Tijs Dragtsma (1992) - One Steps From the Multitude

A One Steps From the Multitude az ismétléssel kezdődik. Több száz azonos alak áll vállvetve egymás mellett, a halvány arc ugyanazt ismétli addig, amíg már nem is arcként olvasható, hanem mintázatként, falként, egyetlen sötét tömbként, amit számtalan apró, ugyanolyan darabkából álló tömés alkot.

Majd azon a formáció szélén, egy alak megfordul. Egy láb feljön a sortól. Egy váll a nyitott fehér felé fordul a tömeg mögött. Semmi sem választja el ezt az alakot a mögötte álló századoktól, kivéve a döntést, hogy mozogni fog.

A szobában áttekintésben a munka architektúrának olvasható, sűrű fekete mező nyomása egy üres oldalra. Közelebb lépve ez a mező teljesen más dolgot nyit ki, egy felületet, amely kontrollált karcolásokból áll. Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép a akrilüveg felületébe van karcolva, mindenféle fényben jelen van, semmiért sem várva.

A fény nem hozza létre ezt a képet. Éleseníti. Közvetlen fényforrás alatt a kontraszt mélyül, a tömeg terhét nyeri, és a távozó alak csupán vékony, hideg csillogást kap, amit a többiek nem osztanak meg. Különböző szögekből másként olvasódik, anélkül, hogy a képet valaha is feladná.

A téma egy régi, csendes félelem: hogy valaki a sokaság között legyen, felismerhetetlen, egy olyan vonalba zárva, amely már meghatározta, hová tart. És egy régi, csendes remény: hogy még mindig el lehet menni, hogy egyetlen alak mégis a kijáratot választja a formáció helyett.

A One Steps From the Multitude folytatja a Scratchművészekkel alkotott Art with Scratch sorozatát, amelyben a képeket a kontrollált felületi sérülés teremti meg pigment vagy nyomat nélkül. Ez a mű egyedi.

"Hozzávetőlegesen százak közé tartozni biztonságos. Külön utat választani a kezdet a saját én kihívása."

A művészetről: Art with Scratch

Az Art with Scratch olyan munkaegyüttes, amelyben a kép nem vonalkodva, hanem kiengedve jelenik meg. Mély fekete felületbe faragva, minden darab számtalan precíz karcolás révén bukkan elő, amelyek elkapják a fényt és formát adnak a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és telve van jelenléttel. Közelről viszont a mű szorosan összezáródó egyéni nyomok halmazává oldódik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Ami erősnek tűnt, az most finom, szálairól összefonódó hálózatként mutatkozik, minden vonal egy szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Éleseníti. A fekete felület elnyel, míg a karcolt vonalak visszatükröznek. Amint a fény áthalad a felületen, a kép lélegzik. Egyik oldalról a figura tisztán és meghatározottan áll. Más oldalról megszelídül és visszahull a sötétségbe, ahonnan jött, soha nem tűnik el. Koncentrált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot olyan megkapónak teszi, az a csendes feszültsége. A karcolás aktusa közvetlen és végleges. Minden vonal egy olyan döntés, amit nem lehet visszavonni. De az eredmény nem rideg. Intim, szellemi és mozgással teli. A ridegség átmegy lágyessé. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlét lesz.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék játékában a kép nézet és hangulat szerint mozog. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, hogy kilép a fekete közül. Máskor visszaemelkedik mozdulatlanságába. Ebben a mozgásban, a éles fény és a nyugalom között Él a mű.

– Mint minden idő nyomán érintett anyagnál, a felület saját csendes élettel bír. Minden karcolás egy pillanatot, egy lehelletet, egy gesztust rejt magában. Együtt pedig nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet hoznak létre, amely fényváltásokkal tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket kutassak. Nem tekintem a művészetet fix stílusként, inkább felfedezési, folyamatosan fejlődő mezőnek, ahol az anyag, a struktúra, a fény és az érzelem összecsiszolódik.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet az anyag egy új módon. Hogyan válhat a ridegség intimitássá. Hogyan teremthet a precizitás érzelmet. Ez a keresés fekteti le minden alkotásom központját.

A TD Fine Art Studio-ban minden műtípus saját világként kezelendő, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Egyes alkotások ritmus, ismétlés és szerkezet révén épülnek fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség által születnek. Amit összeköt bennük, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.

A kontraszttal való találkozás lenyűgöz. A erő és törékenység között. A kontroll és az érzet között. Ami látható és amit nyitva hagyunk értelmezésre. Célom nem csupán egy képet létrehozni, hanem olyan művet alkotni, amely magára vonja a figyelmet, reflexióra hív, és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csupán egy műhely, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az a vágy formál, hogy olyan alkotás szülessen, amely kézbe fogható, szándékos és eleven.