Agathe Toman - OCEAN #01 - 4/30

Ez a mű a művész „COLLECTION PARTAGÉE” sorozatának része.

Művészi fotó Hossegorban (Franciaország), 2026 nyarán, finomított, glosszított Fine Art papírra nyomtatva. A kép szándékosan szemcsés hatást kapott, teljes mértékben hozzájárul plasztikai írásművészetéhez. Mérete 35x49 cm + 2 cm margó.

A mű számmal és kézzel aláírt, mind a fronton, mind a hátsó oldalon. A művet az alkotó által aláírt eredetiségigazolás kíséri. A fotó gondosan feltekercselve kerül kiszállításra védőcsőben (keret nem tartozék).

Biográfia

Születésszületés: 1989, Agathe Toman francia képzőművész, francia, osztrák és cseh eredetű. Munkája a festészet, a rajz, a fotózás, a költészet és a szobrászat terén bontakozik ki.

A Párizsi Szabó Kereskedelmi Kamara szakon végzett, és több évig haute couture-házaknál stylistaként dolgozott Párizsban; ezt követően teljes mértékben a művészeti tevékenységére összpontosít.

Landes-ben él, művészete ma számos francia és nemzetközi magángyűjteményben megtalálható. 2021 óta a Sotheby’s-nál jegyzett, műveit többször árveréseken kínálták; kiállított az Art Parison is.

Önálló kutatása a memória, észlelés, test és belső tájak kapcsolatait kutatja. Szinte absztrakt gyakorlatán keresztül érzékeny nyelvet fejleszt ki, ahol a fény, az anyag és a gesztus az érzelmi és szemlélődő élmény hordozóivá válnak.

Festészet, rajz vagy fotózás legyen is, Agathe Toman célja nem annyira a valóság ábrázolása, mint inkább az, hogy feltárja, mi marad láthatatlan: a mentális állapotok, a memória nyomai és az öntudatlanság mozgásai.

Képzőművészeti tevékenysége mellett évek óta pszichoanalízis és tranzakcionális analízis tanulmányait folytatja Párizsban. Ez a kutatás mélyen táplálja művészetét, amelyben plasztikus alkotás és a lélek feltárása egymásba fonódik.

Munkáját több kortárs művészetről szóló kiadványban mutatták be, többek között Forbes, L'Œil és ELLE magazinokban.

Vizuális látásmód
„Munkám a lélek és a test közötti mély kapcsolatrendszert kutatja. Kérdezem, tapasztalataink miképp íródnak a anyagba, a memóriába és a tájba.

Képeim absztrakciók, ahol a fény párbeszédet folytat az árnyékkal, ahol a látható élővé teszi a láthatatlant. Nem egy történet elmesélésére törekszenek, hanem egy belső élmény kiváltására.

Minden alkotásomat pszichés állapot megtestesülésének tekintem. Olyan vetítési terek lesznek, ahol a néző teljes mértékben részt vesz az alkotásban, és saját szenzitivitásán keresztül új létezést ad neki.

Ami igazán érdekli, nem az, amit az alkotás megtestesít, hanem ami ébreszt benne. Az alkotás találkozásban éled.”