Tijs Dragtsma (1992) - Bowie Emerges From Shadow

Fejének felét még a sötétség követeli. A másik fele már előrelépett, egyetlen fényvonásba kapaszkodva, amely kivájja az arccsontot, a szemöldököt, a fix és nyugodt szemet. Ez David Bowie a késői hetvenes évek reinventálásának csúcsán, nem előadás, csupán jelenlét, és a kép ugyanazt a kérdést szegezze, amit karrierje mindig is felvetett. Ki tör elő, és ki válik még azzá.

Nincs festék. Nincs nyomtatás. Nincs tinta. A hasonlóság az akrilüveg felületébe van karcolva, úgy építve, hogy a kontrollált felületi sérülés révén legyen kialakítva, ne pigmentből legyen. A portré tehát a hozzáadással helyett a levétellel létezik. Egy teremből nézve egyetlen monumentális arcnak tűnik, amely a feketéből nyomul ki. Ha közelebb lépsz, ez az arc sűrű karcolt mezővé rendeződik, minden egyes vonal egy apró hiány, amely összességében jelenlétté válik.

A kép mindig ott van, minden fényben. De a fény itt nem passzív. Egy közvetlen fényforrás alatt a karcolatok felveszik és visszaverik saját halvány fényüket, aarc fél árnyéka mélyül, és az ívelt felén megvilágított rész szinte építészeti jellegűvé tisztul. A fény nem teremt meg ezt a képet. A fény élesíti.

Bowie karrierjét küszöveket kiépítve építette fel, az a pillanat, amikor egyik identitás átenged a másiknak, miközben a szemek – kétségtelenül az övéi – maradnak. Ez a darab pontosan ezt a pillanatot őrzi. Egy arc, amely fény felé adja át felét, de már megérkezve, és egy felület, amely soha nem engedi, hogy eldöntsd, mely állapot állandó.

Bowie Emerges From Shadow folytatja a Scratch művészeti sorozatát, amelyet Tijs Dragtsma alkotott, és amelyben a képi világ a kontrollált felületi sérülés révén kerül kiépítésre pigment vagy nyomat nélkül. Ez a mű egyedi.

"Néhány arc nincs lefestve. Ellapulva feltárulnak."

A Scratch-kel kapcsolatos művészetről

A Scratch-kel végzett művészet olyan test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem ki lett szabadítva. Mély fekete felületbe vonalról vonalra faragva, minden mű számtalan precíz karcolat révén születik, amelyek a fényt megragadják, és a sötétből formát hoznak ki.

Távolról nézve a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és tele van jelenléttel. Közelről azonban a mű leépül egy sűrű, egyedi nyomok mezőjévé. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Amit szilárdnak gondoltunk, az egy könyörtelen vonalhálózattá válik, mindegyik egy szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen a teljeshez.

A fény nem hozza létre a képet. A fény élesíti. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak visszatükrözik. Ahogy a fény átvándorol a felületen, a kép lélegzik. Egyik szögből a figura tisztán és meghatározottan áll. Egy másikból lágyul, és visszaemelkedik a sötétség felé, ahonnan jött, soha meg nem tűnve. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, szinte fénylő minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot igazán meggyőzővé, az a csendes feszültség. A karcolás cselekvése közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Ennek ellenére az eredmény nem savanyú. Intim, hangulatos és élő mozgással teli. A ridegség lággyá válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány ott van, hogy megjelenjen.

Olyan művekben, mint ez a portré, a személyiség soha nem ragadja meg magát teljesen. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal együtt mozdul. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha kilépne a feketéből. Máskor pedig visszazár a mozdulatlan nyugalomba. Ebben a mozgásban, a éles és a nyugodt közti ingadozásban kel életre a mű.

Ahogyan az idő nyomát viselő összes anyag, a felület is csendes élettel bír. Minden karcolat egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet alkotnak, amely a fény változásával tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandóan az új látásmódok felfedezésének vágya hajt. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összeér.

A munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a ridegség intimitássá? Hogyan teremthet precizitás érzelmet? Ez a keresés a mindent átszőrő magja mindannak, amit alkotok.

A TD Fine Art Studioban minden műtípus saját világként és saját logikával, hangulattal és vizuális identitással közelít a témához. Néhány műt a ritmus, aismétlés és a szerkezet építi fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén születnek. A közös bennük az eredetiséghez, a tisztasághoz és az érzelmi jelenléthez fűződő elkötelezettség.

Rabul ejt a kontraszt. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzelem között. Amit látnak és amit nyitva hagynak az értelmezésre. A célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem egy olyan mű megteremtése, amely megvonz, elgondolkodtat, és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összejönnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és egy olyan alkotási szándék formál, amely egyedi, szándékos és eleven érzetet kelt.