Emmanuelle Pellet - La confiture au cochon





Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 139992 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Emmanuelle Pellet, La confiture au cochon, akrilfestmény kartonra, egyedi darab, kézzel aláírt és sorszámozott, eredeti kiadás, 2003, 28 cm magas, 20,6 cm széles, Franciaország.
Leírás az eladótól
Emmanuelle Pellet - A disznólekvár
Akrilfestmény kartonon
A : 28 cm Sz : 20,6 cm
Egyedi darab, kézzel festett, aláírva és sorszámozva
A mű egy ifjúsági album címoldalán jelent meg, a Le miroir de tes rêves című könyvben, amelynek ő a borítója, valamint két belső oldal. Az album a mű megküldésével együtt kerül csatolva.
A műről:
Biztos vénynél ülve egy ipari tájat nyitó ablaka előtt, egy félig nő, félig disznó figura pózol a klasszikus portré hagyományában. A kép a Baron Gérard egyik híres portréja tisztelete. A kompozíció, a mélykék ruházat díszítő pliszéje, a összekötő szalaggal kötött ruha, a kartámasz és a hátulról érkező táj ikonográfiája közvetlenül utal a nagy történelmi festészet ikonográfiájára.
De a díszlet időben megfordul: mögötte egy gyárkémény füstölögve felfelé szálló spirálokat okád, amelyek futurisztikus ipari komplexumot idéznek. Az asztalon, jobb oldalán, egy címkézett befőttesüveg erősíti ezt a feszültséget a múlt képészete és a jelenségünk jelenideje között. A disznóarc, gyakorlatilag fotó-Realizmust idéző kidolgozásban — szőrszálak láthatók, aranyfényes, figyelmes tekintet, fényes orrlyuk — ellentétbe áll a mosoly gyengeségével és a tartás méltóságával, így egy olyan hatást teremtve, amely egyszerre komikus és zavaró.
A mű a pop-szürrealizmus (lowbrow art) hatásait követi, amely kedveli a klasszikus művészettörténet kódjainak kifigurázását állatokból vagy fantáziaképekből álló figurák beszúrásával. A grófnő arcát egy disznófejre cserélve a művész humorosan vizsgálja a portré, a társadalmi státusz és a képviselet fogalmait — a nemes póz és a finom ruházat kontrasztja az állati arccal. Az ipari hátter árnyalt szatírával ruházza fel a fogyasztói társadalom vagy az élelmiszer-ipar kritikáját, miközben sosem válik nehézkessé: a humor és a jóindulat marad.
A mű az ember-állat hibridizálásán játszik, egy eljárás, amely kedvelt a lowbrow művészetben és tanító alakjaiban (Mark Ryden, Marion Peck). A bőrszín, textúrák (szőrzet, szövet) részletes kivitelezése a klasszikus technikai mesteriségét tanúsítja, amely egy álomszerű és meghökkentő fantáziára szolgál.
Ez a darab erős acél egy narratív művészet és kortárs szürrealizmus irányultságú gyűjteményhez; egyedi grafikai jellege, szimbolikus gazdagsága és nagyon precíz kivitelezése fogja meg a nézőt. A kiállítások ideális formátuma, karakteres darabbá emeli, ideálissá teszi a beszélgetést a galériában vagy magánlakásban.
A művészről:
Történészeti képzettségű művészettörténész, Emmanuelle Pellet a Louvre-i Iskolában, majd a Sorbonon tanult, mielőtt a képzőművészeti oktatásból (3. helyezés) nyert felvételt. Több éves tanítás után a Louvre Museum pedagógiai vezetőjeként dolgozott.
Karrierje ma egy olyan személyes alkotássá érlelődött, amelyben a festészet mestersége összekapcsolódik a képi kultúra és a művészettörténet mély ismeretével. Művei Párizsban, Londonban, Szingapúrban és Mauritiuson kiállításra kerültek, és számos publikáció tárgyát képezik. Ma Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában és az Indian Ocean régióban gyűjteményekben találhatók.
Minden egyes alkotásán keresztül Emmanuelle Pellet igyekszik intimitást teremteni a nézővel: olyan érzelmet, amely túlmutat a first glance-ön.
Emmanuelle Pellet - A disznólekvár
Akrilfestmény kartonon
A : 28 cm Sz : 20,6 cm
Egyedi darab, kézzel festett, aláírva és sorszámozva
A mű egy ifjúsági album címoldalán jelent meg, a Le miroir de tes rêves című könyvben, amelynek ő a borítója, valamint két belső oldal. Az album a mű megküldésével együtt kerül csatolva.
A műről:
Biztos vénynél ülve egy ipari tájat nyitó ablaka előtt, egy félig nő, félig disznó figura pózol a klasszikus portré hagyományában. A kép a Baron Gérard egyik híres portréja tisztelete. A kompozíció, a mélykék ruházat díszítő pliszéje, a összekötő szalaggal kötött ruha, a kartámasz és a hátulról érkező táj ikonográfiája közvetlenül utal a nagy történelmi festészet ikonográfiájára.
De a díszlet időben megfordul: mögötte egy gyárkémény füstölögve felfelé szálló spirálokat okád, amelyek futurisztikus ipari komplexumot idéznek. Az asztalon, jobb oldalán, egy címkézett befőttesüveg erősíti ezt a feszültséget a múlt képészete és a jelenségünk jelenideje között. A disznóarc, gyakorlatilag fotó-Realizmust idéző kidolgozásban — szőrszálak láthatók, aranyfényes, figyelmes tekintet, fényes orrlyuk — ellentétbe áll a mosoly gyengeségével és a tartás méltóságával, így egy olyan hatást teremtve, amely egyszerre komikus és zavaró.
A mű a pop-szürrealizmus (lowbrow art) hatásait követi, amely kedveli a klasszikus művészettörténet kódjainak kifigurázását állatokból vagy fantáziaképekből álló figurák beszúrásával. A grófnő arcát egy disznófejre cserélve a művész humorosan vizsgálja a portré, a társadalmi státusz és a képviselet fogalmait — a nemes póz és a finom ruházat kontrasztja az állati arccal. Az ipari hátter árnyalt szatírával ruházza fel a fogyasztói társadalom vagy az élelmiszer-ipar kritikáját, miközben sosem válik nehézkessé: a humor és a jóindulat marad.
A mű az ember-állat hibridizálásán játszik, egy eljárás, amely kedvelt a lowbrow művészetben és tanító alakjaiban (Mark Ryden, Marion Peck). A bőrszín, textúrák (szőrzet, szövet) részletes kivitelezése a klasszikus technikai mesteriségét tanúsítja, amely egy álomszerű és meghökkentő fantáziára szolgál.
Ez a darab erős acél egy narratív művészet és kortárs szürrealizmus irányultságú gyűjteményhez; egyedi grafikai jellege, szimbolikus gazdagsága és nagyon precíz kivitelezése fogja meg a nézőt. A kiállítások ideális formátuma, karakteres darabbá emeli, ideálissá teszi a beszélgetést a galériában vagy magánlakásban.
A művészről:
Történészeti képzettségű művészettörténész, Emmanuelle Pellet a Louvre-i Iskolában, majd a Sorbonon tanult, mielőtt a képzőművészeti oktatásból (3. helyezés) nyert felvételt. Több éves tanítás után a Louvre Museum pedagógiai vezetőjeként dolgozott.
Karrierje ma egy olyan személyes alkotássá érlelődött, amelyben a festészet mestersége összekapcsolódik a képi kultúra és a művészettörténet mély ismeretével. Művei Párizsban, Londonban, Szingapúrban és Mauritiuson kiállításra kerültek, és számos publikáció tárgyát képezik. Ma Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában és az Indian Ocean régióban gyűjteményekben találhatók.
Minden egyes alkotásán keresztül Emmanuelle Pellet igyekszik intimitást teremteni a nézővel: olyan érzelmet, amely túlmutat a first glance-ön.

