Agathe Toman - OCEAN #01 - 4/30

Ez a mű a művész „MEGOSZTOTT KOLLEKCIÓ” sorozatának része.

Művészi fotó Hossegorban (Franciaország), 2026 nyárán készült, FinArt tojásnyomott papíron. A kép szándékosan szemcsés textúrával dolgozott, teljes egészében hozzájárulva plastikus írásmódjához. Méret 35x49 cm + 2 cm margó.

A mű numerikusan sorszámozott és kézzel aláírt, a kép mindkét oldalán. Kíséri egy a művész által aláírt hitelesítő tanúsítvány. A fotó gondosan összetekerve, védőcsőben kerül feladásra (keret nem tartozék).

Művészeti életrajz
1989-ben született Agathe Toman francia vizuális művész, aki francia, osztrák és cseh gyökerekkel rendelkezik. Munkái a festészet, rajz, fényképészet, költészet és szobrászat terén bontakoznak ki.
A párizsi Couture Szövetségi Kamara tanulmányaival és több év lakosművészként a párizsi haute couture házaknál végzett munka után úgy döntött, hogy teljes mértékben művészeti tevékenységének szenteli magát.
A Landes-ben él, műve ma már számos magángyűjteményben megtalálható Franciaországban és nemzetközi szinten. 2021 óta Sotheby’s-nél jegyzett, művei több árverésen is szerepeltek, és kiállított az Art Paris-on is.
Művészi kutatása a memória, a percipencia, a test és a belső tájak közötti összefüggéseket vizsgálja. Főleg absztrakt gyakorlata révén egy érzékeny nyelvet fejleszt, ahol a fény, az anyag és a gesztus olyan érzelmi és szemlélődő élmény hordozóivá válnak.
Legyen akár festészet, rajz vagy fénykép, Agathe Toman nem annyira a valóság megjelenítésére törekszik, mint inkább arra, ami láthatatlan marad: a mentális állapotokra, a memória nyomaira és az alvó tudat mozgásaira.
Művészeti gyakorlata mellett több éve pszichoanalízis és tranzakciós analízis tanulmányokat folytat Párizsban. Ez a kutatás mélyen táplálja művészetét, összefonva a vizuális teremtést és a lélek feltárását.
Munkáját több kortárs művészetről szóló kiadványban is bemutatták, köztük Forbes, L’Œil és ELLE.
Művészeti látásmód
„Munkám a lélek és a test közötti mély kapcsolatok feltárásáról szól. Arra kérdezek rá, hogyan íródnak be a tapasztalataink az anyagba, a memóriába és a tájba.
Munkáim absztrakciók, ahol a fény a sötétséggel párbeszédet folytat, a látható a láthatatlanra utal. Nem történetet akarnak elmondani, hanem belső élményt kiváltani.
Minden alkotásomat pszichés állapotok materializációjaként tekintek. Olyan vetítőterek lesznek, ahol a néző teljes mértékben részt vesz a műben, saját érzékenységével adva neki új létezést.
Ami érdekes számomra, nem az, amit a mű ábrázol, hanem amit felkavar benne. A mű életté válik a találkozásban."