Denis Brihat - Inde - La voyageuse - 1955

DENIS BRIHAT, A FOTOGRÁFIA MŰVÉSZETI ELISMERTETÉSÉÉRT ELKÖTELEZETT FOTOGRÁFUS

Denis Brihat 1928-ban született Párizsban. 1957-ben elnyerte a Niépce-díjat, és utat nyitott a fotográfus-szerzők egy nemzedéke előtt. Az elsők között szállt síkra azért, hogy a fotográfiát teljes értékű művészi kifejezésmódként ismerjék el; ezt gondosan készített, kevés példányban számozott és gyakran nagyméretű nagyításokkal is elősegítette.

A fotográfus 1958-tól maga mögött hagyta a fővárost, és a Luberonban a természethez közeli, egyszerű életet választotta. Meghatározó találkozásokban volt része, többek között Pablo Picassóval és Fernand Léger-vel, akivel részt vett a Groupe Espace munkájában. A csoport művészeket és építészeket fogott össze azzal a közös törekvéssel, hogy megteremtsék a művészet egységét.

Rendszeres meghívottja volt az Egyesült Államoknak; 1967-ben John Szarkowski az elsők között mutatta be francia fotográfusként a New York-i MoMA-ban, barátaival, Jean-Pierre Sudre-rel és Pierre Cordier-vel együtt.

Denis Brihat a fotográfia demokratikus megbecsülésének is elkötelezett híve. Részt vett az Agathe Gaillard galéria kiállításain; ez volt Párizs egyik első fotográfiai galériája, amely 1975-ben nyílt meg. Lucien Clergue mellett az arles-i Rencontres Internationales de la Photographie fesztivál alapítói közé tartozik, és Jean és Michel Dieuzaide-dal együtt a toulouse-i Château d’eau történetében is részt vállalt.

A VIZUÁLIS LÍRAISÁG ÉS A FORMAI SZIGOR KÖZÖTT

Az évek során Denis Brihat kialakította vizuális kutatásának fő irányát: a természet, azon belül is elsősorban a növényvilág figyelmes tanulmányozását. Szenvedéllyel gondozott kertjét a világ metaforájának tekinti. A filozófiából és az irodalomból táplálkozó művészt különösen lenyűgözi Johann Sebastian Bach zenéje. A zenei ellenpont rendszerét ülteti át a fotográfiába, hogy ugyanabból a motívumból – egy zöldségből, virágból, fából stb. – valódi polifóniát teremtsen.

Edward Weston nagy csodálójaként, valamint az amerikai fotográfusok, Aaron Siskind, Paul Caponigro és Irving Penn közeli ismerőseként Denis Brihat egészen közelről fényképezi vizsgálódása tárgyait – zuzmókat, hagymákat, pipacsokat.Az absztrakció és a töredék alkotják vizuális nyelvének alapjait. Nála a mikrokozmoszból a makrokozmoszba való átmenet éppolyan fontos, mint a fekete-fehérből a színesbe való áttérés. Meghökkentő fényképei, amelyeket fekete-fehérben nagyít ki, majd különféle fémekkel és pigmentekkel színez, hogy minél közelebb kerüljenek a természetes színekhez, kísérletező bátorságáról tanúskodnak. Denis Brihat hangsúlyozza a nagyítás anyagszerűségét, és a tökéletességre törekszik.

A képek és a szakmai tudás továbbadójaként technikai igényességével hamar iskolát teremtett: a világ minden tájáról érkeznek fotográfusok Bonnieux-ben álló otthon-műtermébe, hogy a mestertől tanuljanak. Közéjük tartozik Jean-Marc Bustamante fotográfus is, akit lenyűgözött Denis Brihat eredetisége, valamint az, ahogyan már korán úgy döntött, hogy kiemeli a fotográfia festői és díszítő jellegét.Je