Luciano Greco - 1971 - Arsura

A mű erőteljes polimateriális kompozícióként mutatkozik be, amely a szobrászatot, a textilt és a grafikát ötvözi, feltárva az emberi sebezhetőség és a kulturális rétegződés témáját.

«Arsura» című mű az első pillantásra intenzív meditáció az emberi lény belső, viscerális szomjúságáról: egy olyan szomjúság, amely nem csupán fizikai kiszáradást jelent, hanem a tudás éhségét és a kultúra kiapadását.

A terrakotta arcszobrot mély craquelé-textúra jellemzi, közvetlenül emlékeztetve a szárazság miatt repedezett földre. A megformált anyag repedései a források kiapadását idézik, a természet és az ember sebezhetőségét, amikor hiányzik az élet első eleme, a víz.

A figurán és a háttéren egy alapvető kódokból, nyilakból és grafikus jelekből álló mező terül el. Szerepel archívum-szimbólumokként vagy kihaló nyelvekként értelmezhető jelek formájában, amelyek tanúskodnak arról a tudásról, amely elveszhet, ha nem táplálják és megőrzik folyamatosan.

Az alsó részen található etnikus szövet egy modern cipzárral záródik, amely az ősi hagyományok és a kortárs jelleg összefonódását szimbolizálja. Az ábrázolt ember előre tekin­t, méltóságteljes szigorral, megtestesítve a tudás forrásához való folyamatos szomjúságát, hogy felülkerekedjen a jelenlegi szárazságon.

«Arsura» egy erőteljes szimbolikus hatású polimaterikus mű, amely képes a repedezett anyag sebeinek kiáltássá alakítására, ugyanakkor a spirituális és kulturális újjászületés keresésévé is.

A mű egyedi, kerettel és a hozzá tartozó akasztóval.
A szállítás ütésálló dobozban történik nyomkövetéssel.

Luciano Greco (1971) szobrász, festő és asztalos, az 1980-as és 1990-es évek tarantói mestereinek műhelyeiben formálódott. A gimnázium művészeti tagozatának elvégzése után a Lecce Képzőművészeti Akadémiáján szerezte meg a végzettséget, eközben aktívan vett részt számos művészeti körben. Kutatása a recuperált anyagok – hulladékok, kivágások és ipari törmelék – kísérletezésére összpontosít, amelyből figuratív szobrokat alkot.

Művészete középpontjában a jelenlegi emberi állapot áll, ahol a patológia és a normalitás határai összemosódnak. Ma művei számos európai magángyűjtemény részei.