Tijs Dragtsma (1992) - The Stillness Before Ali's Strike

A munka majdnem teljes sötétben kezdődik. A fekete mezőből egy alak emelkedik fel, vállai összesimulva, egy bevont kesztyűs ököl szorosan a homlokán, szemek összpontosításban, nem agresszióban lebegek. Ez a pillanat nem a találat pillanata. Ez a lélegzet visszafojtása előtte, az a rövid idő, amikor a harcos teljes mértékben a saját testében van jelen.

Muhammad Ali itt nem látványosságként, hanem fókuszként jelenik meg. A fény csak azokra a dolgokra talál, amelyek számítanak: a váll görbülete, az alkar feszültsége, az állak vonala. Minden más a sötétre marad, és az a sötétség nem üres, ez az a hely, ahol a történet még íródik.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép az akrilüveg felületébe van karcolva, a hozzáadással helyett a levétellel építve, így amit látsz, az a gesztus negatív terepe, épp úgy, ahogyan a harcos mozdulatlansága a még el nem dobhajtott ütés negatív terepe.

A kép mindig jelen van, közvetlen fény nélkül is látható. A fény nem hozza létre. Megtisztítja. Közvetlen fény alatt a kontrollált karcolatok megütődnek és visszaverődnek, a kontraszt mélyül, és a figura súlyt nyer. Másik szögből nézve megint másként olvasható, halkabb, belsőbb, anélkül, hogy elveszítené jelenlétét.

A szobától távolabb a darab egy monumentális gesztusként olvasható, egy test koncentrációban függesztve. Közelebb lépve ez a bizonyosság feloldódik egy kontrollált felületi károsodás mezőjévé, egy csendes jelzetlátó vihar, amely csak akkor oldódik vissza férfivá, egy pillanattá, egy döntéssé, amikor arrébb lépsz és hagyod, hogy a szemed dolgozzon.

Ez a darab folytatja a Tijs Dragtsma által jegyzett Art with Scratch sorozatot, amelyben a képi világ kontrollált felületi károsodás révén épül fel pigment vagy nyomat nélkül. Olyan vizuális nyelv, ahol a károsodás nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Az ütés előtt csak a mozdulatlan állapot van, és az állapot a bajnokot teremt.”

A Net Art with Scratch-ről

Az Art with Scratch egy olyan munkafolyamat, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Szálanként faragva egy mélyfekete felületbe, minden mű az ezerszeres pontos karcolások révén tárul fel, melyek megfogják a fényt és formát adnak a sötétből.

Távolról nézve a kép majdnem fényképre hasonlít. Hatalmas, felismerhető és jelenléttel teljes. Közelről azonban a mű sűrű egyedi jelölések mezőjévé oldódik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, finom vonalakká válik, mindegyik szándékos gesztus, mindegyik elengedhetetlen az egészen.

A fény nem hozza létre a képet. Megtisztítja. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak pedig visszatükrözik. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és meghatározottan áll. Egy másikból lágyabban és visszaereszkedik a sötétségbe, amelyből jött, soha el nem tűnve. Egy koncentrált reflektorfény alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem világító minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot olyan megkapónak? A csendes feszültség. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszavonni. És mégsem rideg a végeredmény. Személyes, atmoszferikus, mozgással éledő. A keménység lágyulásává, a pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétet teremt.

Olyan művekben, mint ez az arckép, a figura soha nem állandó. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal mozog. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, mintha a fekete sötétjéből kilépve előrelépne. Máskor visszaáll a mozdulatlanságba. Ebben a mozgásban, a éles és a nyugodt közti mezőben élővé válik a munka.

Mint minden idővel érintett anyagnál, a felszín csendes élettel bír. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt ezek nem csak egy képet adnak, hanem egy jelenlétet is, amely a fény változásával egyre inkább feltárul.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágyat érzem új vizuális nyelvek feltérképezésére. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább mint egy fejlődő felfedezés területének, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összetalálkozik.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan szólhat egy anyag egy új módon. Hogyan válhat a keménység intimitássá. Hogyan teremthet a precizitás érzelmet. Ez a keresés a mindenem lényege.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műtárgy saját világként kezelendő, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiány, árnyék, reflexió vagy feszültség révén jönnek létre. Amit összeköt őket, az az eredetiség iránti közös elkötelezettség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét.

Feszültség érdekel. Az erő és törékenység közötti kontraszt. Az irányítás és a megérzés közötti viszony. Az, ami látható és ami nyitva áll a magyarázat számára. Célom nem egyszerűen egy képet alkotni, hanem olyan alkotást létrehozni, amely fenntartja a figyelmet, reflexióra hív és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összegződnek. Nemcsak egy műterem, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az olyan alkotás létrehozásának vágya formál, amely különleges, szándékos és eleven érzését kelti.