek fényt fognak és formát hoznak a sötétségből.

Távolról nézve a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és telve jelenléttel. Közelről viszont a munka sűrű jelmezmezővé bomlik, apró vonások sokaságává válik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, az most egy finom vonalhálózatként mutatkozik, minden egyes jel szándékos gesztus, amely nélkülözhetetlen egésze szempontjából.

A fény nem teremti a képet. Érvényesíti. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak tükröznek. Ahogy a fény átmegy a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán áll és meghatározott. Másikból lágyan megpuhul és visszatér a sötétségbe, amelyből jött, sosem tűnik el. Kiemelt spotlámpa alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Amit ez az eszköz olyan meggyőzővé tesz, az a csendes feszültség. A karcolás tette közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy olyan döntés, amit nem lehet visszavonni. És mégis az eredmény nem kegyetlen. Intimitás, atmoszféra és mozgásban élő. A keménység lassúsággá válik. A pusztítás teremtéssé alakul. A hiány jelenlétté válik.

Az ilyen portréfajta munkákban a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és a árnyék kölcsönhatása révén a kép a perspektívával és a légkörrel változik. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha kilépne a feketéből. Máskor visszahúzódik a csendbe. Ebben a mozgásban, a élesesség és a nyugalom között kel életre a mű.

Mint minden az idő által érintett anyagnál, a felületnek megvan a saját csendes élete. Minden karcolás egy-egy moment, egy lélegzet, egy gesztus. Együttesen nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet alkotnak, amely a fény minden változásával tovább tárulkozik.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem úgy tekintek a művészetre, mint egy rögzült stílusra, hanem mint egy fejlődő felfedezési területre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összefonódik.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan szólhat egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés a lényeg minden olyan alkotásomnak.

A TD Fine Art Studio-ban minden alkotói testület a saját világaként közelíti meg, saját logikával, atmoszférával és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.

A kontraszt iránt vagyok lenyűgözve. Az erő és a törékenység között. az irányítás és az érzet között. Ami látható és ami a kifejezésre nyitva marad. Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan munka megteremtése, amely fel kelti a figyelmet, reflexióra hív és idővel tovább tárul.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összhangba kerülnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a vágy formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amelyedi kifejezetten, céltudatosan és élő módon érezhető.