Tijs Dragtsma (1992) - Where You Were

A kép egy sereg. Testek sűrűn préselődnek egymáshoz a totális sötétséghez, annyira összegyűltek, hogy a figurák szinte egyetlen sziluetté olvadnak össze. Nincsenek arcok. Nincsenek ismertetők. Csak a halvány körvonalak, amelyeket a fény a felületben talál, és vállakat, kezeket mutatnak, valamint azokat a profilokat, amelyek soha nem teljesednek ki igazán.

A tömeg közepén olyan terek találhatók, amelyek emberi alakot formáznak. Nem véletlen üresség. Egy forma, egyértelműen definiált, kissé fényesebb a körülötte lévő testeknél. A negatív tér súlya nagyobb, mint bármi más körülötte. Valami itt volt. Valaki itt volt. A tömeg még mindig hordozza annak a jelenlétnek a körvonalát.

A Where You Were a hiányról és közösségről szól. Arról, miképp képes egy csoport ember megtartani egy olyan személy alakját, aki már nincs köztük. Arról a különleges csendfajtáról, amely egy olyan térben telepedik meg, amelyet korábban kitöltöttek.

Nincs festék. Nincs lenyomat. Nincs tinta. A kép nem adódik hozzáadás révén. A létrejött a megszüntetés révén történik, kontrollált karcolások révén az egyes akrilüvegen, amelyek a fényt mind differently verik, ahogy a néző mozog. Távolról nézve a jelenet monumentális: sötétben gyűlt tömeg. Közelről nézve a felület részletes jelölések mezejévé válik, minden jel pontos, minden jel egy nagyobb szerkezet része. A mű a jelenlét és a mozdulatlanság között váltakozik ugyanúgy, ahogy a tárgy is.

A környező alakok soha nem válnak arcokká. Ez szándékosan van így. Mindenki ők. Senki. A köztük lévő üres tér a legerőteljesebb felismerhető dolog a képen.

Ez a mű továbbviszi a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozatot, amelyben a képek kontrollált felületi károsodás révén, nem pedig pigment vagy nyomtatás által jönnek létre. Olyan vizuális nyelv, amelyben a károsodás nem pusztítás, hanem szerkezet.

"Where you were, the light still reaches."

Ami az Art with Scratchről szól

Az Art with Scratch egy olyan műtömb, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. A mély, fekete felületbe vonva vonalanként faragva jelenik meg, minden munka számtalan precíz karcolat révén tűnik elő a fényből, s formálja ki a sötétségből.

Távolról nézve a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és tele van jelenléttel. Közelről azonban a mű sűrű jelrendszer mezőjévé mélyül. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Amit erősnek láttunk, az most egy kifinomult vonalhálót mutat, minden egyes jel szándékos gesztus, minden egésze elengedhetetlen.

A fény nem hozza létre a képet. S keményíti meg. A fekete felület befogad, miközben a karcolt vonalak visszaverik azt. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura világosan és meghatározottan áll. Más nézőpontból meg puhává válik, és visszahull a sötétségbe, amelyből jött, de soha nem tűnik el. Sűrös fényben a kontraszt mélyül, és a kép szobrozható, majdnem fénylő minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot annyira lenyűgözővé? A csendes feszültség. A karcolás közvetlen és megváltoztathatatlan aktusa. Minden vonal egy döntés, amelyet már nem lehet visszafordítani. Ennek ellenére az eredmény nem rideg. Megközelíthető, atmoszférikus és mozgással élő. A keménység lágyul. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétré alakul.

Olyan művekben, mint ez a portré is, a figura soha nem rögzül teljesen. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal együtt mozog. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, mintha a tárgy előrelépne a sötétből. Máskor visszaszáll a mozdulatlanságba. Ebben a mozgásban, a éles határ és a nyugtató csend között lüktet az élettel teli mű.

Mint minden idővel érintett anyagnál, a felületnek is megvan a maga csendes élete. Minden karcolás megőriz egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust. Egymással összekapcsolva nem csupán egy képet, hanem egy jelenlétet adnak, amely a fény változásával tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként mindig is arra törekszem, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem úgy tekintek a művészetre, mint egy rögzített stílusra, inkább mint egy fejlődő felfedezésre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összhangba kerül.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel indulnak. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan lehet a keménység intimitást teremteni? Hogyan hozhat létre a pontosság érzelmet? Ez a keresés áll minden teremtményem szívében.

A TD Fine Art Studio-ban minden műtömbet saját világnak tekintek, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiánnyal, árnyékkal, visszaverődéssel vagy feszültséggel születnek. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

lenyűgöz a kontraszt. Az erő és a törékenység között. A kontroll és az érzelem között. Ami látható és ami magában a magyarázatra vár. Célom nem pusztán egy képet létrehozni, hanem egy olyan művet alkotni, amely megragadja a figyelmet, reflexióra késztet és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek az elképzelések összegyűlnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy fejlődő művészi Univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a vágy formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely egyedi, szándékos és élettel teli.