Daniel Argimon Granell (1929-1996) - Los seis símbolos

Pictura Galéria bemutatja Daniel Argimon művéhez tartozó Magnificent alkotását, amely hat vörös szimbólumot ábrázol egy mélykék, összetett háttéren, mint a külső rendezettség látszata és a belső világ bonyolultsága közötti ellentét metaforája. A festmény kitűnik kiváló technikájával és a festői minőséggel, amelyet közvetít.

• A mű méretei: 92,5x73x2 cm.
• Olaj a vásznon, kézzel aláírt a mű hátoldalán, Argimon.
• A darab jó állapotban van.

A mű Girona magántulajdonban lévő exkluzív gyűjteményéből származik.

Fontos megjegyzés: a felvételek részei a tételelem leírásának.

A mű professzionális módon lesz becsomagolva az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával a védelme érdekében. A szállítási ár tartalmazza a professzionális csomagolás és a szállítás költségét is.
A szállítás a Correos vagy GLS szolgáltatásával készül nyomon követéssel. Nemzetközi szintű szállítások elérhetők.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép erőteljes absztrakt kompozíció, amely mély vizuális intenzitással bír: a kékek sűrű világa uralja, amelyben hat vörös forma helyezkedik el a felső félben. A jelenet intuitív módon két külön térre oszlik: egy felső, tágasabb, rendezett és csendes részre, és egy alsó, sokkal sűrűbb, sötét és rejtélyes sávra. Ez az opposíció erőteljes feszültséget teremt a tisztaság és a zavar, a könnyedség és a súly, a felszín és a mélység között. A mű arra invitálja a nézőt, hogy elemeit ne kényszerítse végleges értelmezésre, hanem engedje meg minden látogatónak, hogy saját szimbólumait, emlékeit és érzelmeit találja meg a kompozícióban.

A háttér széles skálájú kéket kap körbe, szinte az egész kompozíciót bejárva. Néhány helyen lila közelében járó kék dominál, máshol szürkés, fekete, türkiz és kékesebb, fényesebb tónusok bukkannak föl. Ez a sokféleség elkerüli, hogy a tér egységes legyen, és változó légkört teremt. A kék emlékeztethet az éjszakára, a tenger mélyére, egy csillagtalan égre vagy egy gondolat belsejébe.

Az első sor bal felső része különösen sötét, fekete vonalakkal szeli a hátteret, amelyek cseppként, árnyékként vagy nedvesség nyomaként lejönnek. Ezek a jelek súlyosságérzetet adnak, és úgy tűnik, szűkebb térre korlátozzák a teret. Amint a tekintet jobbra halad, a háttér kissé világosabbá válik, kékes-szürkés árnyalatokat öltöztetve. Ez az átmenet a sötét felé halványuló fény felé mutató mozgás érzetét kelti.

A hat vörös forma a legismertebb és legfeltűnőbb elemek. Két sorban három-három, egy egyszerű rendet teremtve, amely ellentétben áll a mély alsó tér összetettségével. Mindegyikük kanyargó, felfelé nyitott szerkezettel bír, bár méretében, dőlésszögében és kontúrjában apró különbségek vannak. Ismétlődésük ritmust ad, és egy ismeretlen nyelv jelképeinek sorára emlékeztet.

Ezek a formák emlékeztethetnek kengyeleire, tartályokra, bölcsőkre, hajókra, mosolygó pofikra, kitárt karokra vagy egy ősi szimbólum egy darabjára. Pontosan bizonytalanságuk adja meg gazdagságukat. Nem teljesen felismerhető tárgyak, de elég familiárisak ahhoz, hogy asszociációkat ébresszenek. A néző úgy tekintheti őket, mint védő elemeket, befogadó gesztusokat, vagy a jelképekre lebegő jelenlétet egy éjszakai térben.

Az első felső sorban balra található forma zártabb a többihez képest, és egy hiányos körívet idéző alakhoz közelít. Végei majdnem érintik egymást, így egy megszakadt körkörösséget vagy be nem záródó ölelést érezhetünk. A belső kék rész látható marad, erős kontrasztot ad a vörös kontúrhoz. Helyzete a háttér sötétebb részéhez különösen intenzív jelenlétet kölcsönöz.

A felső sor középső formája nyitottabbnak tűnik, és két kiemelkedő vége van. Kontúrja olyan, mintha valamit fogadna be, egy orrát előre néző hajó vagy két felkért kéz lenne. Az egyik oldalán egy kis sötét sáv látható, amely megszakítja a vöröset, és váratlan részletet ad hozzá. Ez a variáció talán egy seb, egy összeköttetés, egy szünet vagy egy egyéni jel szimbólumaként értelmezhető.

A felső sor harmadik formája hosszabb és kiegyensúlyozottabb. Végei lágyan felfelé görbülnek, így szinte mosolygó hatást keltenek. Elhelyezkedése egy kissé világosabb területen kiemelkedik. Nyitás, elfogadás vagy remény jelének is értelmezhető, bár vörös színe erős érzelmi töltetet hordoz.

Az alsó sorban bal oldali alak ismét tág, nyitott szerkezetet mutat. Egyik vége magasabbra tör, mint a másik, megzavarva a szimmetriát és mozgásérzetet teremtve. Egy finom vonal úgy tűnik leereszkedni a felső formától, és közelebb kerülni hozzá, mintha összekapcsolódnának. Ez a diszkrét összekapcsolódás utalhat a szimbólumok közötti kapcsolatra, emléklámpa-szerű vagy láthatatlan közvetítéshez hasonló lehetőséget hordozva.

Az alsó középső forma a hatból a legnagyobb, kiemelt helyet foglal el. Mély görbéje belső teret hoz létre, végei erőteljesen emelkednek. Emlékeztethet egy olyan tartályra, amely tapasztalatokat, érzelmeket vagy emlékeket tartalmazna. Helye a mű összetettebb területén a fent lévő rendezettség és az alatta zajló zavaró világtér között húzódó határként utalhat.

A jobb szélen található utolsó forma kompaktabb és szögletesebb körvonalú. Kiemelkedő végei úgy tűnnek, mintha két jelenlét állna szembe egymással, vagy két alak egy közös alaphoz kapcsolódna. Az egyik oldalnál egy kis világos pont tördel a vörös folytonosságában. Ez a pikkelyes apró részlet a törékenység érzetét kelti, mintha a legerősebb szimbólumok is lennének repedéssel vagy átalakulás jeleivel terhelve.

A hat figura vörös színe rendkívül kontrasztos a háttér kékjével. A vörös a lét, a vér, a szenvedély, az energia, a veszély vagy a testi memória jelentésével kapcsolhat össze. A kék viszont gyakran idézi a mélységet, a csendet, a távolságot és a szemlélődést. Mindkét szín együtt érzelmi feszültséget teremt, amely a lendület és a nyugalom, a jelenlét és az üresség, a vágy és a gondolat közötti összjátékként értelmezhető.

A vörös formák felülete rendezetlen és összehajtogatott, amely organikus megjelenést kölcsönöz nekik. Úgy tűnnek, mintha összegyűjtött törmelékekből épültek volna, mintha formálták, javították vagy megmentették volna őket egy átalakulás után. Irregularitásuk eltávolítja őket a geometriában vett tökéletességtől, és mindegyiküknek egyedi identitást ad. Ez a látható törékenység fokozza kifejező erejüket, élő szimbólumokká teszi őket.

A alsó rész teljes ritmusát megváltoztatja. Ott sötét tömegek, kék foltok, fekete formák és fehérre halványodó vonalak gyűlnek össze, összefonódva. A tér fizikai érzetet keltő sűrűséget ér el, és úgy tűnik, egy rejtett tájat tartalmaz. Emlékeztethet egy tengerviszáló aljára, a föld alatti gyökerekre, sok test, éjjeli város vagy olyan gondolathálók hálózata, amelyet lehetetlen rendezni.

A karcolatok tiszta vonalai ezen zónát keresztezik, csomók, görbék és labirintusos struktúrák létrehozásával. Egyes pontokon gyökérként, ágakként, idegekként vagy vízfolyásként tűnnek fel; másutt olvashatatlan írásokra vagy képzeletbeli térképekre emlékeztetik őket. Futásuk kiszámíthatatlan, és folyamatos mozgás érzetét kelti. Ezek a formák úgy tűnnek, mintha ki akarnának menekülni a sötétségbe, mint gondolatok, amelyek szavakká próbálnak válni.

A kuszaságok között fényesebb kék területek tűnnek fel, rövid ragyogásokkal a sűrűség közepén. Néhány terület türkiz vagy elektromos árnyalatokat ölt, míg mások majdnem fekete kékekbe süllyednek. Ez a váltakozás mélységet teremt és lehetővé teszi, hogy több réteg legyen egymásra helyezve. A felső tér úgy tűnik, sosem teljesen záródik, mert apró fénypontok maradnak, amelyek ellenállást és életet sejtetnek.

Felismerhetők továbbá sötét függőleges formák is, amelyek emberi alakokra, oszlopokra, épületekre vagy törzsökre emlékeztethetnek. Ezek a jelenlétések részben a kék-fehér tömegből bukkannak elő, de sosem értelmeződnek teljesen. Bizonytalanságuk hozzájárul a rejtélyhez, és a vörös szimbólumok alatt elhelyezkedő halk tömeg benyomását keltheti. Arra utalhatnak, hogy egy néma tömeg él az árnyak és kapcsolatok között.

A két fél közti elválasztást nem merev vonal választja el. A kék háttér fentről lentről folytatódik, és néhány sötét elem a alsó zónából felfelé halad. Ez lehetővé teszi, hogy mindkét tér összekapcsolódjon, mintha a látható és rendezett rész a kaotikus mélyből származna. A hat vörös forma gondolatok, emlékek vagy érzelmek lehetnek, amelyek felkavarodtak a belső területből.

Összességében ez a kép egy intenzív és misztikus absztrakt kompozíció, amelyben hat vörös forma lebeg egy kék világegyetemben, amely az order és a kaosz között osztott. A felső tér ismétlést, egyensúlyt és látszólagos nyugalmat közvetít, míg az alsó rész egy sűrű hálót mutat vonalakkal, csomókkal, árnyékokkal és összeköttetésekkel. A vörös élő és meghatározó, míg a kék mély és elmélkedő; együtt érzelmi és gondolati párbeszédet, felületi és belső dimenziót, biztonságot és bizonytalanságot sugall. A mű érthető úgy is, mint az emberi elme komplexitásánakRepresentation, ahol a látható szimbólumok a belső, emlékekkel, feszültségekkel és átalakulási lehetőségekkel teli területből emelkednek fel."