Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

A mű egy ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásának, a Nouveau Réalisme művészének festővászonára: a piros szín, a ismétlés és az anyag kulcselemek voltak versenyének központi elemei. Műveiben az egyszerű és mindennapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást idézhet elő.

Az itt bemutatott műben azonban a hagyományt egy sajátos kutatási elemmel, a szőlőfürttel (szőlő) reinterpretálom.

A Aubertin által használt szegek helyett száz könnyű csavart használok, amelyeket egy pontos geometriai szerkezet szerint rendeztem el a piros felületen. A csavar, amelyet általában az összeszereléshez, az építéshez és a mechanikához kapcsolnak, itt autonóm művészi elemmé válik. Ennek ismétlése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítják a mű percepcióját.

A piros úgy öleli át a kompozíciót, mint energiával teli felületet, miközben a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális vibrációt hoznak létre. Egyszerű, frontális nézetből rendezettnek tűnik a kompozíció; oldalról nézve viszont feltárul a valós háromdimenziós ésanyag jelleg.

A mű nem pusztán Aubertin idézete akar lenni, hanem kortárs reinterpretációja a nyelvének, a szögek helyettesítésével a csavarral és egy ipari tárgyat átalakítva művészeti jellé.

A csavar így egyszerre válik építés és pusztítás szimbólumává: ami általában az összekötésre és rögzítésre szolgál, azt használják fel egy nyugtalanító, intenzív és mélyen anyagi felület megteremtésére.

Pontosan ebben a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétdimenzionalitás és háromdimenzionalitás közötti ellentétben születik a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, a Screw Art technikájáról világszerte elismert művész alkotása.

A mű vél a plexi‑glasz egységgel díszített.

A transzparens láda izolál és véd, a művet kortárs relikviává alakítva.

Ezen kortárs művész alkotásai a Pop Art, Screw Art, a konceptuális art és a street art nyomvonalába illeszkednek, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nagy neveket idéznek, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás összekapcsolódik a luxus, az ikonikussá váló divat és a globális design világával, olyan univerzálisan ismert szimbólumokat és márkákat idézve, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari Porsche Lamborghini.

A művek nem másolatok vagy hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, személyes stílussal, amely a fogyasztói kultúra kritikáját és a márka szimbolikus értékének újraolvasását tükrözi, és a kortárs kulturális tárgyként megjelenő művészet megértését szolgálja.

Ez a megközelítés különösen értékelik a kortárs művészet gyűjtői és rajongói, a luxus Pop Art, a fogalmis street art és a nagy ikonikus márkáktól inspirált művészet iránti érdeklődésben, miközben erős önálló művészi identitást őriz.