Miquel Torner de Semir (1938) - El océano interior

Pictura Galeria bemutatja ezt a csodálatos művet, amely Miquel Torner de Semir alkotása, és egy fantasztikus, tengeralatti világot ábrázol kifejező szemű halakkal és élénk színekkel, a sokféleség, a képzelet, az éberség és a belső érzelmek szimbólumaként. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a képzőművészeti minőségével, amelyet közvetít.

· Keret méretei: 73x53x4 cm.
· A mű méretei: 64x45 cm.
· A művész kézzel aláírt pasztell a bal sarokban, Miquel Torner de Semir.
· A darab jó állapotban van.
· A mű gyönyörű kerettel és védőüveggel eladó (árverés ajándékként beleértve).

A mű egy exkluzív magánkollekcióból származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fényképek a tét leírásának többlet részei.

A műt professzionálisan, IVEX szakértője (https://www.instagram.com/ivex.online/) szerint csomagolják, magas minőségű anyagok felhasználásával, hogy biztosítsák védelmét. A szállítás ára magában foglalja mind a professzionális csomagolás költségét, mind pedig a szállítást.
A szállítás a Posta vagy a GLS nyomkövetéssel történik. Nemzetközi szintre is elérhető.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy képzeletbeli tengeri univerzummal számol be, amelyben több szögletes formájú, hatalmas szemű és erősen kontrasztált színű teremtmény él. Középtájon egy nagy, vöröses hal dominál, amelyet lila, rózsaszín, kék és fehér fragmentumok borítanak, miközben egy sárga, stilizált teremtmény a felső részből figyeli őt. Alsó részen egy másik zöld szemű, nyugtalan tekintetű hal jelent meg, amelyet görbék vesznek körül, utalva a vízre, sziklákra és tengeri élőlényekre. Az egész jelenet sötét háttér előtt bontakozik ki, amelyben a kékek, feketék, zöldek és lila árnyalatok mély, dinamikus és rejtélyes atmoszférát teremtenek.

A középső hal a legnagyobb és legkönnyebben felismerhető alak. Teste a bal oldali felezés jelentős részét elfoglalja, és átlóban húzódik a középponthoz. Feje jobbra van fordítva, míg a farok ellentétes irányban tágul. Ez a felépítés mozgást közvetít, és azt sugallja, hogy a lény a sodrások közben halad.

Testén a színek nagy variációja látható. A dominánsak a vörösek, bordók, rózsaszínek és lila árnyalatok, melyeket fehér, sárga, kék és narancssárga darabkák kísérnek. A különböző chromatikus zónák úgy oszlanak el, mintha láthatatlan pikkelyek lennének vagy változó fény- és árnyékreflexek. A hal úgy tűnik, mintha elnyelné a környező tengeri színeket.

A középső hal szeme körkörös formájú és intenzív kifejezéssel bír. Körülötte fekete kontúr, középen kis sárga középpont csillog, amely a vörös tónusok közepén ragyog. Látása jobbra irányul, és figyelmet, meglepetést vagy bizalmatlanságot sugall. A szem óriási mérete karaktert kölcsönöz a teremtménynek.

A szem körül rózsaszín és lila formák hangsúlyozzák a fej szerkezetét. Egy vörös folt a pofához nyúlik, miközben apró sötét csíkok határozzák meg a szájat. Az arca szinte emberi kifejezéssel bír. Úgy tűnik, mintha valamit a kompozícióon kívülről figyelne vagy reagálna a felső teremtmény jelenlétére.

A száj keskeny és hegyes. Fekete, szürke és narancs kontúrjai jobbra törnek. Bár zárva marad, formája feszültséget vagy éberséget sugall. A hal úgy tűnik, röviden megáll a mozgásban, hogy megvizsgálja előtte álló teret.

A test felső része többféle háromszög alakú formával koronázott. Ezek a figurák tüskére, uszályra vagy koronafejek darabkáidra emlékeztetnek. A fehér, rózsaszín, kék és lila színek váltakoznak, felemelkedő ritmust alkotva. Jelenlétük védő és fantáziadús jelleget kölcsönöz.

Néhány tüskéből hosszú és hegyes darabok nőnek ki, mások pedig egymásra simulva apró hegyeket alkotnak. A sötét kontúrok erősítik őket a háttérrel szemben. A háromszögek sorozata úgy ripacsing, mintha a víz mozgására sugerélne. A hal tehát erőteljes és egyben sebezhető külsőt kap.

A hátsó részen egy széles farok látható, amely több szakaszból áll. Szürkés, lila, fekete és fehér tónusai olyan, mint egy kasmírnyílás. Belső vonalak megosztják a farkat és redőket vagy membránokat sugallnak. A lefelé dőlő szög vizuálisan előre lendíti az állatot.

A farok mellett egy másik hegyes forma is látható, amely egy második úszótételnek felelhet meg. Világos vonalai a sötétkék háttéren kiemelkednek. Ez a rész bonyolultabbá teszi a sziluettet. A hal teste úgy tűnik, nem teljesen természetes, inkább képzeletbeli darabokból áll.

Az alacsonyabb területen tág rózsaszín és fehér felületek találhatók, rajtuk apró sárga, lila és fekete accensekkel. Ezek a színek ellentétben állnak a felső rész mélyvörösével. Az átmenetek térbeliséget és a test úgy tűnik, mintha a vízben forogna.

A középső hal egy sérült, átalakított vagy saját páncélja által védett teremtményként értelmezhető. A színfraktálok hegek, pikkelyek vagy felhalmozott emlékek jut eszünkbe. A figyelmet kifejező tekintet növeli ezt az olvasatot. A lény úgy tűnik, átment egy intenzív környezeten, és megőrizte az élmény nyomait.

A felső jobb sarokban egy második, túlnyomórészt sárga árnyalatú lény jelenik meg. Teste sokkal vékonyabb, és egy nagy kerek szem körül szerveződik. Egy görbe vonal lefelé halad, és a jobb oldalra nyúlik, vékony, könnyed sziluettet alkotva. Értelme rejtélyesnek és szinte éteri jellegűnek tűnik.

Ennek a teremtménynek a szeme több körből álló körkörös szerkezet. Sárgák, fehérek, szürkék, feketék és zöldek követik egymást egy középpont körül. Ez a struktúra egy célkeresztre, egy kibővített pupillára vagy egy kis örvényre emlékeztet. Tekintete a vörös hal felé irányul.

A szem fölött egy vörös, csúcsos koronára vagy tarajra emlékeztető forma nő. Ez az elem tekintélyt ad és domináns jelenlétet kölcsönöz a teremtménynek. A mélyvörösök kihangsúlyozzák a fej sárga fejével szemben. Lehet egy tengeri király, egy vízmadár vagy egy álomból feltörő lény.

Egy nagy sárga vonal ível a teremtmény fölött és a jobb viszszatalál a végén hegyes formába. Ez értelmezhető akár uszonyként, szarvként, farkaként vagy védőstruktúraként. Az ív keretet ad a felső résznek. Ez a fényes vonal erősen kiemelkedik a fekete háttérből.

A legmagasabb részen egy kicsi függőleges, gömbölyödő forma jelenik meg, amely összekapcsolódik a nagy ívvel. Mellette vízszintes nyúlvány indul, amely egy körbe végződik. Ezek a formák antenna- vagy irányító eszközöket idézhetnek. A teremtmény úgy tűnik, fel van véve ahhoz, hogy érzékelje a körülötte zajló eseményeket.

Egy nagyon vékony sárga vonal ereszkedik le az arcból, és olyan mosolymintájú vagy egy filamentszerű görbe alakul ki. Ez a kinyújtás lágyítja a test geometriáját. Jobbra haladó iránya mozgásérzést ad. A lény úgy tűnik, hogy a fő hal fölött lebeg, nem pedig hagyományos módon úszik.

Két állat között egy nagy kék, lepényhez hasonló formát találunk. Lehet, hogy egy kőrög, buborék, uszony vagy harmadik teremtmény teste. Sötétkék árnyalata mélységet biztosít és vizuálisan elválasztja a felső sárga és az alsó vörös területeket. Ez a forma a nyugtató pontot működik a sűrű kompozícióban.

Jobb alsó sarokban egy harmadik zöld színű hal található. Feje jelentős helyet foglal el, és kissé felfelé néz. Nagy, kerek szemei nagyon közel egymáshoz vannak, kíváncsian és meglepődve hat rájuk. Azt tűnik, hogy figyeli az őt körülvevő interakciót.

Ennek a halnak szemeit fehér, szürke, sárga és fekete veszi körül. Az egyik szem teljesen látható, míg a másik a jobb széle által részben kivágott. Ez a megszakítás azt sugallja, hogy a test a kompozíción kívül folytatódik. Az elülső tekintet közvetlen kapcsolatot teremt a nézővel.

A-szeg hossza görbe és zöldes, a szeme közelében pedig pirosas folt található, amely orrnál vagy fényes pikkelyként tűnik fel. A szája zárt, de violetás és sötét körökkel van körülvéve. Ez a kifejezés humoros és kissé nyugtalanító karaktert kölcsönöz.

A test alsó része balra görbül egy nagy zöld és sárga ív mentén. A felületen vörös, kék és lila zónák jelennek meg, amelyek pikkelyekre vagy fényvisszaverődő tükrökre utalnak. A farok vagy uszony a kép alsó szélén elvész. A lény úgy tűnik, mintha egy mélyebb víz alól származna.

A alsó-kis sarokban egy másik nagy, körkörös kontúrral rendelkező piros forma látható. Belseje rózsaszín és bordó, kék széle pedig elválasztja a környezetétől. Lehet egy részben rejtőző teremtmény, egy kő, egy növény vagy egy tengeri organizmus. Ez a kétértelműség növeli a rejtélyt.

A bal oldali szél mentén nagy zöld és sárga felületek futnak végig, mintha a középső halat ölelnék. Vannak ívelt görbék és függőleges vonalak, amelyek a tengert idézik. A tengeri tér tele van részben látható jelenlét‑ekkel.

A háttér dominál a mélyfekete és a sötétkék árnyalataival. Ezen sötét felületen lilás, zöldes, türkiz és piros foltok oszlanak meg. Ezek a formák nem egy felismerhető tengeri tájat alkotnak, de roccákat, növényeket, árnyékokat és a víz mozgását sugallják. A mélységet a színek egymásra helyezése adja.

Felső bal sarkon feltűnik egy apró sárga alak, amely coralhoz, medúlához vagy tengeri növényhez hasonlít. Formája kinyúlik, mint egy szélfa, és kiemelkedik a fekete háttérből. Habár kicsi, fényt hoz be. Értelmezhető mintegy jelként vagy távollévő lénnyé is.

Felső rész közelében végigvezetve egy kék vízszintes sáv halad keresztül a sötétségen. Ez a sáv áramlatot, mélységi határt vagy a víz alatti fényt jelképezhet. Iránya ellentétes a halak diagonáljaival. A rész diszkréten rendezi a teret.

Jobb oldalon egy intenzív vörös terület ad ki egy szögletes siluettet. Benne egy kis zöld háromszögű folt látható. Ez a kombináció emlékeztethet egy másik rejtőző lényre a árnyékok között, vagy egy nagy tengeri képződményre. Jelenléte kiegyensúlyozza a középső hal súlyát.

Az árnyalatok élénken oszlanak meg, és erős kontrasztokat hoznak létre. A sárgák úgy tűnnek, mintha fényt sugároznának; a vörösök energia‑ és feszültséget adnak; a zöldek az életet és a változást idézik; a kékek mélységet közvetítenek; a lila pedig misztikát hoz. A fekete összeköti ezeket a színeket és növeli azok intenzitását.

A kompozíció függőleges elrendezése előnyben részesíti a különböző szintű teremtmények összegyűjtését. A sárga figura a felső részen, a vörös hal a középen dominál, a zöld pedig az alján jelenik meg. Ez a felépítés tengeri hierarchiát idézhet. Minden állat úgy tűnik, egy különböző mélységben él.

A tekintetek az egyik legfőbb kapcsolatteremtő elemek a teremtmények között. A_sárga felfelé figyel, a középső hal jobbra néz, a zöld hal pedig előre irányuló tekintettel figyel. Ezek az irányok összekapcsolt figyelem-hálózatot és feszültséget hoznak létre. Úgy tűnik, hogy mindannyian mást észlelnek ugyanabban a térben.

A túlméretezett szemek átalakítják a halakat karakterekké. Már nem egyszerű állatok, hanem gondolkodó és érzelmekkel rendelkező lények. Kifejezik a meglepetést, óvatosságot, kíváncsiságot és az éberséget. Ez a humánosítás lehetővé teszi, hogy egy rejtett történet legyen a közöttük.

A középső hal potenciálisan sebezhetőséget és ellenállást egyaránt kifejezhet. Teste töredezett és sok tüskéje ellenére is határozott tekintettel bír. Úgy tűnik, hogy egy olyan világban halad előre, ahol fenyegetések és furcsa jelenléték vannak. A védekező megjelenés azt sugallja, hogy védelemre van szükség.

A sárga teremtmény szava megtestesítheti az éberséget, a hatalmat vagy a tudatosságot. Felső része nagy szemeivel uralja a teret, és úgy tűnik, mindent figyel. A koronára emlékeztető forma megerősíti ezt értelmezést. Lehet, hogy egy óceán-őrző vagy egy olyan lény, amely irányítja a megjelenített univerzumot.

A zöld hal viszont váratlanságot és egyfajta ártatlanságot hoz. Elölről nézve a történésre felteheti a kérdést, mi történik. Színe a élethez, növekedéshez és alkalmazkodáshoz kapcsolja. Az alsó részen elhelyezkedve talán azt szimbolizálja, ami a mélyekből kerül elő.

A jelenet értelmezhető úgy is, mint az elme ábrázolása. Minden teremtmény egy-egy gondolatot, félelmet, emléket vagy indítékot testesítene meg. A szemek a tudatosság és az éberség szimbólumai, míg a színek az érzelmi intenzitást mutatják. A sötét háttér egy belső, megértésre váró területet jelez.

Másik olvasat szerint a képet a sokféleség ünnepeként értelmezhetjük. Egyetlen hal sem rendelkezik hagyományos formával és nem osztozik pontosan ugyanazokon a színeken. Minden teremtmény egyedi, de mind ugyanabban a térben él. A különbség energia- és gazdagsága.

A formák bősége megakadályozza, hogy a szem nyugodtan merevedjen. A görbék a szemek felé vezetnek, a tüskék felfelé fajtó mozgást teremtenek, a színfoltok egyik teremtményről a másikra ugrálnak. Minden terület új részletet kínál. A jelenet folyamatos átalakulásban tűnik.

Annak ellenére, hogy kaotikusnak tűnik, a kompozíció egyensúlyt tart fenn. A nagy vörös hal kiegyenlíti az alsó zöld figurát, míg a felső sárga fényt ad. A sötét tömegek körülveszik a szereplőket, és megakadályozzák, hogy a színek szétszóródjanak. Az egész univerzum egy intenzív struktúrába tömörül.

Összességében ez a kép egy képzeletbeli tengeri világot mutat, amelyet óriás szemű halak és fantasztikus teremtmények laknak, töredezett formákkal és erőteljes színekkel. A nagy vörös hal a kitartást és a sebezhetőséget szimbolizálja; a sárga lény az éberséget és a hatalmat; a zöld alak pedig a kíváncsiságot és a transformációt. A sárga, zöld, vörös, kék és lila színek a sötét hátteret energiával, misztikussággal és mozgékonysággal töltik meg. A mű értelmezhető a sokféleség és a képzelet ünnepeként, de egyúttal a belső világnak, ahol a gondolatok, félelmek és érzelmek állandó mozgásban élnek, reprezentációjaként is.